Az európai parlamenti választás Franciaországban papírforma szerint alakult: Sarkozy pártja, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója nyerte azt meg. A kormányzó párt megszerezte a szavazatok 28,5 százalékát és ezzel az eredménnyel első helyen jutott be Franciaországból és 29 képviselőt delegálhat a legnagyobb frakcióba, az Európai Néppárt frakciójába.

A népszerű elnök új ötlete

Az eredményeket látva a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a francia választók ezzel a pozitív véleménnyel illették Nicolas Sarkozy politikáját, s mind a belpolitikáját, mind a külpolitikában kifejtett tevékenységét díjazták.

Valójában „csupán” arról van szó, hogy a kormánynak egész egyszerűen nincs alternatívája, mert a legkomolyabb ellenfél, a Francia Szocialista Párt nem tud kormányképes erőt felmutatni (csupán 16 százalékot szereztek), illetve a kis pártok pedig képtelenek az összefogásra.

A választópolgári megerősítés nyomán Sarkozy elérkezettnek látta az időt arra, hogy komolyabb változtatásokat hajtson végre mind a kormánya összetételében, mind a politikájában.

A hét elején a francia parlament két házának együttes ülésén tartott beszédében ismertette az ország előtt álló további teendőket.

Sarkozy következetesen „új (vagy következő) kormánynak” nevezte az átalakított kabinetet, amelynek szerinte a legfontosabb feladata lesz a diszkrimináció visszaszorítása. Ez a célmeghatározás a gazdasági válság idején egy kicsit furcsán hat, főleg úgy, hogy Sarkozy nem fejtette ki bővebben azt, hogy mire gondol, csupán általánosságokat mondott.

„Az egyenlőség eléréséhez többet kell adni azoknak, akiknek kevesebb van, és tudni kellene kompenzálni azok hátrányát, akiknek az élet eleve kevesebb lehetőséget biztosított a sikerhez, mint a többieknek.”

Sarkozy még azt is hozzátette, hogy „nem etnikai alapon, hanem szociális kritériumok alapján kell megszervezni a diszkrimináció visszaszorítását”.

A diszkrimináció elleni harc tehát elsőrendű feladata lesz az átalakított kormánynak, viszont beletörhet a bicskájuk, lévén a francia alkotmány még a pozitív diszkriminációt sem engedi meg, e fontos eszköz nélkül pedig elég nehéz esélyegyenlőséget teremteni.

De mi lesz a válsággal?

Sarkozy beszédében kijelentette, hogy a most átalakuló francia kormány nem fog megszorító intézkedéseket bevezetni, mert „a megszorító politika mindig megbukott”. A túlzottan elszaladt államháztartási hiányt (lásd keretes írásunkat) vagy ahogy a köztársasági elnök nevezte, „rossz deficitet” azonban muszáj lenne csökkenteni. Ennek fedezetét azonban nem a kiadások csökkentésétől és nem is az adók megemelésétől akarja megteremteni, hanem a válság után (remélt) meginduló növekedés gyümölcseit fordítaná erre a célra.

Franciaország tehát továbbra is a protekcionista úton fog járni, s a hazai gyárakat, termelőket fogja támogatni. Ennek érdekében

Sarkozy elmondta: a "nemzeti prioritások finanszírozására" az új kormány újfajta állami hitelrendszert vezet be. A prioritások és a kölcsönök összegének meghatározására háromhónapos egyeztetést kezdeményez az államfő a parlamenttel, a szociális partnerekkel, valamint a gazdasági és a kulturális élet szereplőivel. Ezzel együtt jelezte, hogy nem lesznek megszorítások.

Változó pozíciók, változatlan cél

A következő lépésben pedig kormányátalakítást jelentett be Sarkozy. Ez már nagyobb meglepetést keltett, mert előzetesen csak kisebb átrendezésre lehetett számítani, végül azonban összesen nyolc minisztert cserélt le az államfő.

A minisztercserék közül a legnagyobb figyelmet az új kulturális miniszter, Frédéric Mitterrand kapta, aki szocialista politikus és az egykori köztársasági elnök, Francois Mitterrand unokaöccse. Sarkozytől eddig sem volt idegen, hogy a rivális politikai pártokból csábít el politikusokat és teszi őket miniszterré, gondoljunk csak az egyik kulcstárca vezetőjére, Bernard Kouchner külügyminiszterre, aki szintén szocialista politikus.

A többi miniszteri pozícióban lényegében egy szabályos keringő koreográfiája szerint zajlottak le a cserék.

A Brüsszelbe „száműzött” Rachida Dati helyett az eddigi belügyminiszter, Michele Alliot-Marie veszi át, míg a belügyminiszteri székbe ezentúl Brice Hortefeux – Sarkozy egyik fő bizalmasa, eddigi munkaügyi miniszter - ül be. Hortefeux posztját pedig az eddigi oktatásügyi miniszter, Xavier Darcos veszi át.
Az oktatási minisztériumot pedig az Luc Chantel fogja irányítani, aki eddig kormányszóvivő volt, s a jövőben párhuzamosan fogja ellátnia a két feladatot.

Az átalakítás során Sarkozy ügyelt arra, hogy a kormányára eddig is jellemző – az eltérő nemű, származású vagy politikai beállítottságú politikusok közötti – kényes egyensúly fennmaradjon. Így továbbra is egyfajta olyan „nemzeti egységkormány” benyomását fogja kelteni a kabinet, amely széles körben képes lefedni a francia társadalom különböző csoportjait.

Mit jelez mindez?

A kormányátalakítás és a diszkrimináció elleni harc felmelegítése sokak szerint valójában elterelő hadműveletként funkcionál. Elemzők szerint Sarkozynek ezzel az a célja, hogy az egyre romló gazdasági mutatókat feledtesse népével és a kemény válságkezelő intézkedések helyett továbbra is folytassa a már megkezdett politikáját. A fő cél a népszerűség megőrzése, illetve növelése lehet, ami mindaddig valószínűleg működni is fog, amíg az ellenzék – s főleg a szocialisták – nem lesz képes felmutatni egy reális, hiteles és vállalható alternatívát.