Egykori magas szintű MDF-es politikusként mit szól volt pártja politikájához?

Ebben a kérdésben az elmúl időszakban nem nagyon szólaltam meg. Bokros Lajos listavezetővé való megválasztásakor írtam egy levelet Dávid Ibolyának, amelyben elég világosan megfogalmaztam, hogy ez az MDF már régen nem a régi MDF, ezért ha egy mód van rá, akkor nem nagyon kellene az antalli örökségre hivatkozni. Ezt azzal a régi MDF-es érzelemmel és hozzáállással írtam meg, ami ma is él bennem. Ezen kívül nem nagyon szólaltam meg MDF-ügyben, s nem is tartanám túlságosan korrektnek, hogy a pálya széléről kiabáljak be.

Mi a tapasztalata, a környezetében hogyan viszonyulnak az MDF-tagok ehhez a politikához?

Az MDF teljes mértékben átalakult, a pártnak már nincs meg az a tagsága, amely régen megvolt, az antalli MDF maradéka is eltűnt Boross Péter kilépésével. Ha ez nekik jó, akkor jó, csak – még egyszer mondom – ebben a helyzetben nem kellene az antalli örökségre hivatkozni.

Milyen állapotban van most Gödöllő kasszája?

A kassza működési része gyalázatos, tekintettel arra, hogy a működésre biztosítható forrásaink nagyon elapadtak és vesztettek az értékükből, például az áfa-emeléssel. Ezzel kapcsolatban még nehezebb helyzetbe kerülünk.

Más a fejlesztések kérdése, pályázatokat nyertünk is, valamint saját pénzből is igyekszünk, amennyire tudunk. Fejlesztési beruházásokat az úgynevezett fejlesztési bevételekből tudunk, mint például az ingatlanértékesítésből befolyó összegek. Pontosan ez a látszólagos ellentét, mert miközben a működés padlón van, aközben látványosan fejlődik a város. Ezek a beruházások önkormányzati bevételből, pályázati pénzekből, befektetői tőkéből történnek, s vannak vegyes formák is. A lényeg az, hogy ezek a pénzek csak fejlesztésre költhetők. Mi olyan projekteket céloztunk meg, amelyek vagy csökkentik a működési kiadásokat, vagy bevételt növel. Vannak a fejlesztéseknek például energetikai részei, gépészeti beruházások, nyílászáró-cserék, ezek bevételt jelentenek.

Vannak olyan beruházások, amelyek azt célozzák, hogy olyan formát adjunk a városnak, amiért turistáknak, érdeklődőknek ide jönni. Ilyen például a Grassalkovich-kastély környékének, vagy a városközpontnak a vonzóbbá tétele.

Mennyire tudnak igénybe venni európai uniós forrásokat?

17 pályázatből 15-öt nyertünk. Ez EU-s pénz, 2,8 milliárd forint, ami a költségvetésünk 25-30 százalékát jelenti. 5,6 milliárd forint a működési költségünk, amihez hozzá kell számolni még a fejlesztésre fordítható összegeket is.

Milyen az általános hangulat az önkormányzatoknál?

Találkoztam a napokban polgármesterekkel, a hangulat tragikus. Nem lehet tovább terhelni az önkormányzatokat.

Mindez jelenti-e azt, hogy az önkormányzatok adósságállománya tovább fog növekedni?

A hitelállomány nem növekedett az elmúlt időszakban, mert nem kapnak már hitelt. Nagyjából maradt a 800 milliárd forint.

Mennyire kezelhető ez az összeg?

Ez az önkormányzatok számára hatalmas összeg, de nem kezelhetetlen. Egy egyszeri konszolidációra lesz szükség. Át kell világítani a hitelállományt, s meg kell vizsgálni, hogy például a települések az adósságukat képező pénzeket a kötelező feladatellátáshoz szükséges kiadásokra fordították-e. Magyarul meg kell nézni, hogy miért keletkezett az adósság. Azért-e, mert például nem tudott a pályázatokhoz önrészt fizetni, kölcsönt kellett felvennie, vagy például luxusberuházásokra fordították. Az előbbi csoportba tartozó kiadásokat egyszeri konszolidációval lehet és kell pótolni

Ez valamifajta állami kezességvállalást jelent?

Konszolidáció kell, ahogy bankokat is konszolidáltak már az elmúlt időszakban. Az önkormányzati szféra állami feladatokat is ellátott, szolgáltatott, még a legrosszabb időkben is: az iskolák, orvosi rendelők mindig kinyitottak – hogy csak két példát mondjak.

