Rövid kivonat a Bumeráng hétfő reggeli adásából. Bochkor Gábor házigazda feldobja, hogy kollegája, Voga Jani a hét végét a Balatonnál töltötte. Minden évben siránkozunk, hogy kevesebb külföldi látogat a Balcsira – mondja Bochkor, majd hírolvasás következik: „Az év első öt hónapjában a külföldi vendégek száma 16 százalékkal maradt el az előző évi értéktől. A vendégéjszakák száma 14 százalékkal csökkent. Ez a szállások bevételét mínusz 12 százalékkal vetette vissza. A vendégek az első öt hónapban főleg a Balatont és Budapestet látogatták. Hogy nyerő a Balaton, főleg a magyar vendégeknek köszönhető, bár csak részben ellensúlyozzák a külföldiek elmaradását, mert legfeljebb csak egy hetet töltenek ott, azt is csak magánszálláson. Az elmúlt években javult a Balaton megítélése, a vízminőséget és a kerékpárutakat, valamint a sportlehetőségeket illetően. Továbbra is negatív élményt jeleznek a nagyon változó árak, valamint a strandok és az illemhelyek balkáni állapota.” Vajon miért éri meg a Balatonra menni nyaralni, például Törökország vagy Egyiptom helyett? – teszi fel kérdését a műsorvezető. Tényleg, miért is?

Vacak szálló

Tovább hallgatózva kiderül, hogy a derék Voga Jani a kevés négy csillagos balatoni hotel egyikét szemelte ki magának (öt csillagost keresve se talált volna) egy kis hétvégi láblógatás céljából. Elmondása szerint a szobája ötvenezer forintba került egy éjszakára, ám a fejedelminek hitt „lakosztályt” úgy írja le, hogy egy ágy köré épített négy falat kell elképzelni. Szavaiból kihallatszik, hogy váratlanul érte az ár-érték arányát tekintve nem épp harmonikus szállás látványa. A következő meglepetés a tusolóban érte Janit, ahol a törölközőtartót a WC fölé sikerült szerelni, így a fürdőlepedő az első zuhanyzás alkalmával a klotyóban kötött ki.



Később az is világos lett Jani számára, hogy ötvenezres szoba mellé nem jár automatikusan a szállodai parkolóhely, csak kétezer forintért – naponta. És nem csupán a kocsiállás kerül ennyibe a szóban forgó hotelben. A – jobb helyeken teljesen ingyenes szolgáltatásként igénybe vehető – mosásért ugyanis szintén két Mátyást kell perkálni.

Ám a világért se ragadjunk le a részleteknél, inkább irány felfrissülés! Amikor az egész éves vakertől kiszáradt torkú rádiós odáig jutott, hogy végre megigyon egy jó pofát, hamar elment a kedve a mókától. Egy üveg sör 1250 forintjába került ugyanis…

Egy deci bor 1250 Ft...

Ha még nem került volna szóba, itt jegyezzük meg, hogy a naponta ötvenezer forintért kínált szállás – legalábbis a rádiós kolléga elmondása szerint – nem tartalmaz teljes ellátást, csupán félpanziót, tehát reggelit meg vacsorát. Ebédre, – legalábbis Voga úrnak – maradt a mindig megbízható balatoni heck. Mint a szpíker beszámolójából kiviláglik, a part menti halasbódé tulajdonosa a szakadó esőben egy darab hecket, négy kisebb kovászos uborkát, valamint két pohár sört kereken négy ezer forintért kínált. (Egy műanyagkorsós sör az utcán fogyasztva kábé 550 forintot kóstál – tette hozzá a műsorvezető, ám ezzel a kijelentésével aligha lepett meg bárkit is.)

Mindezeken felül az említett szálló értelmezésében a félpanziós ellátás is azt jelenti, hogy a vacsoránál egyetlen deci (!) borért el lehet kérni 1250 forintot. Mindent összeadva pedig kisült, hogy a közel sem felejthetetlen színvonalon szolgáltató négy csillagos hotelben a Voga Jani (ahogy bárki más is) cirka háromszáz-húszezer forintért nyaralgathatott volna egy héten át. Nem kéne akkor átgondolni ezt az egész magyar turizmust? – teszi fel a költői kérdést Bochkor.

Tengerparti luxusnyaralás tizenegynéhány-ezerért? 

