Az előbbit Ernesto Schiaparelli olasz régész gyűjtötte az 1908 és 1920 között végzett ásatások során, az utóbbit Taddeo Tonelli, az Osztrák-Magyar Monarchia tisztje, a szenvedélyes egyiptológus vásárolta a 19. században, egyiptomi és más régiségpiacokon. Tonelli a 33 ládányi műkincset Trento városának adományozta 500 aranyforintért és ezt az összeget jótékonyságra fordította – írta a Corriere della Sera.

A Schiaparelli-hagyatékból kiállított leletek között a múmiákon kívül látható mintegy 40 szarkofágdarab, rajtuk vésett és festett hieroglifákkal, tárgyak, amelyekre az elhunytnak szüksége lehetett az élet folytatásának hitt túlvilágon: tükrök, edények, szandálok, íjak, nyilak és azoknak a bárkáknak a kicsinyített másai, amelyeken átjuthatott erre a túlvilágra. A hieroglifák a Kr.e. 2200-1800-ban élt középosztály, vidéki intézők, kis földtulajdonosok életéről mesélnek. Szépek a kiállított facégérek, arról tanúskodnak, hogy az ókori egyiptomiak nagy mesterei voltak a fafaragásnak.

A trentói gyűjtemény egyik legszebb darabja egy aranylemezekből készített halotti maszk. Érdekes a sokféle skarabeus, amely az örök élet szimbóluma volt, az amulettek, színes üvegmassza nyakékek, szolgák kicsinyített szobrai.

A legkülönösebbek viszont a macskamúmiák. Az egyiptomiak tisztelték ezeket az állatokat, mert pusztították az egereket, az élelmiszerraktárak dézsmálóit, amelyek azért is veszélyesek voltak, mert vonzották a kígyókat. Hitték róluk azt is, hogy kapcsolatban állnak az istenségekkel, a hímek Rével, a Napistennel, a nőstények Básztet istennővel, az otthonok és a gyerekek védelmezőjével.

Ezért, miután megölték és bebalzsamozták, fogadalmi tárgyakként felajánlották őket ezeknek az isteneknek.A Tonelli-gyűjtemény, a tervek szerint, állandó kiállítás lesz.