Frakcióvezetőként mit érez, milyen állapotban vág neki a szocialista párt a következő időszaknak?

A szocialista frakció felelősen viselkedik. Egy szélsőségesen rossz helyzetben a legrosszabb eshetőség elkerülése az elsőrendű cél. Természetese, hogy ezeket a nehéz döntéseket nehéz szívvel hozzuk meg, Például én is szívesebben szavaztam meg a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetését – s csak jelzem, hogy akkor a Fidesz nem támogatta a szavazáson ezt a kezdeményezést – mint annak a visszavonását.
Természetesen a hangulat nem rózsás, és a helyzet sem. Nagyon sok szakmai egyeztetés és vita mentén működünk együtt a Bajnai-kormánnyal. A frakció pozitívan éli meg, ha figyelembe veszik javaslatainkat, ami hatással van a döntéshozatalra.

Nem régen kiderült, hogy a fővárosi frakcióban is vannak, akik szorgalmazzák az előrehozott választást. Ennek oka, hogy szerintük akkor a Fidesznek elő kellene állnia a farbával, s a 2010-es önkormányzati választásokon a szocialisták jobb eredményt tudnának elérni.

Régebben felvetődött ez, s nem csak politikusok, de elemzők között is.

Politikusok között ez pikáns.

Volt ilyen alternatívánk. Amikor Gyurcsány Ferenc lemondott, dönthetett volna a szocialista frakció arról, hogy feloszlatja a parlamentet, s az előrehozott választások kiírását kéri a köztársasági elnöktől. Akkor azzal érveltünk, hogy a nemzet érdekében történő azonnali cselekvésre van szükség, a válságot rögtön kezelnünk kell. Ez a válságkezelés még nem jutott túl a felén, sok intézkedés van még hátra: a gazdaságélénkítés, a munkahelyek megőrzése és a társadalmi negatív hatások csökkentése. Szeptembertől a kevésbé fájdalmas, sőt, a válságkezelés emberek által pozitívumként is megélhető része jönne. Belekezdtünk, nem állhatunk meg félúton. Nincs más alternatíva: menni előre ezen az úton, befejezni a programot, hiszen ez a nemzet érdeke, ezt várják el tőlünk a saját szavazóink. Hétfőn pedig a frakció egyhangú szavazattal meg is erősítette ezt a szándékát.

Ha már a válságkezelést említette. Gazdasági problémák a válságot megelőzően is voltak, sok megkezdett, de befejezetlen programot hagytak maguk után. Baloldali berkekből hallható Lendvai Ildikóra, Szekeres Imrére és Kiss Péterre célozva, hogy a párt ezzel a vezetéssel nem lesz képes úgy megújulni, hogy következetesen végig tudjon menni a válságkezelés útján.

Ön a megújulás szót használta, én inkább a modernizációt használnám, utóbbi ugyanis számomra folyamatot jelez, előbbit pedig statikus dolognak tartom. Alkalomszerűen megújuló párt nincs, csak olyan, ami folyamatosan modernizálódik. Hiszen az élet és a körülmények is változnak. Ebben is vannak azonban szakaszok.

Ebben a modernizációs folyamatban minden baloldalért aggódó embernek helye és feladata van. A szereposztás csak másodlagos. Politikai tartalom nélkül nem lehet szervezeti modernizációt végrehajtani. A jövő feladata, hogyan tudunk visszaszerezni egy millió elveszett szavazót. Ehhez a következő hetekben politikai stratégia készül, hogy meg tudjuk mondani az embereknek, milyen Magyarországot képzelünk el.



2010 után milyen irányban várható a generációs elmozdulás?

Ez attól függ, hogy milyen eredményeket érünk el a választásokon, hogyan értékeljük a párt akkor aktuális helyzetét. 2010-ben két választás is lesz. A válságkezelés lezárulása az első cezúra, a parlamenti választás a másik, s akkor kell majd a helyzetet értékelni, s meglépni azokat a lépéseket, amelyek az önkormányzati választásokra jobb esélyeket teremtenek. Én egyébként a generációs együttműködésben hiszek, mert a siker záloga a lendület és a tapasztalat ötvözése.

Miben változtatná meg az MSZP politikáját, például a kommunikációs stílus, a prioritások, az eszmei háttér kérdését tekintve?

Például sokkal kezdeményezőbbnek kellene lennie. Túl sok időt töltünk azzal, hogy a Fideszhez képest határozzuk meg a mondanivalónkat. Akkor tudunk sikeresek lenni, ha a saját programunkról beszélünk. Emellett sokkal keményebben kell reagálnunk a Fidesz hazugságaira, hogy a jobboldali kommunikációs hazugságokra és csúsztatásokra épülő egész pályás letámadást visszaverjük. Nem szabad elbújni, megijedni, szégyellni a baloldali értékrendünket.

Ideológia? Pár hónappal ezelőtt azt mondtam: „fél balra át”-ra van szükség. Ne tévesszük szem elől, annyit lehet visszaosztani az emberek számára, amennyit a gazdaság megtermel. Ezen azt értem, sokkal markánsabban kell a szociáldemokrata értékeket képviselnünk, ami különösen igazzá vált a válságkezelés során. Azért „fél”, mert a baloldali politikai soha többet nem felejtheti el, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér.