A 2004-es európai parlamenti választást megelőző kampányidőszakban még kevésbé 2009-ben már erőteljesebben jelent meg az, hogy sokaknak valójában nincs átfogó ismerete arról, hogy mit is lehet csinálni az Európai Parlamentben, s miért is fontos az ottani képviselők munkája. Belpolitikai kérdés helyett európai kérdésekről döntünk – lehetett hallani politikusoktól az elmúlt időszakban, bár, mivel az ismeretek hiányosak, jobb híján politikai szimpátiák alapján alakult ki a voksolás végeredménye.

Az Európai Parlamentbe (EP) bejutott 14 fideszes, 4 MSZP-s, 3 jobbikos és az MDF színeiben mandátumot nyerő Bokros Lajos feladata nem csupán a brüsszeli munka lesz. Az Európai Unióban régóta napirenden van az intézményrendszer, illetve a döntéshozatal egyéb szereplőinek „társadalomközelivé tétele”, vagyis meg kell ismertetni az aktorok tényleges szerepét, munkásságát. Erre valószínűleg a legalkalmasabb testület az EP, mint az egyetlen olyan uniós grémium, amelyek a választó közvetlenül választanak meg. A képviselők – normális esetben – a választóikkal is fenntartanak bizonyos fokú kapcsolatot, ami elviekben lehetőséget nyújt az uniós intézményekkel kapcsolatos információk átadására.

Hahó! Van egy KMKF is!

Az Európai Unió intézményrendszerén belül dolgozó magyar tisztségviselőknek azonban van egy más jellegű tájékoztatási feladatuk is. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2004. szeptember 11-én alakult meg, tavaly tavasszal pedig a magyar Országgyűlés egy határozatában saját intézményének ismerte el. A Fórum honlapján közzétett információk szerint a KMKF a Kárpát-medence (határon túli) magyar szervezeteinek konzultációs fóruma, mely hivatása az európai uniós összmagyar érdekérvényesítés elősegítése, valamint a határon túli magyar közösségek támogatása, s lehetőségek szerint bevonása az Európai Unió döntéshozatalának folyamataiba.

A KMKF tagjai a magyarországi parlamenti pártok, Erdélyből az RMDSZ, Felvidékről az MKP, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Szerbiából a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviselteti magát, míg Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Egyesületek Szövetsége. Szlovéniából tag a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség és a szlovéniai magyarság mindenkori parlamenti képviselője.

A KMKF-fel kapcsolatos teendők ellátása nem csak nemzetstratégiai kérdés, de – természetesen – komoly diplomáciai érdekérvényesítést is feltételez.

Kezdjük a végén.

A szlovák parlament 2008 telén fogadott el egy KMKF-et elítélő határozatot. Pozsony szerint elfogadhatatlan az, hogy „a szlovák parlament képviselői” egy idegen ország törvényhozásának váltak a tanácsadóivá. A szlovákok szerint ezzel a lépéssel nem csak a felvidéki magyar politikusok válnak kvázi hazaárulóvá, de Budapest ráadásul beleavatkozik a szuverén Szlovák Köztársaság belügyeibe.

Mindezek után feltehető a kérdés: a szlovák fél vajon politikai megfontolásokból, direkt nem akarja elfogadni a KMKF munkásságát, vagy csak egyszerűen nem értik meg, hogy úgy, ahogy a Magyarországon élő szlovákoknak a szlovák státusztörvényen keresztül kedvezményeket biztosít Pozsony, úgy Magyarország is joggal érez felelősséget a határon túl élő nemzettársak iránt. Az új felállású magyar képviseletnek mielőbb az értetlenkedők értésére kell adni azt, hogy nincs rossz szándék a KMKF mögött, csak a természetes felelősségérzet.

A kárpát-medencei magyar képviseletet tömörítő fórum azonban nem szabad, hogy a közembertől távol álló, különböző államközi és európai uniós csatározások tárgyává váljon. A budapesti nemzetpolitika akkor lehet sikeres, ha racionális, valamint van mögötte társadalmi bázis. A KMKF szerepe a magyar nemzetpolitikában tehát nem csupán államközi kérdés, hanem világosan meg kell mutatni mindenkinek: itt van egy grémium, amelyik a magyar nemzetpolitika egyik fontos alakítójává, katalizátorává tud válni.

Az erős kárpát-medencei magyar képviselethez nem csupán az európai parlamenti képviselők brüsszeli „szimpla jelenléte” az út, hanem az is, hogy az ezzel kapcsolatos intézményrendszert, mint például az EU működését, vagy a KMKF-et, mint szakértők ismertessék meg a társadalommal.