„A hivatalos jelentés szerint bubópestisről van szó” – nyilatkozta a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) járványügyi szakértője a Reuters-nak és azt is hozzátette, hogy a szervezetnek egyelőre nem áll módjában teljes képet adni a tobruki helyzetről. A WHO különleges szakértői csoportjának először is majd azt kell megállapítania, hogy a regisztrált megbetegedések közül hány esetben van szó valóban szeptikaemiás pestisről, és mennyit vettek nyilvántartásba csupán az indokolt gyanú alapján. Líbia eddig egyetlen halálesetről tájékoztatta a WHO-t azt követően, hogy Tripoli nemzetközi segítségért folyamodott a kialakuló krízis miatt.

Van-e rosszabb a sertésinfluenzánál?

A bubópestis - vagy középkori nevén feketehalál - az áldozatok bőrén kialakuló jellegzetes, tojásnagyságú fekete duzzanatokról és vörhenyes kiütésekről kapta a nevét, mely tünetek hányással és magas lázzal járnak együtt. Egészen napjainkig, évente közel 100-200 ember esik áldozatául, a betegség csupán néhány nap leforgása alatt képes ölni, ha nem kezelik időben antibiotikummal. A történelem legnagyobb pestisjárványa 1347 és 1351 között tombolt, a legóvatosabb számítások szerint is, néhány év leforgása alatt közel 75 millió embert döntött tömegsírba, beleértve ebbe a korabeli Európa lakosságának csaknem egyharmadát. A feltételezések szerint, a fekete halál ekkor először Ázsiában ütötte fel a fejét, ahonnan a Közel-Kelet és Afrika érintésével jutott el Európába is.

Tobruk, ahonnan a legújabb kitörést jelentették, alig 125 kilométerre található az egyiptomi határtól, Líbiából már több mint két évtizede nem jelentettek hasonló megbetegedéseket. Egyiptom már a sertésinfluenza felbukkanásának legelső napjai óta elkeseredetten küzd az időközben világjárvánnyá nyilvánított vírus terjedése ellen, Kairó egyelőre pestises esetekről még nem kapott hírt, ám a betegség terjedésének kiszámíthatatlanságaiból fakadóan a kormány tovább szigoríthatja az egészségügyi előírásokat. A pestises kórt a rágcsálók testén élősködő bolhák hordozzák, melyeket gyakorlatilag képtelenség teljesen kiirtani, vagy megakadályozni, hogy más állat, vagy emberek felé továbbítsák a halálos baktériumot.

Képtelenség kiirtani

A WHO jelentése szerint évente mintegy 1000-3000 pestises esetet regisztrálnak világszerte, melyeknek körülbelül 30-60 százaléka végződik halállal. Az elmúlt időszakok kimutatásaiban az olyan országok vezetik a leginkább sújtottak listáját, mint Madagaszkár, Tanzánia, Mozambik, Malawi, Uganda, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság. Nem csak Afrikában, hanem a világon bárhol felütheti a fejét a feketehalál, így akár az Amerikai Egyesült Államokban is, ahonnan például évente 10-20 esetet is dokumentálhatnak. Bár a járványok többé-kevésbé helyi jellegűek maradnak a gyors kezelés és az időben meghozott intézkedéseknek köszönhetően, a kutatók szerint a pestis a mai napig nem vesztette el a világjárvány potenciálját.

„Akkor szabadulhatunk csak meg a pestistől, ha megszabadulunk az összes rágcsálótól is, ami természetesen merő képtelenség” – nyilatkozta a BBC-nek a Liverpool-i Egyetem etológus professzora, Mike Begon. „A pestishez hasonló betegségek folyamatosan cirkulálnak a Föld rágcsáló populációjában, és a legtöbb esetben, a kór szinte semmi hatással nincsen rájuk” – teszi hozzá Begon, aki végül megnyugtatásul még azt is kifejti, hogy a számtalan pestises fertőzés közül majdnem mindegyik kezelhető antibiotikummal, feltéve hogy még idejében észlelik. Amennyiben a tobruki járványt a WHO is a bubópestissel azonosítja, az összes fertőzött azonnali orvosi kezelése mellett, a velük közelebbi kapcsolatban álló személyeket is el kell különíteni megfigyelés céljából.