Véleményüket annak a hadroszaurusznak, azaz kacsacsőrű dinoszaurusznak mumifikálódott, 66 millió éves maradványaira alapozzák, amelyre Észak-Dakotában bukkantak. A lelőhely után a hadroszauruszt Dakotának keresztelték el a tudósok.
A kacsacsőrű dinoszaurusz egy vizesgödörben végezte földi pályafutását, lágyszöveteire valamilyen üledék rakódott, amely cementszerű burokba vonta az állatot.

Mivel a folyamat a halála után nem sokkal zajlott le, oxigén hiányában a lágyszövetek nem indultak bomlásnak. Valamennyi szerves anyag megőrződött ásványi anyagokkal keveredve. Az évmilliók során a fehérjék ugyan lebomlottak, ám az őket alkotó aminosavak megőrződtek, és nyomon követhető a bőr sejtszerkezete is.

"Elemezhetjük a dinoszaurusz bőrének fehérjeszármazékait, azokat az aminosavakat, amelyek az egykori proteinek építőkövei voltak, és mindmáig jelen vannak" - hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Phil Manning, a Manchesteri Egyetem kutatója.
A bőr szerkezetének vizsgálata kimutatta hasonlatosságát a dinoszaurusz kései utódai, a krokodilok és madarak bőréhez.

A bőr két rétegből áll: felhámból (epidermis) és kötőszöveti rostokból alkotott irhából (dermis). A csontváz egészét beborító bőr vizsgálatakor kiderült, hogy az vékonyabb a farok és a csípő közötti részen. Más hadroszauruszok esetében a csontváznak ezen a pontján találtak harapásnyomokat, amiből Phil Manning arra következtet, hogy ez lehetett a hadroszauruszok "Achilles-sarka".

A hadroszauruszt, a késő kréta időszakban élt dinoszauruszt lapított arckoponya jellemezte, amely kacsacsőrhöz hasonló, több sorba rendeződött rengeteg fogat tartalmazott. A Hadrosauridae családjába számos különleges, fejükön tarajos vagy hajlott csöves kinövést viselő, részben vízben is otthonos állat tartozott.