Orbán akkor még nem tudta, milyen jó volt...

"Akárkivel beszélgetek az elmúlt 20-21 évről, egy dologban mindenki hasonlít: arra, hogy hol volt, amikor én ezt a beszédet elmondtam, emlékszik, és a nagy pillanatoknak tulajdonképpen ez az ismérve" - mondta Orbán Viktor az 1989. június 16-án a fővárosi Hősök terén elmondott beszédével kapcsolatban.

Arra a kérdésre, egyeztette-e valakivel a beszédet, kifejtette: volt egy elnökségi ülésük, ahol megbeszélték, minek kell benne lennie; ott Orbán Viktor teljes támogatást kapott. Mint fogalmazott, "nem egy magányos Charles Bronson voltam ott (...), a Műcsarnok előtt, hanem ott volt mögöttem nagyon sok ember".

A beszéd megírásával összefüggésben felidézte: nem egyszerű dolog ötperces beszédet írni - ennyi időkeretet kaptak ugyanis -, és nem is sikerült, hiszen amikor leültek Kövér Lászlóval, hogy összerakják a beszédet, hétperces lett.

Ezután jelentkeztek be nála a "beszédbegyűjtők" - folytatta a visszaemlékezést -, akik kérték a szöveget, de nem adta át nekik. Végül másfél nap alatt mégis írt egy új, ötperces beszédet, és ezt mondta el június 16-án a Hősök terén. Akkor még nem tudta, hogy milyen felszabadító erejű, mély hatást gyakorolt - mondta.

Abban a pillanatban nem lehetett tudni azt sem, hogy a dolgok merre fognak eldőlni - emelte ki, majd az akkori esetleges következményekkel kapcsolatban hozzátette: "egy dolgot tudtam biztosan, hogy ha börtön lesz a vége, nem egyedül fogok menni".

Hangsúlyozta: a diktatúrákban ott kell hogy legyen az a végső hit, mely szerint nem lehet, hogy a diktatúra az emberi együttélés bármely területén jobb teljesítményre legyen képes, mint a demokrácia. Nem lehet például az, hogy a Kádár-rendszer több munkahelyet, magasabb foglalkoztatottságot tudott teremteni, mint a demokrácia. Ha így érzik az emberek, akkor rosszul működtetik a demokráciát azok, akiknek ez a dolguk - mondta a Fidesz elnöke.

Véleménye szerint 2002 után bicsaklott meg a rendszerváltás, és azóta ereszkedett az országra "ez a késő őszi hangulatot idéző köd és pára".