Egy számítás szerint 2007-ben a multinacionális cégeknek adókedvezmények és egyéb támogatások formájában 917 milliárd forintot juttattak. Vélhetően felvetették, hogy esetleg helyettük az önkormányzatokat kellene jobban támogatni.

Nem lett volna rossz ezeket a kérdéseket egyeztetni, de az önkormányzatok mindig utolsók. Erről velünk semmilyen egyeztetés nem volt. Politikai téren lehet, hogy volt, de az önkormányzatokkal nem volt. Több mint két hete írtunk miniszter úrnak egy levelet, melyben javasoltuk, hogy üljön össze az Önkormányzatok Egyeztető Fóruma, szerettük volna a segítségüket kérni, de a mai napig nem válaszoltak. Kiadtunk egy nyilatkozatot, amely szerint elfogadhatatlan, hogy a miniszter úr egyszerűen nem foglalkozik velünk. Van egy egyeztető fórum, ez az egyetlen hely, ahol a kérdéseket meg lehet beszélni. Ráadásul ez nem akarat kérdése – az önkormányzatok kérésére a fórumot össze kell hívni.

Beszélni kellene az áfa-emelésről, s az APEH által beszedett iparűzési adóról. Elfogadhatatlan. Az APEH által beszedett iparűzési adó szerintem alkotmányellenes, s a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége ez ügyben már az Alkotmánybírósághoz fordult. Meglátjuk, mi ítélnek.

Van-e esetleg arra valamilyen lehetőség, hogy – ha ebben a formában nem mennek a tárgyalások – a parlament ellenzéki padsoraival próbáljanak nyomást gyakorolni?

Ehhez kellene egy erős önkormányzati lobbi, ami nincs meg, márpedig nagyon kellene. Másik megoldás is van, jelesül ez másik fórumot, egy kongresszust, konferenciát, amelynek delegált tagjai a polgármesterek, s szét kellene választani a polgármesterséget az országgyűlési képviselőségtől. Így lehetne rendesen tárgyalni a kormánnyal, mert akkor egységesek leszünk. Ameddig keveredés van, addig, mindig alul fogunk maradni.

Ön is volt egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő.

Ezért is mondom ezt a tapasztalatomat. Amikor a parlamentben voltam, keményen lobbiztam az önkormányzati érdekekért, s tudtunk is eredményt elérni. De ez a forma semmiképpen sem jó. Ha az önkormányzatok érdekeit nézem, sokszor úgy lehetne egy hatékony ellenpólust kialakítani – párthovatartozástól függetlenül –, hogy létrejönne a parlamentben egy második – önkormányzati – kamara, hiszen az önkormányzatokat is 10 millió magyar választja meg, a legitimitásuk pedig hasonló, mint a parlamenti képviselőké, csak többen vannak.

Az Európai Unióban prioritást élvez a szubszidiaritás elve. Ennek magyarországi erősítése segíthetne az önkormányzatok helyzetén?

Ez a lényege annak az elméletnek, amit mondok. Az önkormányzati érdekérvényesítés – melyről már beszéltem többször – akkor lehet igazán hatékony, ha ennek a keretrendszerét meghatározzuk. Ekkor lehetne igazán a szubszidiaritás elvét előtérbe helyezni. Az, hogy az APEH szedi az iparűzési adót, ez abszolút szembe megy az uniós folyamatokkal, elképesztő mértékben sérti az önkormányzati autonómiát. Eszközök kellenek a kezünkbe, hogy érdekeket tudjunk érvényesíteni. S nem csak arra lehet hivatkozni, hogy minket is a választópolgárok választanak meg, de arra is, hogy a beruházások 65 százaléka az önkormányzatokon keresztül történik. Gazdasági háttérrel megerősítve dolgozunk, s ahhoz, hogy jól működjön a gazdaság, az önkormányzatoknak jól kell működniük. Egy településnek önmagától értetődően érdeke, hogy fejlődjön, amivel a gazdasági környezete is fejlődik. Ehhez azonban jogosítványokat kell adni, és lehetőségeket. Nem elvenni azokat a forrásokat, amelyeket helyi szinten megtermeltek.

A szubszidiaritásra visszatérve: a Régiók Bizottságához hasonlóan kellene megtalálni az önkormányzati érdekérvényesítés formáját, melynek tagsága nem főállásban, delegátus alapján állna össze. Fontos, hogy az ilyen intézmény megkerülhetetlen legyen, s mindenben ki kelljen kérni a véleményét.