Szuperhős

Barack Obama, a valaha megválasztott legnépszerűbb amerikai elnök Amerikán kívül (legalábbis amióta létezik ez irányú közvélemény-kutatás). Ez nem véletlen, ugyanis hozzáállása kompromisszum-kereső, békítő jellegű, de ugyanakkor határozott és konstruktív. Az EU kapcsolatok után sikerült némileg a jégcsappá változott orosz-amerikai viszonyt is felmelegítenie, a napokban pedig a jövő nyersanyagkészletének számító Afrikában kívánja ápolni az együttműködést - és ha már ott jár, előadást tart demokráciából is.

A konkrét állomások mindig fontosak egy diplomáciai körúton, hiába van a látogatás hatással az egész térségre - így esett a második választás a gazdaságilag annyira nem fontos, ám a kétszeresen is szimbolikus jelentőséggel bíró Kenyára.

Az ország egyrészt Obama családjának - legalábbis egyik ágának - az otthona, másrészt pedig egy olyan afrikai ország, ahol 2002 óta különlegesen erős a demokrácia. Igaz, ezt a 2007 decemberében tartott választások utáni tüntetések némileg befolyásolták (közel 1000 ember maradt holtan az utcákon), de a 2008-ban létrejött nagykoalíció, úgy tűnik mindent orvosolt. Vagyis majdnem mindent.

Erős kritika

Ugyanis Kenya nem csak a demokráciában, hanem a korrupciós listákon is vezet: világszínvonalban az élen jár, Észak-Afrikát tekintve pedig a legkorruptabbnak számító ország. Ez természetesen nem nagyon tetszik a korrupció ellen látszólag minden eszközt bevető amerikai eszmének, így Obama élesen kritizálta a kenyai politikai vezetést.

Az elnök szerint Kenya és Dél-Korea gazdasága a 70-es években még egyenlő szinten volt, most viszont Dél-Korea elhúzott, Kenya pedig visszaesett 40 évvel. Hozzátette, hogy többek közt családja is a jelenlegi vezetés hibái miatt él szegénységben, és hogy „senki nem akar egy olyan társadalomban élni, ahol jog uralma a brutalitás és megvesztegetés uralmához vezet”. Elítélte a törzsi berendezkedést és a szektásodást, mivel véleménye szerint „nincs helyük a 21. században, és nem lehet elnézni olyan vallást vagy kultúrát, amely az erőszakot támogatja”.

Azonban Obama nem csak szidott, hanem dicsért is: magasztalta azokat a civil közösségeket és üzleti vezetőket, akik segítettek véget vetni a tavalyi zavargásoknak és részt vesznek a károk enyhítésében, a lerombolt helyek újjáépítésében. „Egész Afrikában számtalan példát látunk arra, hogy az emberek kezükbe veszik a sorsukat, és ezzel legalulról adnak maguknak esélyt. Láttuk ezt többek közt Kenyában is, ahol civil szervezetek és üzletemberek kéz-a-kézben harcoltak választások során eluralkodott erőszakhullám megállításáért.”

Meglepő válasz

A keménykezűnek mondható, hatalom jó részével rendelkező Mwai Kibaki elnök bírálata is szerepelt az elnök beszédében - de ennek ellenére a viszontválasz kifejezetten egyetértő volt Raila Odinga miniszterelnöktől.

Kezdésből elismerte, hogy „mára már Dél-Korea szállít szinte mindet Kenyának (Hyundai, Daewoo és Samsung), míg Kenya nem szállít semmit Dél-Koreának”. Elismerte a változások szükségességét, és hozzátette: „a kenyaiaknak meg kell kérdezniük maguktól, hogy hol rontottunk el” ahhoz, hogy az országot rendbe tegyék. Végül gyors változásokat ígért a sokat bírált tea-szektorban, és rendőrség rossz hírbe keveredett egységeinél egyaránt.

„Néha mások mondják meg nekünk, mikor mentünk jó vagy rossz irányba. Most Barack Obama ez az ember” - mondta Odinga.

Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy Afrika csak úgy tudná beismerni saját hibáit, ha más, köztiszteletben lévő, hatalommal is rendelkező egyének arra rámutatnak? Talán a fekete kontinens vezetői annyira el vannak szállva saját maguktól, hogy egyébként nem látják a fától az erdőt? Robert Mugabe elnökurat elnézve, ez sem lehetetlen...