Már márciusban döntöttek arról, kilépnek az SZDSZ ügyvivői testületéből a Bajnai-kormány támogatása miatt. Csupán ennyi lenne az indok?

Miért „csupán”? Ez egy sorsfordító döntés volt. Én egyébként személy szerint túl sokszor éreztem azt az elmúlt húsz év alatt az SZDSZ-ben, hogy kisebbségben vagyok a saját álláspontommal. Eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy nem tudom elfogadni a többségi álláspontot.

Miben tért el a többség az Ön által képviselt állásponttól?

Senki nem vonja kétségbe, mindenki tudja, hogy válságkezelésre szükség van. Amikor Gyurcsány miniszterelnök lemondott, egy napig láttam egy halvány reménysugarat arra, hogy tényleg szakértői kormány fog felállni. Az SZDSZ első helyen fogalmazta meg azt a feltételt, hogy kívülről érkező, tekintélyes szakember legyen a miniszterelnök. Sajnálatos módon – nem kétségbe vonva Bajnai Gordon tehetségét – a jelenlegi miniszterelnök nem kívülről érkezett ember. Benne volt a Gyurcsány-kormányban, viseli a felelősségét mindannak, ami az előző években történt.

Lehet arról beszélni, hogy Ön és az SZDSZ-es többség másként fogalmazta meg a liberális értékrendet?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyakorlati, taktikai megfontolások mentén – különböző elnökök vezetésének idején – sokszor döntöttek úgy, hogy azzal nem tudtam azonosulni, nem találkozott a személyes álláspontommal. De mindegy, tényleg nem gondolom, hogy most van lehetőségünk húsz évet mérlegre tenni.

Hol veszített talajt az SZDSZ? Húsz éves folyamatról van szó, vagy az elmúlt időszakban keresendőek az okok?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Egyszerűen nem vettük észre, vagy a pártvezetés nem akarta észrevenni azokat a jeleket, amelyeket a saját szimpatizánsaink küldtek felénk. Nem találtunk szót az emberekkel, s ez akkor is így volt, amikor nagyon fontos reformot kellett volna végrehajtanunk, mint mondjuk az egészségügyi reform, s akkor sem, amikor szimbolikus kérdésekről van szó, mint például a romák helyzete.

Hogyan kellett volna másképp politizálni?

Ha csak az utolsó év eseményeit veszem: kiléptünk a koalícióból, amit a küldöttgyűlés 80 százaléka támogatott. Akkor is éreztem, s szóba is hoztam, lehet, hogy egy irányba mutat a szándék, de nagyon különböző motivációk alapján jutottak az emberek arra a következtetésre, hogy fel kell állni. Voltak, akik sértettségükben, voltak, akik az MSZP-t akarták megleckéztetni. Én arról beszéltem, hogy önkritikusan kell nézni a dolgot, mert mi magunk nem bizonyítottuk, hogy kormányképes erő vagyunk, ezért most menjünk ellenzékbe, s építkezzünk. Kijöttünk a koalícióból, de valójában nem lettünk ellenzék.

Hogyan képzelte el ezt az építkezési folyamatot?

Mindenekelőtt közös nevezőre kellene jutni követendő stratégiát illetően. Ez nem történt meg. Azt gondolom, hogy egy nagy váltásra lenne szükség az SZDSZ-ben, aminek nyilvánvalóan személyi következményei is kell, hogy legyenek. Ma már… Nem tudom, hogy ez megújítható-e, vagy egy másik liberális képződményben kell-e gondolkodni.

Az EP-választáson kapott pofon után képes lehet-e a párt vezetése levonni a konzekvenciákat, képesek lehetnek-e tanulni a hibákból?

Fogadókészség mihez? A visszajelzések megértéséhez? Nekem teljesen természetes volt, hogy egy ilyen választási vereség után demokratikus minimum, evidencia, hogy a vezetés benyújtja a lemondását – ahogy Fodor Gábor tette. Fodor azonban nem egy személyben felelős, s talán nem is a legfontosabb felelős, hiszen ő alig egy éve vette át a párt vezetését, amely már akkor is nagyon rossz állapotban volt.

Akkor ki a felelős, vagy kik?

Szerintem a nagyközönség pontosan tisztában van azzal, hogy kik azok az emberek, akik a párt meghatározó vezetői voltak. Én egy több éven keresztül tartó folyamatról beszélek, aminek a vége most az, ahol most tartunk. Ez a választási kudarc egy nagyon sok tényezőből összetevődő folyamat vége.

Várható, hogy változás áll be olyan témákban, amelyekkel sokan azonosítják az SZDSZ-t? Gondolhatunk a határon túli magyarság kettős állampolgárságának elutasítására, az oktatási kérdésekben való, elég nehezen érthető álláspontra, vagy éppen a meglehetősen egyoldalúan értelmezett szabadságjogokra?

Azt gondolom, hogy a munkát nem ott kell elkezdeni, hogy személyi felelősséget állapítunk meg, vagy személyi váltáson gondolkodunk, hanem a tartalmi kérdések tisztázásával. Meg kellene állapodni abban, hogy milyen liberális pártot képzelünk el, s ebben a folyamatban ezek a kérdések szükségképpen felmerülnek.

Mégis: a tartalmi kérdések tisztázása mennyi lehetséges egy olyan személyi állománnyal, amely korábban erre nem volt képes?

Minden párt úgy működik, hogy van néhány erős ember, akik a döntéseket első sorban tudják befolyásolni, s ehhez képest egy szélesebb grémium a formális vezetés. Azt gondolom, hogy ennek a választási kudarcnak szükségképpen velejárója, hogy a szűk és a tágabb vezetés egyaránt végiggondolja az elkövetett hibákat.

Mit szól ahhoz, hogy Gusztos Péter neve felmerült SZDSZ-elnökként?

Gusztos Péter egy tehetséges fiatalember, nem lepett meg, hogy felmerült a neve.

Képes lehet a változásokat katalizálni?

Erről korai lenne nyilatkozni. Szerintem először a folytatás tartalmáról kellene a vitát lebonyolítani, s utána az alkalmas embert hozzáválasztani.