Szubtípusok

„Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? Mozog a szája.” – mondja ki az ősi vicc a humor mögé rejtett, gyakran keserű igazságot. Hisz ha ők azt mondják, hogy „intenzív egyeztetéseket folytattunk a kérdésben”, akkor az gyakran azt jelenti, hogy „nem csináltunk semmit”. De persze nekik is vannak fajtáik. Alapvetően négyfajta politikust különböztetünk meg itt, a HírExtra szerkesztőségében: a normálisat, a pártdroidot, a filozófust és a lazát.

A normálisból sokkal több van, mint azt a közvélemény gondolná, ám jóval kevesebb, mint amennyi egészséges lenne. A normális politikus képes válaszolni a feltett kérdésre (tehát megérti azt), nem próbál elkanyarodni az általa választott irányba. Mondatai összeszedettek, szakmailag értékelhetőek, és logikusak. Véleménye a sajátja, ám érezhető benne a párt hozzáállása. Van egy sajátos stílusa és némi értékelhető humort vagy frappáns megjegyzést is belesző a mondandójába. Utólag pedig nem írja át az egész, szemlére elküldött cikket.

A pártdroid egy beprogramozott politikus, ami azokat a bemagolt mondatokat sorolja mindenre, amit a pártban belevéstek az agyába. Önálló véleménye annyi van, mint egy levedlett zokninak (humora még annyi sem), mondatai gyanúsan egybecsengnek a tankönyvek szakzsargonjával. Képes bármilyen kérdésből a párt eredményeit hangoztató választ kihozni, és ezen a kérdés többszöri feltétele után sem hajlandó változtatni. Az elküldött cikket a pártvezérrel egyeztetve korrigálja.

A filozófus rettentő sokat beszél, de semmit sem mond. Konkrét válasz csak a legritkább esetekben hallható tőle, stílusa leginkább a filozófusokra hajaz, akik oldalakon képesek fejtegetni a vacsora elfogyasztásának értelmét úgy, hogy nem válaszolják meg, ízlett-e nekik. Mondatai, szóhasználata első ránézésre roppant mértékű intellektualitást tükröznek, de alaposabban átnézve gyakran értelmük sincs. A témák közt úgy csapong, mint egy esti majálisra tévedt lepke, humora érthetetlen, párthozzáállása változó. Elküldés után az amúgy is terjedelmes cikket legalább kétszeresére dúsítja az eltelt időben eszébe jutott gondolatokkal.

A laza nem sokat kertel: tömören fogalmazva megmondja frankót, nem nagyon rejti véka alá véleményét. Mondatai mindenki számára érthetőek, érvelése érzelmes és meggyőző, megjegyzései nagyobbat ütnek mint Kokó fénykorában. Megszólalásai gyakran eltérnek a párt irányvonalától, hajlamos a radikálisabb elgondolásokra, és gyakran elkalandozik az adott témától. A legnagyobb gond vele azonban, hogy minden második mondata az „ezt azért ne írjuk le” és az elküldés után egy sokkal szárazabb, pártorientáltabb cikk keletkezik az egészből, mint amilyen az interjú eredetileg volt.

Elképzelt interjú

Hogy önök is lássák, nagyjából hogy folyik egy ilyen interjú, megpróbáljuk ezt fölvázolni úgy, hogy az utolsó három kategóriába tartozó képzeletbeli politikusnak felteszünk három egyszerű, képzeletbeli kérdést. Csak hogy a meg nem történ párbeszéd még élethűbbé váljon, a Pártdroid legyen MDF-es, a Filozófus MSZP-s, a Laza pedig Fideszes politikus, bár ez nem a pártokat minősíti, hiszen mindenhol fellelhető mindegyik politikus típus. Az itt megjelenő írás a még vissza nem küldött, nyers változat - vagyis az, ami szóban elhangzana.