A tavalyi vívó Európa bajnokságnak Kijev adott otthont, az ideinek pedig a Bulgária szívében található iparváros, Plovdiv a házigazdája. Továbbra is tart tehát a keleti dominancia az öreg kontinens vívóéletében. (Bár ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a Nemzetközi Vívószövetségnek immáron orosz, az európainak pedig Dr. Kamuti Jenő személyében magyar elnöke van…)

Nagyon örvendetes lenne azonban, ha a 2008-as és az aktuális kontinenstorna kapcsán végül nem csupán földrajzi-sportdiplomáciai párhuzamokat vonnhatnánk, hanem mondjuk eredményességit is. Tavaly Kijevben ugyanis szenzációsan szerepelt a magyar válogatott, öt érméből kettő arany volt, e mellé ugyanennyi ezüst, továbbá egy bronz is dukált.

Igen ám, azonban Kijev óta történt egy s más vívóink háza táján. Csúfos olimpiai szereplés (csak emlékeztetőül: mindmáig legeredményesebb ötkarikás sportágunk nem hogy aranyat, még egyetlen árva ezüstöt sem „szállított”, Mincza Ildikó párbajtőrbronzán kívül más babér nem termett), Gémesi György vívóelnök viharos lemondása a szövetség éléről, az ezt követő, már-már botrányos tisztújítás, akut pénzhiány stb.

De, hogy a vívás sportosabb oldaláról se feledkezzünk meg (momentán ez aktuálisabb, mint a múlton rágódni), az előbbiekhez feltétlen hozzá kell tenni, hogy a tavalyi gárdából idén jó páran csak televízióban élhetnék át a küzdelmeket – már ha lenne végre egy épkézláb csatorna, amely fantáziát látna egy vívó-világesemény közvetítésében. A legnagyobb nevű kimaradó kétségkívűl a kétszeres olimpiai bajnok, többszörös csapatvilágbajnok Nagy Tímea, de a válogatott összeállítását évről-évre figyelemmel kísérőknek Kovács Iván, Kulcsár Krisztián, Mincza-Nébald Ildikó, Hormai Adrienn, Mohamed Aida, Knapek Edina hiánya is feltűnhet. (Utóbbi kettő anyai örömökkel van elfoglalva, a többiek szögre akasztották fegyvereiket.)

A hiányzó „öregeket” összesen nyolc újonc igyekszik pótolni, akik akkor is sötét lónak számítanak a nagyok mezőnyében, ha az utóbbi időben korosztályos világversenyeken, illetve a felnőttek világkupa sorozatában szép sikereket könyvelhettek el. Ugyanakkor tévedés lenne abban a hiszemben figyelgetni a magyar vívóválogatott plovdivi eredményeit, hogy az alaposan kicserélődött csapat pusztán néhány sokat próbált veterán nyugdíjba vonulásának eredménye. Tudatos, - olimpiai utáni - fiatalításról is szó van itt ugyanis, például a feltörekvő Iliász Nikolász forszírozása esetében az olimpiai ezüstérmes, többszörös csapatvilágbajnok Nemcsik Zsolt rovására.

S, hogy milyenek is lehetnek ezek a sokat taglalt eredmények? A vívószövetség tegnapi, sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint 2-3 érem a reális elvárás, de a részletekről már Füleky Andrást, az MVSZ Plovdivban tartózkodó ügyvezető igazgatóját kérdeztük, aki némileg azért bizakodóbbnak tűnt a hivatalos várakozásnál…

Igazgató úr, milyen körülményekkel találták szembe magukat Bulgária ipari ékszerdobozában?

A vívóversenyt egy kiállítási központ két pavilonjában rendezték be, az egyik az előküzdelmeknek, a másik pedig döntőknek ad otthont. A magyar csapat szállása 200 méterre van a csarnoktól, összességében pedig a vártnál jobb körülmények között vagyunk. Az út egyébként repülővel igen rövid volt, leszámítva a százötven kilométeres buszozást Szófiától Plovdivig. Lényeg azonban, hogy ma este már az egész csapat együtt lesz!

Térjünk át a szakmai vonatkozásokra! Mit várhat a magyar közvélemény ettől a megfiatalított válogatottól?

Ezt én nem szeretném sem érmekben, sem pontokban kifejezni. Elég vegyes a csapat, van ugye nyolc újoncunk, de mellettük ott van jó néhány kipróbált harcos, akik számtalan helyzetben bizonyítottak már. Természetes dolog, hogy, mint tavaly, ezúttal is vannak éremesélyek, mind egyéniben, mind pedig csapatban, tehát bármi megtörténhet.

Az MTI által közétett anyag szerint a szövetség hivatalos elvárása 2-3 érem. Azt is olvasni, hogy az MVSZ ezúttal elsősorban a párbajtőr szakágtól vár sikereket. Nem félő, hogy miután ebben a szakágban is összesen csak négy medált lehet szerezni (női, illetve férfi egyéni, plusz a két csapat – a szerk.), túl nagy teher hárul a párbajtőrözőkre?

Én nem csak a párbajtőrözőktől várok sikert, hiszen a kardozóknak is van esélye éremszerzésre, mind egyéniben, mind csapatban. Nem hiszem, hogy egy szakágnak kéne az elvárásokat teljesíteni, annál is inkább, mivel ez az EB arról szól, hogy a csapatból kiváló nagyjaink helyére megtaláljuk az új reménységeket.