Menekülés a tények elől
Néhány hét múlva fogja az Európai Bizottság kiadni egy összegzést Románia és Bulgária uniós csatlakozásáról és az azóta tagállamként eltöltött időről. Félnivalójuk nem is a románoknak, hanem a franciáknak lenne?
2009. július 1. szerda 08:19 - Kőrösi Viktor Dávid
Vagy csak beindult a szokásosan hatékony román diplomácia – s ha az beindul, akkor hol máshol találnak menedékre, mint Párizsban. A francia szenátus ugyanis óvva intette Brüsszelt attól, hogy „stigmatizálják” a két legutóbb csatlakozott államot, ehelyett az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (angolul: Cooperation and Verification Mechanism, rövidítve: CVM) finomhangolására kérték az Európai Bizottságot.
A CVM lényege a félévenkénti jelentés elkészítése Románia és
Bulgária integrációs folyamatairól. Az eddigi jelentések tipikusan a korrupciót, a bolgároknál a szervezett bűnözés elleni harcot, míg a románoknál tipikusan a jogi reformokat várták el/sürgették, s teszik ezt mind a mai napig. A mechanizmus célja a csatlakozás utáni lemaradás leküzdésének könnyítése, vagyis felhívja a tagállamok kormányainak figyelmét azon problémákra, amelyek miatt az adott terület (korrupció, jogi környezet) nem felel meg az uniós elvárásoknak. 2008-ban a CVM létrehozásakor úgy érveltek, hogy a feltételek miatt a román és bolgár állampolgárok nem élvezhetik ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket, amelyek a többi uniós állampolgár élvezhet. A CVM tehát segíteni hivatott a felzárkózásban.
Mindenesetre óvatosságra inteni a Bizottságot érdekes jel, éppen akkor, amikor komoly aggályok vannak a romániai emberi jogokkal kapcsolatban. Nem csak Magyarországon, hanem az Európai Unió jelentéskészítői előtt is világos például az, hogy politikai alapon nevezik ki lényegében az ország állam-, oktatási és kulturális igazgatását. A francia szenátorok érvelése szerint minderre azért van szükség, mert egy esetleges „túlságos” elmarasztalás esetén megkérdőjeleződhet az államok két és fél évvel ezelőtti Unióba való felvétele.
Baj van, baj
Mindenesetre sok minden elárul, hogy a francia szenátus két tagjának egyik legnagyobb félelme az ún. „biztosítéki záradékok” (angolul safeguard clause) hatályba lépése. Erre a közösségi jog ad lehetőséget, ennek következménye pedig az, hogy a tagállamoknak nem kötelező elismerni az adott ország jogrendszerének bizonyos ítéleteit, így például a letartóztatási kérelmeket (ezek részletei a csatlakozási szerződésekben és a közösség joganyagában vannak lefektetve).
Késő bánat, eb gondolat – mondja a kiváló magyar mondás, s valóban. Valójában 2007-et megelőzően kellett volna ezen gondolkodni, hiszen ma már két rossz választása van az
Európai Uniónak. Az egyik – amitől a franciák félnek –, hogy ki kell állni és világosan meg kell indokolni azt, hogy miért kellett felvenni
Romániát és Bulgáriát, miközben arra sem fejben, sem infrastrukturálisan nem felkészültek. A másik oldal – ami mellett a franciák érvelnek –, hogy az EU fogja magát, s ahogy a szlovák nyelvtörvény, az oktatási törvény, vagy éppen a szlovák hatóságok nehezen indokolható eljárása (Malina Hedvig ügyében) esetében is tette, homokba dugja a fejét.
Hibát természetesen mindenki követ el, sőt, „kollektív hiba” is létezik, mint olyan. Viszont az a lehető legrosszabb, ha a tévedésekről valakik nem akarnak tudomást venni, sőt, mi több, arra tesznek utalásokat, hogy a valóságot elfedve kellene megelőzni a felelősségre vonást. Ez a struccpolitika az EU veszte lesz előbb-utóbb, ugyanis sokáig nem lehet kendőzni a problémákat. Erre van pár kiváló példa, s nem is kell messzire mennünk.
Forrás: HírExtra / EUbusiness / Euractiv