A Toba nevű óriás nem csupán lávából és hamuból álló oszlopot lövellt ki, hanem hatalmas magmahólyag robbant fel a belsejében, és a földkéreg hosszan felszakadozott. Ezerszer annyi anyag jutott a levegőbe, mint az 1980-as, Washington állambeli Mount St. Helens kitörésekor. A folyamat legalább tíz fokkal lehűtötte a levegőt, globális éhínséget okozva.

A Tobához hasonló hatalmas vulkánkitörések rövid időre a globális felmelegedéssel ellentétes hatást váltanak ki. Annak ellenére, hogy a kitörések során üvegházhatású gázok, például szén-dioxid jut a levegőbe, a vulkánok kén-dioxidot is kibocsátanak magukból. Ez pedig vízzel elegyedve szulfát aeroszolokat képez, amelyek az egész Földön szétoszlanak, és elállják a napsugárzás útját, mielőtt savas esőként vagy hóként a földre hullanának.

Bizonyítékok vannak arra, hogy a Toba legutóbbi, jégkorszaki kitörése rengeteg kén-dioxidot juttatott a levegőbe. Az esemény pedig úgy tűnik, egybeesett egy mintegy ezer évig tartó még hidegebb időszak kezdetével. Eddig élénk vita zajlott tudományos berkekben arról, hogy mennyiben járult hozzá a vulkánkitörés a hosszan tartó lehűléshez, továbbá, hogy mennyi ideig, hány fokkal hűthette le a levegő hőmérsékletét. Nem utolsó sorban pedig, hogy miként hatott mindez az emberre.

Alan Robock, a New Jersey-i Rutgers Egyetem klimatológusa és csapata egy számítógépes modell segítségével próbált meg utánajárni ennek. Eredményeik szerint a hőmérséklet világszerte öt éven át tizennyolc fokkal lett alacsonyabb, mint előtte, és még a kitörés után tíz évvel is átlagosan tíz fokkal volt hidegebb a Földön. Ezenkívül kevesebb csapadék esett, egyes területeket évekig aszály sújtott

A tudósok arra következtettek a Journal of Geophysical Research című szaklapban megjelent írásukban, amelyet a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at) ismertetett, hogy az ezer évig tartó hűvös éghajlat inkább annak a természetes ciklusnak része, amely több mint egy tucat jégkorszakot eredményezett az utóbbi pár millió év alatt. A kitörést követő, évekig tartó szélsőséges tél azonban súlyos csapást mért az emberekre. Legtöbbjüknek nem maradt ideje arra, hogy melegebb vidékre meneküljön, csupán néhány ezren élhették túl a tragédiát. Ők lettek az őseink, és ez magyarázatot ad arra, hogy miért ilyen hasonló a ma élő emberek genetikai állománya.