Nem kell (lehet) betiltani!

Szikinger István alkotmányjogász az egyik tévéműsor reggeli adásában Bárándyéval teljesen ellentétes jogi álláspontot fogalmazott meg. Szikinger részletesen kifejtette, hogy miért nem ért egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a Jobbikot is fel lehetne oszlatni.

Abban megegyezik a két álláspont, hogy Szikinger szerint is el lehet járni azzal a személlyel kapcsolatban, aki egy feloszlatott szervezet vezetésében részt vesz.
„Ugyanakkor – tette hozzá – a Magyar Gárda nem társadalmi szervezetként (azaz mozgalomként – a szerk.) működhet, és mint ilyen, a gyülekezési jog hatálya, sőt védelme alá esik”.

A tüntető tömegben való részvétel (hasonlóan a szólás- és véleményszabadsághoz) ugyanis a rendszerváltás éveiben alkotmányos garanciákkal körülbástyázott alkotmányos alapjog, amelyek csak különösen indokolt esetben korlátozhatóak.

A jogász szerint tehát maga a mozgalom működése, illetve annak szervezésében való részvétel nem szankcionálható, viszont „ott és akkor lehet és kell eljárni, ahol és amikor konkrét jogsértést követnek el az összegyűlt személyek”. (Például, ha egy tüntetésen „mocskos zsidóznak”, azzal már jogsértést követnek el – tette hozzá.)

Szikinger István egy érzékletes példával illusztrálta ezt: „Ha bélyeggyűjtő egyletet feloszlatnak, mert túl hangosak voltak, akkor mint egyesület nem működhetnek, de bélyeget gyűjthetnek, ha a törvényi kereteket tiszteletben tartják”.

Mégis be lehetne tiltani, ha…

Bárándy szerint azonban nemcsak a konkrét jogsérelmek miatt, hanem egész egyszerűen azért is be lehetne tiltani a Jobbikot, mert az általános jogbiztonságot és a tágabban vett alkotmányos rendet is veszélyezteti a párt magatartása.

Elvileg lehetőség van arra, hogy az alkotmányba (vagy az alkotmány szellemébe) való ütközés miatt be lehetne tiltani a Jobbikot, de ez már olyasfajta aktivitást követelne meg a bíróságtól, ami egyfelől példa nélküli lenne a demokratikus Magyarországon, másrészt nagyon rossz irányba vinné el az igazságszolgáltatást és a bíróságok szerepét. Hiszen képzeljük csak el, ha a bíróságnak ilyen széles jogkört adunk, akkor még az a veszély is fennáll, hogy úgy járunk, mint az negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, amikor a „demokratikus államrend védelmére” való hivatkozással el lehetett ítélni szinte mindenért embereket.

Másfelől viszont az is igaz, hogy a demokráciának muszáj megvédenie magát. Erre viszont csak akkor van lehetősége a demokratikus intézményeknek, ha azt konkrét és létező veszély fenyegeti. Ennek megítélése pedig a bíróság feladata, de a bíróság a vizsgálatkor nem terjeszkedhet túl a hatáskörén.

Patthelyzet.