Irán leghatalmasabb katonai szervezete, a Forradalmi Gárda súlyos következményekkel fenyegette meg az online médiát, amiért a hatalomnak nem tetsző módon tárgyalja a meghamisított választások után kialakult politikai válságot. Az elitosztag egy befolyásos tagja, a legfelső vezető, Ayatollah Khomeini kérésére adta tudtul, hogy azok az iráni webes hírforrások és bloggerek, akik nem távolítják el a „feszültség gerjesztő” tartalmakat az oldalaikról, „törvényi" következményekkel kell, hogy számoljanak. Ez a Forradalmi Gárda első hivatalos közleménye, mióta a botrány pénteken kirobbant.

A kormány hírzárlatát megkerülve, az iráni zöldek (a reformer Mousavi kampányszíne) a helyi és nyugati internetes oldalak segítségével tartják a kapcsolatot a világgal, miután a keményvonalas Mahmud Ahmadinezsád ismét csalással kiáltotta ki magát elnöknek. A vérbe fojtott békés ellenállás utolsó mentsvára a hiteles tájékoztatás, mely a Facebook és a Twitter mellett a Teheránban tartózkodó külföldi tudósítók anyagain keresztül valósulhatott meg, és akiket most kormányrendelet kötelez, hogy semmilyen körülmények között nem hagyhatják el az irodáikat. Az iszlám köztáraság, minden jel szerint még az eddigieknél is radikálisabb fellépésre készül a becsapott tömegekkel szemben, akiknek éppen most a világpolitika is hátat fordítani látszik. Amerika és Oroszország a legnagyobb egyetértésben, élve temeti el a kétségbeesetten levegőért kapálódzó iráni milliókat.

Az oroszok árulása

„Moszkva nem hisz a könnyekben” – szól a hangzatos cím, a szovjetkorszak egyik máig népszerű filmjének borítóján, és hallhatnánk Medvegyevet, ahogy kedélyes kacsintással köszönti az „újraválasztott” iráni szörnyeteget orosz földön. Ahmadinezsád a Shanghai Együttműködés tanácskozása miatt érkezett kedden Jekatyerinburgba, ahol az orosz külügyminiszter-helyettes a jószomszédi viszony, és a már-már tradicionálisnak mondható barátság ködmönkéjébe burkolva biztosította a Kremlin oszthatatlan támogatásáról, és arról, hogy Oroszország teljesen elhatárolódik az ellenzéki csőcselék teheráni rendbontásától. Ugyan hogy ne határolódna el, amikor Grúzia és Ukrajna „színes forradalmai” már napokkal ezelőtt együttérzésükről biztosították az iráni zöldeket, és akik tudvalevően méretes kavicsok az orosz adminisztráció cipőcskéjében.

Az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev mindeközben évek óta furcsa kettős játékot játszik, és óvakodik attól, hogy olyan benyomást keltsen, mintha teljesen Ahmadinezsád oldalán állna. Ezen a héten például visszamondták a két vezető közti bilaterális egyeztetést, az orosz fél iszonyatos erőfeszítéseket tesz, hogy a tulajdonképpeni szerelmes affért, egyfajta pragmatikus együttműködésként állítsa be. A két ország között egy nagyon erős, biztonsági alapokon nyugvó stratégiai partnerség van életben, bár Moszkva néha olcsó és langyos kritikákkal illette Ahmadinezsádot, így vágva elébe azoknak a nyugati aggodalmaknak, hogy egy titkos és szentségtelen párbeszéd zajlik Amerika és Európa háta mögött. Moszkva azért is csak hálával tartozik Teheránnak, hogy Irán hosszú idő óta ódzkodik attól, hogy az iszlám forradalmat Oroszország muszlim régióiba is exportálja, amiért a csecsen szeparatisták alapos keserűséggel is tekintenek az iráni testvéreikre.

Obama árulása

Álljanak ezek a bekezdések még egyszer utoljára annak ébresztőfújásául, hogy a demokrata csodatevő, egyáltalán nem az, akinek ígérte magát. Alig egy-két hete üzent békét az egész iszlám világnak, ugyan mi mást tudna most mondani a benne bizakodó millióknak, akik Irán legnagyobb városainak utcáin is komolyan vették a ’change’ –be szedett hápogásokat, mint hogy Amerika nem avatkozik bele semmibe, nem gyakorol nyomást senkire, és nem érdekli, ha az iszlám vallásos rendőrség bakancsai az utolsó szálig is kirugdossák az igazságért tüntető diákok, férfiak és nők fogait. Mivel Amerika kezét most semmiféle Jaltai egyezmény vagy hidegháborús feszültség nem köti, a félrenézést arra kellett fogni, hogy Mousavi ugyan abból a teokráciából nőtte ki magát, mint maga Ahmadinezsád is, így ugyan olyan ellenséges Washingtonnal szemben, mint maga Khomeini.

Kossuth ugyan abban a Monarchiában tanult meg írni és olvasni, mint amelyiknek Metternich és Haynau is hűséges katonája volt, sőt, Obama maga is huzamosabb ideig élt olyan muzulmán többségű közösségben, melynek tömegei ugyan annak az országnak kívánták vesztét, amelyiknek fél évvel ezelőtt elnökévé iktatták. Husszein úr! Miről beszélünk? Mousavi magához hasonlóan változást ígért, a probléma az, hogy míg a maga reklámját komolyan vettük, az övét, most éppen maga nem akarja megszívlelni. „Nagyon fontos megértenünk, hogy noha fantasztikus fejlemények vették Iránban kezdetüket, az Ahmadinezsád és Mousavi közötti aktuálpolitikai nézetkülönbségek valójában nem olyan nagyok, mint amilyennek azok reklámozva lettek” – nyilatkozta Obama a CNBC-nek, és még ugyan ebben a mondatban leellenségezte Mosuavi-t is, csak azért mert neki is egy átkos rezsim adta lehetőségekből kellett kiindulnia.