A gazdasági válság rengeteg áldozatot követel a világ országaitól és az egyszerű emberektől egyaránt. A több mint egy éve tartó világméretű krízis emberek, családok egzisztenciáját, országok fizetőképességét döntötte eddig romba.

A háborús kiadások sehol sincsenek

A világ leggazdagabb és legfejlettebb országa az Amerikai Egyesült Államok. A Föld egyetlen szuperhatalma története során már számtalan háborúban vett részt és több gazdasági válságot is átélt. A jelenlegi azonban minden felülmúlja.

Gondoljunk csak bele!

Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság és az azt követő felépülés, a második világháború hatalmas anyagi és embervesztesége, a koreai, a vietnami és az iraki háború óriási költségei, az amerikai űrprogram – elsősorban a Holdra szállás – csillagászati költségvetése…

Ezek az elképesztő költségek, veszteségek, beruházások a maguk idejében az amerikai nép teljes odaadását és az amerikai kormányzat teljes támogatását kívánták. Még elképzelni is szörnyű, hogy mennyit lehetett volna megtakarítaniuk az amerikaiaknak, ha nem következtek volna be…

Ezek azonban mind semmik ahhoz képest, amit a mostani világválság követel a kontinensnyi országtól és annak állampolgáraitól. Egy – a napokban megjelent – elemzés szerint a gazdasági válság eddigi pár hónapja alatt a fentebb megemlített költségeknek a sokszorosát emésztette fel.

A Ritzholtz Research kutatóintézet vezető szakembere, Barry Ritzholtz szerint a jelenlegi krízis tényleges költsége minden eddigi számítást felülmúl. Ritzholtz összehasonlító ábrájából kiderül, hogy a gazdasági válság 2008 márciusától 2009 márciusáig 12 hónap alatt több mint 15 ezer milliárd dollárt emésztett fel. A fent említett háborúk, válságok és hadászati programok pedig 206 év alatt sem „tudtak” annyi veszteséget termelni, hogy a krízis nyomába érjenek. (Az összehasonlítás során természetesen a pénz mostani reálértékét nézte, tehát belekalkulálta az évek pénzromlását is).

Mire ment el ennyi pénz?

Barry Ritholtz szerint tehát a kiadások összege meghaladja a 15.000 milliárd dollárt és a költekezésnek valószínűleg még nincs vége, azaz ennek akár a többszörösét is mutathatja a majdani „számla” végösszege.

A tavalyi év végéig az eddigi legköltségesebb „beruházás” a vietnami háború volt Ritzholtz ábrája szerint, ezt követi az iraki megszállás és a harmadik helyen áll a koreai háború, illetve a New Deal.

A jelenlegi válság legnagyobb tételét a kereskedelmi papírok (főként az értékpapírok) elértéktelenedése, a Fannie Mae és a Freddie Mac jelzáloghitelbankok megsegítése, illetve papírjaik elértéktelenedése jelentette. Jelentős tétel még továbbá a világtörténelem leghatalmasabb állami gazdasági ösztönző és bankmentő csomagja, illetve az AIG – amely a Föld legnagyobb biztosítója volt – és a detroiti autógyárak finanszírozását szolgáló kongresszusi pénzügyi csomag is.

Szakértők szerint azonban a Bush- és az Obama-adminisztráció által elköltött összeg nélkül még siralmasabb lenne az összkép. A stabilizációs keretek annyira jól működnek eddig, hogy több vezető elemző is annak a véleményének adott hangot, hogy „látja az alagút végén a fényt”, azaz: a gazdasági válság nemsokára véget érhet.

Az Amerikai Egyesült Államoknak tehát hatalmas árat kellett fizetniük az elsősorban a saját bankjaik és a megtévesztett, s egyúttal nem is túl tudatos hitelfelvevőik által okozott kárért. Amerikát ezzel nemcsak gazdasági értelemben érte kár, mert a mostani krízisnek már középtávon is jelentős hatalmi-politikai következményei is lesznek. Az USA elveszítheti a világ vezető gazdasági hatalma címét és szembesülhet azzal, hogy miként emelkedik mellé (fölé?) a gazdasági válság ellenére is erősödő Kína, India és a többi – most még fejlődőnek nevezett – ország.

Megérte?