A nagyhatalmakat nem érdekli a kegyetlen mészárlás
Amerika és Oroszország a legnagyobb egyetértésben, élve temeti el a kétségbeesetten levegőért kapálódzó iráni milliókat, a demokratikus forradalom lassan teljesen magára marad, míg minden jel szerint, az Iszlám rezsim véres megtorlásra készül.
2009. június 18. csütörtök 07:49 - Tatai Gábor
Irán leghatalmasabb katonai szervezete, a Forradalmi Gárda súlyos következményekkel fenyegette meg az online médiát, amiért a hatalomnak nem tetsző módon tárgyalja a meghamisított választások után kialakult politikai válságot. Az elitosztag egy befolyásos tagja, a legfelső vezető, Ayatollah Khomeini kérésére adta tudtul, hogy azok az iráni webes hírforrások és bloggerek, akik nem távolítják el a „feszültség gerjesztő” tartalmakat az oldalaikról, „törvényi" következményekkel kell, hogy számoljanak. Ez a Forradalmi Gárda első hivatalos közleménye, mióta a botrány pénteken kirobbant.
A kormány hírzárlatát megkerülve, az iráni zöldek (a reformer Mousavi kampányszíne) a helyi és nyugati internetes oldalak segítségével tartják a kapcsolatot a világgal, miután a keményvonalas Mahmud Ahmadinezsád ismét csalással kiáltotta ki magát elnöknek. A vérbe fojtott békés ellenállás utolsó mentsvára a hiteles tájékoztatás, mely a Facebook és a Twitter mellett a Teheránban tartózkodó külföldi tudósítók anyagain keresztül valósulhatott meg, és akiket most kormányrendelet kötelez, hogy semmilyen körülmények között nem hagyhatják el az irodáikat. Az iszlám köztáraság, minden jel szerint még az eddigieknél is radikálisabb fellépésre készül a becsapott tömegekkel szemben, akiknek éppen most a világpolitika is hátat fordítani látszik. Amerika és Oroszország a legnagyobb egyetértésben, élve temeti el a kétségbeesetten levegőért kapálódzó iráni milliókat.
Az oroszok árulása
A rubel is Mousavi ellen beszél
Moszkva szemszögéből az Ahmadinezsád uralom sokkal inkább stabilizációs faktor Közép-Ázsiában, semmint fenyegetés az emberiségre nézve. Az orosz stratégák nagyon jól tudják, hogy a hőn áhított közel-keleti befolyás olyan tényezőkön nyugszik, mint a kapcsolat a libanoni hezbollával, vagy a palesztin hámásszal, mindkettőjük felé Teheránon keresztül vezet az út. Bármilyen döbbenetesen hangzik is, Ahmadinezsád értékes üzleti partner, az orosz atomtechnika legmegbízhatóbb felvásárlója. Köztudott tény, hogy a dél-iráni város, Bushehr atomlétesítményét orosz mérnökök építették fel, ahogy a meghibásodott berendezések és nukleáris hulladék zöme is Oroszországban kerül feldolgozásra. A moszkvai diplomaták a legeltökéltebbek akkor is, amikor a nyugatot nyugalomra és visszafogottságra kell inteni a feltételezett iráni tömegpusztító-fegyverekkel kapcsolatos vitákban, ahogy ők tudnak a legszívhezszólóbban zokogni is, amikor az izraeli „agresszor” az Iszlám Köztársasággal szembeni katonai opciókat mérlegeli. Az igazságért és a szabad demokratikus választásokért vérét ontó iráni diák fenyegetést jelent az orosz vezetés számára.
„Moszkva nem hisz a könnyekben” – szól a hangzatos cím, a szovjetkorszak egyik máig népszerű filmjének borítóján, és hallhatnánk Medvegyevet, ahogy kedélyes kacsintással köszönti az „újraválasztott” iráni szörnyeteget orosz földön. Ahmadinezsád a Shanghai Együttműködés tanácskozása miatt érkezett kedden Jekatyerinburgba, ahol az orosz külügyminiszter-helyettes a jószomszédi viszony, és a már-már tradicionálisnak mondható barátság ködmönkéjébe burkolva biztosította a Kremlin oszthatatlan támogatásáról, és arról, hogy Oroszország teljesen elhatárolódik az ellenzéki csőcselék teheráni rendbontásától. Ugyan hogy ne határolódna el, amikor Grúzia és Ukrajna „színes forradalmai” már napokkal ezelőtt együttérzésükről biztosították az iráni zöldeket, és akik tudvalevően méretes kavicsok az orosz adminisztráció cipőcskéjében.
