Az emlékszoba egyik tárlójában látható az a korabeli újságcikk, amely bizonyítja, hogy a súlyfürdő "feltalálója" több éven át küzdött azért, hogy elfogadják a terápiát.

Szarka Lajos muzeológus szerint a többnyire személyekhez kötődő tárgyakkal berendezett helyiség a régi fürdőorvosi rendelő hangulatát idézi fel, nyolc fürdőorvos életének gyógyító mozzanatait bemutatva.

Közülük is kiemelkedik dr. Schulhof Vilmos, a hévízi balneológia atyja, akit a hévízi fürdőgyógyászat megalapítójaként tartanak számon. Négy évtizeden át volt Hévíz fürdőorvosa, 1906-ben már szerződés is odakötötte. Élete Auschwitzban fejeződött be.
Moll Károly elévülhetetlen érdeme, hogy a MÁV kórházban létrehozta az első reumatológiai osztályt. Felesége, dr. Hoffmann Ilona a hévízi gyógyiszap hatásaival foglalkozott; ő volt Hévíz első női reumatológusa.

Dr. Mikolics Ferencnek is illő helyet állítottak. Őt érte talán a legtöbb támadás; állatorvosként egyes bőrbetegségek gyógyításának módját fedezte fel. Strecker Ottó, a fürdő menedzserszemléletű igazgatója teremtette meg a rehabilitációs osztályt. Felújíttatta a régebbi épületeket, felépítette a téli fürdőt, és új gyógyászati eljárásokat vezetett be.

Ugyancsak a hévízi múzeumban található a fürdőváros történetét bemutató tárlat, amely a kőkorszakig vezeti vissza az érdeklődőket. A gyógyhely kétezer éves római kori gyökereit is felvillantja, és megvilágítja, hogy miként fejlődött Hévízfürdő 1795-ös megalakulása óta, hogyan lett Magyarország első számú gyógyfürdője.

A több ezer éves tőzegfenekű gyógytavat egy 38 m mélyen fekvő forrásbarlang több, ásványi anyagokban gazdag, hideg és a meleg vizű forrásai táplálják. A hivatalos iratok szerint 410 literes másodpercenkénti vízhozam mellett a tó vize három nap alatt kicserélődik. A feltörő víz hőmérséklete a forrásnál 38,5 Celsius fok, a tó hőmérséklete 24-38 fok között ingadozik az évszakok időjárásainak megfelelően. Még télen is alkalmas a fürdőzésre.