Valami elromlik

Miután ez megtörtént, Kelly érezte hogy valami nagyon nincs rendben. Megkérte az egyik családi barátját, hogy - mint azt az amerikai filmekben is szokás - feleségével együtt utazzanak le Cornwallba. Az utazás előtt kérvényt intézett a parlament alsóházához, hogy vizsgálják ki az ügyet, valamint írt egy formális figyelmeztetést minisztériumnak, hogy kénytelen lesz további lépéseket tenni, ha továbbra is hazudnak az embereknek.

Az eltelt időben egyre inkább fenyegetve érezte magát: számítógépén később olyan e-maileket találtak, amelyek burkoltan éreztetik a személyére való fenyegetettséget. Többek közt Judith Miller is, a New York Times újságírója is kapott ilyet, akivel a témában kívánt találkozni - és ami sohasem jött létre. Miller egyébként korábban Kellyt használta forrásként a bioterrorizmusról szóló könyvében, amikor azt írta, hogy „sok sötét szereplő játszik a háttérben”.

Július 15-én jelent meg az ügyében létrehozott Ideiglenes Külügyi Bizottság meghallgatásán. A stressz meglátszott rajta: a jegyzőkönyv szerint annyira halkan beszélt, hogy a légkondicionálót ki kellett kapcsolnia nyár legmelegebb napján ahhoz, hogy egyáltalán lehessen hallani amit mond. A bizottság nem bánt vele kesztyűs kézzel: az elnök durván sértegette és kis híján árulónak is nevezte. Az ülés után felvette a kapcsolatot a BBC másik újságírójával, Susan Wattsal, aki hasonló ügyben nyomozott - valamint egy saját könyvet is elkezdett írni a témáról.

Közben másfelől is elkezdték ostorozni a brit kormány állításait a tömegpusztító fegyverek meglétének tekintetében. Scott Ritter, az ENSZ iraki fegyverellenőre június végén adott interjút a skót Sunday Heraldnak, a Rockingham Hadművelettel kapcsolatban (lásd keretes írásunkat). Az interjú szerint Irak tényleg nem rendelkezik tömegpusztító fegyverrel, amit az UNSCOM is alátámasztott, és az egész vaklárma csak arra szolgál, hogy Angliának oka legyen egy háborúra. „Bár az adatok begyűjtése kemény munkával folyik, annak elemzése gyakran előre eldől a fenti fejekben” - fogalmaz Ritter.

Július 16-án Kellyt behívják a Hírszerzési és Biztonsági Bizottság ülésére, a Rockingham Hadművelettel kapcsolatban.

Spontán öngyilkosság

Július 17-én otthon dolgozott - mint általában. Aztán, mint minden nap, délután háromkor közölte a feleségével, hogy elmegy sétálni - de sosem tért vissza. Holttestét egy közeli erdőben találták meg, ereit azzal a késsel vágta fel, amit kiskora óta magánál tartott, szervezetében 29 co-proxamol nevezetű fájdalomcsillapítót találtak (folyadékot nem vitt magával, amivel lenyelhette volna, üveg nem volt sehol).

A hatalmas port kavart ügy nyomozását maga Lord Hutton, az angol igazságszolgáltatás egyik jelképe vezette. A nyomozás végeztél megállapították az öngyilkosságot. Halála másnapján az Independent című napilap üres címlappal jelent meg, melyen egyetlen szó volt hatalmas betűkkel írva: "WHITEWASH" (Jelentése: meszelés. Az angol sajtó valamilyen piszkos ügy tisztára mosására használja).

Nem, nem, nem

Csakhogy a lelki jelek, az íródó könyv, egyháza tanítása, és Kelly mentalitása mind az öngyilkosság ellen szóltak - ahogy a tények is. A kiömlő vér közel sem volt elegendő a halálhoz, és az említett gyógyszermennyiség háromszorosa lett volna a halálos dózis.

A késen nem találtak ujjlenyomatot, és egy orvoshoz képest az okozott seb korántsem volt sem precíz, sem biztosan végzetes - három szakdoktor szerint pedig a halálhoz semmiképpen sem elegendő, főleg nem egy hideg erdőben, ahol vér egyébként is lassabban szivárog. Az orvosszakértők ezt az 59 éves Kelly szívproblémáival próbálták magyarázni, de a kétkedők ellenére semmilyen újabb vizsgálat nem indult az ügyben.

Nem sokkal az eset után jelent meg David Broucher hatalmas port kavart bejelentése. Az angol nagykövet elmondása szerint Genfben beszélt Kellyvel még februárban arról, hogy a tények kitálalásával talán együtt meg bírnák akadályozni a háborút. Amikor azt kérdezte a doktortól, hogy mi lesz akkor, hogy ha mégis kitör a háború, Kelly azt válaszolta: „valószínűleg holtan találnak majd egy erdőben”. Igaza lett.

Az igazság emléke

Kelly halála és az eset körülményei még az évek múltával sem fakultak ki teljesen. Több zenészt megihletett az eset, közülük talán a Machine Head „Harrowdown Hill” című száma a leghíresebb, amelyben azt kérdezik: „elestem vagy ellöktek? És hol a vér?” Az esetről született egy nem túl jól sikerült könyv Norman Baker tollából, és több film és dokumentumfilm is.

A napokban viszont olyan fejlemény történt, amire az elmúlt 6 évben nem volt példa. 13 orvosi szaktekintély összeállt, és részletesen megvizsgálta a gyilkosságot. Megállapították (jórészt a fent említett észrevételeket tényszerűsítve), hogy az eset semmiképpen nem lehetett öngyilkosság. Az igazság érdekében perek sokaságát fontolgatják - sőt, már párat el is kezdtek.

Az ügy elérhet akár a volt miniszterelnökig is, ami újabb csapás lenne Anglia hírnevére a költségtérítési botrány, a titkosszolgálati mulasztások és a nagyszabású fegyverbiznisz után. Mi lesz Európa egyik legmegbecsültebb országával?

A történelem végül Kellyt igazolta: Irak megszállása után semmilyen tömegpusztító fegyvert nem találtak az országban.