A tiltakozás fő terepe az Európai Unió kell hogy legyen. Az Európai Parlament (EP) 27 magyar származású képviselője közül már többen is felszólaltak az EP alakuló ülésén is ez ügyben, Bokros Lajos pedig levelet írt az összes szlovák EP-képviselőhöz.

Azt, hogy ezt a kérdést elsősorban az EU keretében kell megoldani, Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főbiztosa is megerősítette. A magas rangú uniós politikus-diplomata szerint „vannak bizonyos védett értékeink, például a kisebbségek tisztelete, illetve az ország önállóságának tisztelete. Mindennek az EU szellemében kell történnie”. Szavai persze első látásra magukban hordozzák a szlovák álláspont támogatását is (a szlovákok szerint az nem uniós ügy, hanem Szlovákia belügye), viszont a diplomáciát (és személy szerint Solanát) ismerők jól tudják, hogy az „EU szellemében” kitétel valójában a közösségi intézmények előtt történő rendezést jelenti.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt hátra: pontosan melyik uniós szervnek van joga, hogy foglalkozzon a problémával?

Az Európai Bizottság mereven elutasítja, hogy ebben a testületnek hatásköre lenne. A visszautasítás után a HírExtra.hu levélben megkereste az Európai Bizottság brüsszeli központját, illetve magyarországi képviseletét is, de egyik helyről sem jött válasz arra a kérdésre, hogy akkor tulajdonképpen melyik is az illetékes közösségi szerv ez ügyben? (Mentségünkre legyen szólva: eddig senkinek sem sikerült kiderítenie e nagy rejtélyt…)

Akkor mégis hogyan lehetne megváltoztatni ezt?

A nyomásgyakorlásnak a nemzetközi diplomáciában rengeteg eszköze van. A „puha” válaszlépésektől (pl. egyes politikusok kiközösítése) kezdve egészen a durva szankciókig rengeteg módja van annak, hogy az európai közösség jobb belátásra bírja északi szomszédunkat.

Az, hogy már több európai politikus is jelezte egyetértését a magyar üggyel kapcsolatban, illetve az a tény, hogy az Európai Parlament egyik alelnöke (Schmitt Pál) a legfontosabb céljának tekinti ezt az ügyet, bizakodásra adhat okot.

Sokak véleménye szerint persze nem fog semmi változni abban az országban, ahol a súlyosan jogsértő Benes-dekrétumokat nemhogy nem vonták vissza, hanem a közelmúltban éppenséggel megerősítették.

Mindezek fényében Szlovákia szempontjából „szerencse”, hogy a parlamentjük most hozta meg ezeket a döntéseket és nem az ország uniós csatlakozása előtt. Ellenkező esetben valószínűleg nem lehettek volna az európai demokratikus közösség teljes jogú tagjai.