Ráadásul még csak nem is várható, hogy a súrlódásokról múlt időben fogunk beszélni a pénteki találkozó követően. A világ vezető gazdasága, valamint a világ vezető exportőre közötti különbözőségek a közeljövőben megtartandó G8-csúcs menetét is befolyásolhatják. Mint már korábban megírtuk, az ellentétek korábbra datálódnak. Májusban az USA elnöke nem hivatalos útján Európába (közelebbről: Németországba) látogatott, elkerülve Berlint, s ezzel együtt elkerülve egy találkozót Angela Merkel kancellárral. Léteznek olyan magyarázatok, amelyek szerint Obamát a bosszú vezérelte. Obama európai kampánykörútján nem tarthatott beszédet a Brandenburgi Kapu előtt, valamint az azt követő G20-ülésen az amerikai gazdaságélénkítő elképzelések legádázabb ellenségének bizonyult a német kormányfő. Obama tehát nem felejt, s erre a szeptemberi választásokra gőzerővel készülő német konzervatív politikus faragott rá.

Alapvető motívuma az elmúlt hónapok amerikai-német kapcsolatának, hogy kívülről megpróbálják a jó hangulat látszatát fenntartani. A rövid washingtoni tartózkodás alkalmával Merkel szándékai szerint vázolná gazdaságpolitikai elképzeléseit. Azon dolgozom, hogy erőteljesebb intézkedéseket hozzunk a válság ellen, s ez csak akkor lehetséges, ha együttműködünk – mondta a német kancellár. Az amerikai elképzelésektől való távolságtartás leginkább az infláció megszaladásától való félelemben érhető tetten. Németországban így 300 ezer munkahely szűnt meg szeptember óta, s egy esetlegesen elszabaduló infláció a ’20-as évek gazdasági válságát idézné a németek fejében, amelynek a vége az NSDAP, a náci párt megerősödése, majd hatalomra jutása volt.

Gyengülő dollár, szabad piac

A kérdések között fontos szerepe van annak, hogy mit lehet kezdeni a gyengülő dollárral, a duzzadó amerikai államadóssággal. Merkel szerint ki kell lépni abból az amerikai eljárási módból, amely lényegét tekintve egy válság elleni költekezés. Német szándékok szerint meg kell alkotni egy kilépési stratégiát, amely a hosszú távú célkitűzések és szabályozások irányába vinné el a gazdaságokat.

Christian Tuschhoff berlini egyetemi tanár szerint a válság például világosan rámutatott arra, hogy az amerikai és a német gazdaság alapjaiban különbözik. A német szociális piacgazdaság és az Egyesül Államok szabadpiacra épülő gazdasága – tette hozzá.

Mindezen túl hangsúlyos kérdés lesz a környezeti kihívások kezelése, egy leendő program alapjait kívánják lefektetni. Angela Merkel és a japán miniszterelnök, Taro Aso egyetértett azzal, hogy nyomást gyakoroljanak a legnagyobb üvegházhatás-keltő gázokat kibocsátó államokra, így az USA-ra, Kínára és Indiára. Barack Obama már korábban is elkötelezettséget mutatott a kérdésben, azonban úgy fest, hogy a német kancellárnak kétségei vannak az akaratot illetően.

Várhatóan szóba fognak kerülni Oroszországgal történő fegyverzet leszerelési tárgyalások, a közel-keleti békefolyamat, az iráni választás és Észak-Korea atomprogramja, valamint az afganisztáni NATO-misszió.

Utóbbival kapcsolatban úgy látszik, hogy a NATO (ami nem jelentéktelen részben az USA-t is jelenti) nem akarja tovább bővíteni az afgán harcokban résztvevő államok körét, viszont hallani lehet, hogy az USA nem elégedett Németország szerepvállalásával – míg abból is várható konfliktushelyzet, hogy az iráni hírszerzéshez a Siemens technológiájával „járul hozzá”. Ebben a helyzetben tehát nem csak az amerikai-európai (német) nézetkülönbségekkel, de a megbízhatósággal kapcsolatban is vizsgáztathatja egymást a két vezető.