Nagy a baj? A Nyugat sem tud mit kezdeni a cigányokkal
Olaszország után Németországban is egyre több gondot okoznak az oda bevándorolt, munka és fedél nélkül élő cigányok. A tömeges "inváziót" tehát még a fejlett nyugati országok is képtelenek kezelni, így hogy várhatnák el tőlünk, hogy meg tudjuk oldani azokat?
2009. június 17. szerda 07:45 - Kesjár Norbert
Nagyon úgy tűnik, hogy az európai cigányság problémáit egyetlen ország sem tudja megoldani. Sem a közép-kelet-európai, sem a balkáni, sem pedig a nyugati országok nem tudják hatékonyan kezelni a területükön élő roma népességgel kapcsolatos gondokat.
A „forrásországok”
Az európai cigányság túlnyomó része a mi térségünkben él. A visegrádi országokban (kivéve Lengyelországot), Romániában és a Balkánon már évszázadok óta megoldhatatlan probléma a teljesen eltérő kultúrájú és életmódot folytató cigány népesség eredményes integrálása a többségi társadalomba.
Az utóbbi néhány évben felerősödtek a gondok: a növekvő munkanélküliség, az erőszak és a bűnözés mindennapossá válása kiélezi a többségi társadalommal való konfliktusokat. A gazdasági válság is hatványozottan érintette a roma népességet és felerősítette a velük szemben meglévő ellenérzéseket. Ezeket a gondokat csak tetőzi a különböző kormányok impotenciája, az, hogy gyakorlatilag
egyik ország politikai vezetése sem tud kidolgozni átfogó programot a helyzet javítására.
A kormányok részéről csak egy-egy, megkésett és marginális jelentőségű válasz született eddig, gondolunk itt a
cseh kisebbségügyi miniszterre vagy a magyar Út a munkához programra.
A növekvő társadalmi feszültségek
szélsőséges megnyilvánulásokat is felszínre hoztak: több térségbeli országban előretörtek a szélsőséges, illetve a radikális pártok, amelyek leegyszerűsített és radikális válaszokat fogalmaznak meg a cigányok problémáira.
A kilátástalan, beilleszkedést lehetetlenné tevő élethelyzet kialakulása tehát
részben a többségi társadalom (és ezzel összefüggésben a mindenkori kormányzat), részben a cigányság terhére róható.
A cigányság pedig úgy védekezik, ahogy tud: vagy az állam által nekik juttatott segélyeken tengődnek vagy a bűnözés felé fordulnak vagy elhagyják az országot és a szebb jövőt kínáló Nyugat felé fordulnak.
Olasz táborok, német kényszerlakhelyek
A kivándorló kelet-európai romák elsődleges célpontjai a következő országok: Németország, Olaszország és Spanyolország. (Korábban a tengerentúlra, főként Kanadába emigráltak, de újabban már inkább már csak az előbb említett országokat részesítik előnyben.)
A legújabb kori népvándorlás térségük 2004-es, illetve Románia 2007-es, Európai Unióhoz való csatlakozásával új lendületet vett.
Az egyik legkedveltebb célország: Olaszország. Itália a kelet-európai romák Mekkája volt egészen a legutóbbi időkig. Csak Róma mellett – óvatos becslések szerint – több mint 100 ezer hajléktalan roma él különböző alkalmilag összetákolt táborokban. Körükben hatalmas a munkanélküliség, majdnem mindegyik család segélyekből él.
A cigányok betelepülése nyomán megnőtt az erőszakos bűncselekmények száma is, olyanannyira, hogy maga Silvio Berlusconi kormányfő is az illegális bevándorlás elleni szigorúbb küzdelemre szólított fel. Maroni belügyminiszter a közelmúltban ismertette a biztonsági csomagtervet, amely szerint „a bevándorlóknak legalább minimáljövedelemmel és tisztességes lakással kellene bírniuk”, különben kitoloncolják őket. (S bár nagy a kormányon a politikai nyomás, a belügyminiszter határozottan cáfolta, hogy a tömeges kiutasításon gondolkoznának.)
A kelet-európai romák másik célpontja Németország. Itt is a főváros, Berlin körül
telepedtek meg és hasonló problémákat hoztak magukkal, mint az „olasz társaik”. Berlinben először a helyi baloldali csoportocskák vették védelmükbe az utcákon kolduló és a parkokban lakó román cigányokat, s többszöri illegális lakás-, illetve templom(!)foglalás után végül szereztek számukra egy menekültszállást. A romák azonban ezt nem díjazták, s többszöri győzködésre sem mentek oda. A városvezetés azonban megelégelte ezt a helyzetet és végül fejenként 250 eurót ajánlott fel arra, hogy elhagyják az országot.
Az EU régebbi tagállamai egyébként is minden eszközt bevetnek, hogy kiszorítsák területükről a szakképzetlen, munkanélküli, hajléktalan cigány tömegeket. Az egyik eszköz
a Szerbiával megkötött ún. toloncegyezmény, amely egyik oldalról a szerb állampolgároknak ad vízumkönnyítést, másik oldalról – az előbbi ellentételezéseként – pedig lehetővé teszi a Szerbiából illegálisan kivándorolt – főként roma – polgárok hazatoloncolását.
Persze Szerbiát ezt teljesen felkészületlenül érte, és a szerb kormány is igyekszik „továbbpasszolni” ezeket az embereket az ország határaihoz, elsősorban a Vajdaságba, s onnan pedig ki tudja, hová vándorolnak majd tovább.
Talán Magyarországra?
1. Mennyi a cigányok közt a többgyermekesek aránya? És mennyi a magyarok közt?
2. Mennyi a cigányok közt a dolgozók aránya? És mennyi a magyarok közt?
3. Mennyi a cigányok közt a bünözők aránya? És mennyi a magyarok közt?
Ez 3 egyszerű kérdéspár. A válaszokból kiderül, hogy ki és mit szít....