Az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev mindeközben évek óta furcsa kettős játékot játszik, és óvakodik attól, hogy olyan benyomást keltsen, mintha teljesen Ahmadinezsád oldalán állna. Ezen a héten például visszamondták a két vezető közti bilaterális egyeztetést, az orosz fél iszonyatos erőfeszítéseket tesz, hogy a tulajdonképpeni szerelmes affért, egyfajta pragmatikus együttműködésként állítsa be. A két ország között egy nagyon erős, biztonsági alapokon nyugvó stratégiai partnerség van életben, bár Moszkva néha olcsó és langyos kritikákkal illette Ahmadinezsádot, így vágva elébe azoknak a nyugati aggodalmaknak, hogy egy titkos és szentségtelen párbeszéd zajlik Amerika és Európa háta mögött. Moszkva azért is csak hálával tartozik Teheránnak, hogy Irán hosszú idő óta ódzkodik attól, hogy az iszlám forradalmat Oroszország muszlim régióiba is exportálja, amiért a csecsen szeparatisták alapos keserűséggel is tekintenek az iráni testvéreikre.
Obama árulása
Elnémul a Twitter?
Míg Teherán utcáin az Ahmadinezsád pártiakat is mozgósították, akik hangos „a tüntetőket ki kell végezni” kántálással vonultak végig a városon, a Twitter visszavonta a korábban beharangozott ideiglenes leállást, arra hivatkozva, hogy a vezetőség belátta: „az oldal elérhetősége kritikussá vált az emberek életének a szempontjából a földkörül”. Obama hevesen elutasította azokat a vádakat, melyek szerint nem foglalt állást kellőképpen határozottan az iráni tüntetésekkel kapcsolatban, és Washington a be nem avatkozás kihirdetésével egy időben, arra kérte a Twitter-t fontolja meg egy ideiglenes leállítás várható következményeit. A közösségi oldal vezetői azonban kijelentették, minden fajta nyomásgyakorlási kísérlettől függetlenül döntöttek a tovább üzemelésben, az oldal az egyik legnagyobb digitális mentsvárává vált Irán elhagyatottjainak azután, hogy a kormány több újságot, internetes oldalt és mobilszolgáltatást letiltott.
Álljanak ezek a bekezdések még egyszer utoljára annak ébresztőfújásául, hogy a demokrata csodatevő, egyáltalán nem az, akinek ígérte magát. Alig egy-két hete üzent békét az egész iszlám világnak, ugyan mi mást tudna most mondani a benne bizakodó millióknak, akik Irán legnagyobb városainak utcáin is komolyan vették a ’change’ –be szedett hápogásokat, mint hogy Amerika nem avatkozik bele semmibe, nem gyakorol nyomást senkire, és nem érdekli, ha az iszlám vallásos rendőrség bakancsai az utolsó szálig is kirugdossák az igazságért tüntető diákok, férfiak és nők fogait. Mivel Amerika kezét most semmiféle Jaltai egyezmény vagy hidegháborús feszültség nem köti, a félrenézést arra kellett fogni, hogy Mousavi ugyan abból a teokráciából nőtte ki magát, mint maga Ahmadinezsád is, így ugyan olyan ellenséges Washingtonnal szemben, mint maga Khomeini.
Kossuth ugyan abban a Monarchiában tanult meg írni és olvasni, mint amelyiknek Metternich és Haynau is hűséges katonája volt, sőt, Obama maga is huzamosabb ideig élt olyan muzulmán többségű közösségben, melynek tömegei ugyan annak az országnak kívánták vesztét, amelyiknek fél évvel ezelőtt elnökévé iktatták. Husszein úr! Miről beszélünk? Mousavi magához hasonlóan változást ígért, a probléma az, hogy míg a maga reklámját komolyan vettük, az övét, most éppen maga nem akarja megszívlelni. „Nagyon fontos megértenünk, hogy noha fantasztikus fejlemények vették Iránban kezdetüket, az Ahmadinezsád és Mousavi közötti aktuálpolitikai nézetkülönbségek valójában nem olyan nagyok, mint amilyennek azok reklámozva lettek” – nyilatkozta Obama a CNBC-nek, és még ugyan ebben a mondatban leellenségezte Mosuavi-t is, csak azért mert neki is egy átkos rezsim adta lehetőségekből kellett kiindulnia.
Forrás: HírExtra / Der Spiegel / Al Jazeera / New York Times / Twitter
Nagyon kellemetlen, köszönöm az észrevételt! Habsburg Birodalom akart lenni...
ztboy
2009. június 19. 10:59
A Monarchia 1867-ben alakult meg....
ferooo1
2009. június 18. 17:46
ez vár ránk is nem kell az eu nem kell a nato kell felvidék erdély persze kiváló hadseregünk van gárdáink vannak igaz ha vért látnak fél banda elájul de gyülőlni tudunk zsidot cigot gyereket öreget