Ugyan a köznyelv már kész tényként kezeli, hogy a Romániai Demokrata Szövetség indít államfő-jelöltet, a hivatalos döntés csak most szombaton fog megszületni.
2009. június 27. szombat 08:40 - Kőrösi Viktor Dávid
Mind a sajtó, mind a politikusok, mind a közember tényként kezeli, hogy az RMDSZ indít államelnök-jelöltet a 2009 őszi államelnök-választáson. Korábban még lehetett hallani olyan véleményeket is, amelyek szerint nincs szükség a jelöltállításra, mára azonban ezeket a hangokat alig lehet hallani.
Kelemen Hunor és Markó Béla Fotók: Fejér Bálint
A vélekedéseket megerősítette Kelemen Hunor is, a Szövetség ügyvezető elnöke. Nem lehet megelőlegezni az jelöltállításról dönteni hivatott Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) döntését, s – amint az ügyvezető elnök elmondta – „semmi sem húzhatja keresztül a szándékot”. Az SZTK-t egyébként az RMDSZ „miniparlamentjének” szokás nevezni a köznyelvben, annak tagjai – a teljesség igénye nélkül – a Szövetség színeiben mandátumot nyert parlamenti képviselők, szenátorok, Európai Parlamenti képviselők, a területi elnökök, a területi szervezeteken belül küldöttgyűlés által megválasztott képviselő, az országos szinten bejegyzett politikai platformok 2-2 küldöttje, s természetesen a szövetségi elnök.
Eddig lehetséges jelöltként felmerült Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László volt közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter, Frunda György szenátor, az Európai Tanács Közgyűlése román küldöttségének volt tagja, Tőkés László EMNT-elnök, európai parlamenti képviselő és Kelemen Hunor, a Szövetség ügyvezető elnöke. Kelemen nyilatkozatában elmondta, hogy mind Borbély, mind Frunda állnak a kihívás elé, s ő magas is elvállalja, amennyiben Markó Béla elnök nem futna neki a megmérettetésnek (Tőkés László az Európai Parlamentre koncentrál, ő nem is vállalná).
Markó kérdéses, de vállalja
Van pénz, csak nem a magyaroknak
"A Kormány szerint van pénz a Tartalékalapban. Ennek egyértelmű bizonyítékát adta a végrehajtó testület a 2009. június 3-i 605-ös Kormányhatározatban. A rossz hír viszont az, hogy nincs elég pénz. Ennél is rosszabb hír, hogy egyáltalán nincs pénz az RMDSZ-es polgármesterek vezette települések számára. Tisztelt kollégák! Ezek a települések egy vasat, még egy lyukas garast sem kaptak az összegből. A PD-L és a PSD magyar közösséghez való viszonyulását tekintve, el sem kellett olvasnunk a határozat szövegét, hiszen tartalma látatlanban is egyértelmű volt számunkra."
Markó Béla esete kérdéses, ugyanis az elnök korábban újságoknak már nyilatkozta: amennyiben sikerül konszenzusos jelöltet állítani, szívesen másra hagyja az indulást. Mindenestre igen sokan állnak Markó mögött, s támogatják, mondván ő lenne leginkább eljátszani a – Kelemen Hunor szavaival élve – államelnök-jelölt szerepét.
A cél világos: az összes lehetőséget meg kell ragadni a párt üzeneteinek közvetítésére, a Szövetség valóban nem teheti meg, hogy háttérbe vonul saját maga rovására, míg előtérbe engedi a román pártokat úgy, hogy saját magát gyakorlatilag háttérbe tolja. Ez azért is fontos, mert a Szövetség az összefogással lehet, hogy elindult azon az úton, ami már önmagában is mozgósító erővel bír a szavazásokon. Végleges állapot természetesen nincs, de fontos szem előtt tartani a magyar közösség érdekeit – nem csak szavakban, hanem főleg tettekben.
A mozgósítás legfontosabb része az akut problémákra való reális megoldás nyújtása, s nyilvánvaló módon ezek megjelenítése: az RMDSZ-en belül a közigazgatás demokratikus működésének szavatolását és az európai uniós regionalizmust tartják ilyen jellegű kérdéseknek.
A régiók átszabása – az RMDSZ javaslata alapján – a történelmi régióknak nagyobb teret engedne, így Székelyföld és a szórvány is valamennyivel önállóbb tudna lenni, ráadásul úgy, hogy sem földrajzilag, sem kulturális értelemben nem lennének szétszabdalva (jelenleg nyolc statisztika régió létezik Romániában, amelyek az uniós csatlakozás folyamán „gyorsított eljárásban” lettek megrajzolva). A döntés természetesen a román parlamenté – s lássuk be, elfogadására igen csekély az esély –, de valamilyen úton el kell indulni.
Az elnökjelölt feladata tehát a magyar közösség „közbeszédének” tematizálása. Ettől azonban rövidtávon nem kell csodát várni, viszont szükséges a magyarság hosszútávú bizalma.
