Az ember

Ahhoz, hogy tisztán lássunk, nagyon fontos megismernünk azt az embert, akiről a következő oldalakon szó lesz. David Kelly neveltetése és oktatása révén a tipikusnak nevezett angol erkölcsi normákkal rendelkezett: kikezdhetetlen pontosság és alaposság - amihez berögözött, megváltoztathatatlan szokások is járultak - egyenesség, hazaszeretet, valamint az igazság, a becsület és a béke feltétlen fontossága.

Ezekből komoly érdemeket is szerzett: 1996-ban a Szent Mihály és Szent György Rendje (lovagrend, amely kizárólag az angol közszolgálatában nagy dolgokat véghezvitt, megkérdőjelezhetetlen becsületű embereket tömörít) tagjai közé vette, és részt vett abban az iraki kutatócsoportban is, amelynek vezetőjét a kutatásáért Nobel-béke díjra jelölték.

Szaktudását sem érhette kritika: mesterképzést a Birminghami Egyetemen szerezte, majd Oxfordban doktorált mikrobiológiából ’74-ben. A Mikrobiológiai Védelmi Részleg vezetője volt hazájában, majd ’89-ben, amikor a Szovjetunió megsértette a biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezményt (BWC), részt vett az ügyben kezdeményezett nyomozásban - sőt 91-és 94 között az ügy egyik kulcsfigurája volt.

Az öbölháború lezárása után azon ENSZ különítmény (UNSCOM) tagja lett, amely többek közt az Irakban lévő esetleges tömegpusztító fegyvereket vizsgálta. Munkája során harminchétszer járt az országban, és sikeresen göngyölítette fel a biológiai fegyverek ügyét - amiért a kutatás vezetője az említett díj-jelölést is kiérdemelte.

Ismerősei szerint a munkájának élt: ha dolgozott (ami szinte állandó volt) minden mást háttérbe szorított, munkavégzése és alapossága példamutató volt - idézte egykor több angol lap Kelly egyik munkatársát. Tehát annyit megállapíthatunk, hogy becsületes ember volt, ki értette a munkáját és ismerte Irakot.

Irak újra

Nyilvánvaló volt, hogy ekkora tapasztalattal a háta mögött újra előkerül, ha Irakról lesz szó - és mint az a történelem ismeretében kijelenthető, 2001 szeptember 11. után nem kis hangsúllyal került a közel-keleti ország ismét a világfigyelem középpontjába - erőteljes amerikai nyomásra. Kelly 2002-ben a Védelmi Hírszerzést erősítette, majd a Védelmi Minisztérium iraki katonai megfigyelője lett: több kutatóval együtt a tömegpusztító fegyverek felderítésével lett megbízva.

Bár a két tervezett kiutazásból ezúttal csak egy sikerült (az elsőben valamiért nem voltak rendben a papírjai), de az ott látottak és korábbi tapasztalatai bőven elég volt számára ahhoz, hogy a kutatás vezetőjétől - és kezdeti saját feltételezésétől - merőben eltérő véleményt fogalmazzon meg, amit 2003 Június 15-én az Obsever című brit lapnak is előadott: A mobil fegyverlaboroknak gondolt egységek „nem biológiai hadviselést képviselő laborok. Nem tudnák őket biológiai fegyver előállítására használni. Még csak nem is úgy néznek ki. Ezek pontosan azok, amiknek az irakiak mondták őket: olyan létesítmények, amelyek hidrogént állítanak elő ballonok felfújásához.”

Az ilyen és ehhez hasonló következtetésekből Kelly azt vonta le, hogy a kormány egyes állításai, amit a nép számára szétkürtöl - és amelyek okot szolgáltatnak Anglia belépésre a háborúba - koholtak, vagy erősen túloznak. Ilyen volt az, hogy Irak szükség esetén 45 perc alatt bevetésre kész állapotba tudja hozni tömegpusztító fegyvereit (amiknek léte is erősen kérdéses), illetőleg hogy Bagdad Afrikában atomfegyverekhez használható uránt próbált vásárolni.

A média közbelép

A kormány és a Védelmi Minisztérium nem nagyon akart foglalkozni Kelly megjegyzéseivel, ám egy újságíró, Andrew Gilligan a BBC riportere valahogy kiszagolta az ügyet. Május 22-én találkoztak, ahol megegyeztek hogy Gilligan „névtelen informátorként” kezeli Kelly-t a hírekben (a BBC híres arról, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adja ki a forrásait).

Azonban Kelly-t lelkiismerete nem hagyta nyugodni, így június 30-án írt a védelmi minisztériumnak, hogy ő beszélt Gilligannal, ám a riportban nem pont az hangzott el, amit ő mondott és a beszélgetés alapján „nem ő volt az újságíró elsődleges információforrása”, ő csak megerősítette és pontosította azt, amit Gilligan már tudott. Kétszer is kifaggatta alárendeltjeit, hogy ki az, aki kapcsolatban van Gilligannal, de nem jutott a szivárogtató nyomára.

Mindenesetre Gilligan május 29-én levetített, „több forrásból megerősített” riportja hatalmas port kavart: komolyan szóba került Tony Blair akkori kormányfő lemondatása is. Ahogy Michael Howard, az akkori ellenzék vezére fogalmazott: „a hírszerzés hamisított információi - amik félrevezették az egész országot - az igazi hazugságok”.

A kormány hatalmas nyomást gyakorolt a BBC-re, hogy nevezze meg a forrást, de ők továbbra is ellenálltak - még akkor is, amikor emiatt meneszteni kényszerültek a BBC hírigazgatóját, Richard Sambrookot. Végül a Védelmi Minisztérium volt az, aki a lelkiismeretes levél után kiszivárogtatta, hogy Kelly a forrás - ez korántsem átlagos eljárás a minisztérium részéről -, és mindent elkövetett azért, hogy a tudós véleményét megcáfolja. Ezért Kelly őket egy halála után megjelent interjúban árulónak nevezte.