Uralkodói demokrácia

Valami hatalmas gond lehet a magyar jobboldallal, ugyanis ezen irányzék pártjai mintha összemosódtak volna az ősi türannoszi hagyományokkal, és elfelejtették volna a demokráciát - már ha a pártfelépítésről van szó. Az köztudott volt, hogy a Fidesz egyenlő Orbán Viktorral, hisz ő az isten a pártban, ő maga állítja össze a listákat, és csak pár prominensnek van elég ereje és gerince ahhoz, hogy ne kövesse pincsiként a pártistent. Azonban Dávid Ibolya is kezd egyre inkább ilyen szerepben feltűnni - csakhogy neki van egy jelentős ellenzéke.

Hogy miért mondom ezt? Azért, amiért eme művet is megírtuk - de röviden most is kifejtjük: Almássy Kornél pártelnök akart lenni, és hirtelen az ország egyik legrondább ügyébe keveredett Dávid Ibolya jóvoltából. Közevetlenül ezután következtek azok, akik támogatták Almássyt - ide tartozott az egész IDF, vagyis az MDF ifjúsági szervezete. Majd Bokros Lajost is a párt megkérdezése nélkül tolta Dávid az EP-lista élére, amiből újabb botrány lett.

Aztán három, tényleg szívvel-lélekkel párthű ős MDF-es - Katona Kálmán, Hock Zoltán és Pettkó András - merte a pártelnökasszonynak felhánytorgatni az MDF gázosabb ügyeit, így aztán szó nélkül - szokás szerint pártszabályzatot megsértve - repültek. Pedig ők megalapíthatták volna azt a frakciót, aminek megtartásáért Dávid a vállalhatatlan Lengyel Zoltánt is bevette. Ezt látva még Boross Péter volt miniszterelnök is szakított a párttal - a folyton hangoztatott antalli-örökséget meg ne is keressük, hisz csak darabokra vert romjait fogjuk találni, amit még mindig bőszen mutogatnak.

Bizalmatlan bizalmi szavazás



Természetesen maga Dávid Ibolya is látta, hogy ez így számára nem lesz jó, így még Bokros bejutása előtt bejelentette, hogy fog egy roppant demokratikus lépést hozni: bizalmatlansági indítvánnyal lehet majd róla szavazni a következő Országos Gyűlésen. Vagyis ha tényleg nem tetszik a pártnak amit csinál - mert nagyon úgy hírlik -, akkor ő elmegy. A dolog meg is történt, igaz egyáltalán nem demokratikus módon.

Ugyanis nem bizalmatlansági indítványról, hanem bizalmi szavazásról volt szó most szombaton, amelynek egyrészt az égadta világon semmi kötelező érvénye nincs, másrészt teljesen nyílt. A megyék szerint leültetett képviselők - akik látták, hogy mi lesz azokkal, akik Dávid ellen mennek - így teljesen nyíltan megvallhatták a véleményüket, vállalva minden „esetleges” következményt, akár helyi szintekre lebontva. Természetes, hogy Dávid Ibolya a helyén maradt.

Már csak azért is, mert a szavazás előtt csak a Dávidot támogató Bokros és Habsburg György szólalt fel az elnökasszonyon kívül - tehát a "népes" belső ellenzék szót sem kapott. Sőt, egyes résztvevők szerint sokak arról se tudtak, hogy most tulajdon képen miről is szavaztak. Végül mégis csak volt 72 bátor képviselő - 20 tartózkodóval - akik nyíltan vállalták, hogy nem akarják Dávidot a párt élére. Sokak közülük a ülés végeztével ki is léptek - valószínűleg nem akarták megvárni a kizárásukat. Az igeneket egyébként össze sem számolták, hisz Dávid „látható többséggel” maradt a helyén.

Egyébként több mint száz képviselő nem volt jelen (375-ből 274-en jelentek meg), egyesek szerint sokan azért, mert nem akartak részt venni egy „demokratikusnak nevezett komédiában”. Az egyik kilépő, Porkoláb Mátyás, az MDF II. kerületi szervezetének küldötte, a budapesti választmány volt elnöke szerint "meglehetősen diktatórikus volt az ülés vezetése" és azt is kifejtette, hogy elfogadhatatlannak tartja a nyílt szavazást.

Még újabb irány

Természetesen nem csak az elnökasszony személyéről volt szó, hanem a párt iránya is újra napirendre került, valamint aranyköpések is szállingóztak a T-rex szaggal átitatott levegőben. Az egyik ilyen az volt, hogy Dávid Ibolya szerint, ha az őt ellenzők nem végeznek „belső aknamunkát”, akkor a párt még 1-2 EP szavazatot beszerzett volna - ami minden közvélemény-kutatás szerint teljes képtelenség. Ám azt is lehetett volna mondani, hogy ha ő nem kezdi el „baltával szétverni” a pártot, akkor az MDF még 1-2 szavazatot beszerzett volna - és megtartotta volna Boross Pétert is.

Az új irány egyenlőre a Fidesz felé látszik körvonalazódni - igaz, hogy csak a szélsőségekkel szembeni összefogásról van szó, és közben vadul szapulták is a narancsos ligát - de ebből még bármi lehet.

A Fidesszel való esetleges társulás azonban könnyen az MDF végzetét is okozhatja, hisz eddig a két nagypárttól való eltávolodás, és a racionalista politizálás hozott nekik sok-sok szavazót - Orbánnak pedig nincs szüksége támogatásra, inkább egy kétharmados többségre, így az ő lecsapódó szavazataikra nem számíthatnak.

Eközben Almássy Kornél aktív részvételével - és más kilépet tagokkal - folyik a szerveződés a régi MDF új  megvalósítása, amely Almássy szerint vagy civil képviselet vagy új párt formájában fog megvalósulni. Talán mégis van esély az antalli-örökség számára.