Még mielőtt azonban erre próbálnánk választ adni, álljon itt – csak úgy, a tisztánlátás kedvéért – egy kis összehasonlítás. A balatoni „luxusnyaralás” összevetése egy átlag tengerparti fényűzéssel ugyanis annyira adja magát, hogy a műsorvezető páros is megpróbálkozott vele. Elmondásuk szerint találtak olyan utazási ajánlatot a világhálón, amely az egyiptomi Sarm el Seik-be szól nyolc napra, öt csillagos szállodába, all inclusive ellátással (értsd: napi háromszori étkezéssel plusz korlátlan étel-italfogyasztással), repülőjeggyel együtt 109 ezer forintért. Ha ebből levesszük a repülőjegy árát, akkor az jön ki, hogy kábé tizenegynéhány-ezer forintba kerül az egy heti teljes ellátás – fejtegetik Bochkorék. De olyan Törökországi ajánlatra is bukkannak, amely 129 ezerbe kerül fejenként, „természetesen” repülőjeggyel, all inclusive ellátással – igaz, a hotel „csupán” négy csillagos.

Kutakodtunk mi is kissé, hátha találunk egy-egy érdekesebb külföldi ajánlatot, amely oda-vissza veri a név szerint nem említett balatoni szállodát. Mit mondjunk, nem folyt ki a szemünk a keresgéléstől… Vegyük például azt a görög luxushotelt, amely kristálytiszta tengerre néző, saját medencével és pezsgőfürdővel ellátott szobáival (nem a szállónak van külön bejáratú lubickolója, hanem minden egyes lakosztálynak!), igazi all inclusive ellátással kínálja magát körülbelül ötven ezer forintnak megfelelő euróért, személyenként egy-egy éjszakára. Nem olcsó, de a képeket elnézve nem is balatoni színvonalú nyaralást ígér…

Ismét a régi nóta...

És akkor most térjünk vissza a „Nem kéne-e újragondolni néhány dolgot a magyar turizmusban?” kezdetű, egyébként ősrégi nótához. Kérdéseinkkel az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárságához fordultunk. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy a hazai idegenforgalom központi irányításánál hogy látják, a jelenlegi balatoni árak (szállás, illetve vendéglátás) arányban állnak-e az általános szolgáltatási színvonallal?

„A Balaton árainak értékeléséhez célszerű azokat a legfontosabb versenytárséhoz mérni. Mivel a legnagyobb magyarországi tónak igazi belföldi versenytársa nincs, az európai tengerpartok közül Horvátországgal érdemes összevetni. 2009 nyarán egy négytagú család 350 ezer forintot költhet el egy egyhetes balatoni utazásra, ami háromcsillagos szállodában való tartózkodást, félpanziós ellátást, az utazási költséget és a költőpénzt is magában foglalja. Ezzel szemben Horvátországban ugyanez – beleértve a biztosítás és a hazatelefonálás költségeit is – 465 ezer forintba kerül. A háromcsillagos szálloda félpanzióval egy hétre körülbelül 65 ezer forinttal kerül kevesebbe a Magyar tengernél. Ez alapján úgy gondoljuk, hogy a balatoni árak összességében reálisak, nemzetközi összehasonlításban is versenyképesek” – jött a válasz Marosi István titkárságvezetőtől. Az ÖM illetékese egyértelmű nemmel felelt másik kérdésünkre, mi szerint a balatoni árakkal összefüggésben van-e, hogy idén eddig 16 százalékkal kevesebb külföldi turista fordult meg a tónál, mint az előző esztendőben.

Na persze. Miért is lenne összefüggés? Nyilván könnyebb azt mondani, hogy nem minden balatoni szállodai szoba kerül éjszakánként ötvenezer forintba, illetve, hogy jókat lehet zimmer ferizni meg kempingezni is. De valljuk be, ez a totál idejétmúlt, ráadásul már-már pofátlanul cinikus érvelés kevés ahhoz, hogy meggyőzze a londoni taxisofőrt vagy a hamburgi vegyesboltost, jobb lesz neki a hínárfoszlányokkal és madártollakkal ékesített Balatonban gázolni, mint a kristálytiszta Adriai-tengerben mártózni. Ja, és azt mondtuk már, hogy újabban a Balatonon nagyítóval sem találni szabadstrandot, ellenben a tengerekkel, ahol a népek hírből sem ismerik a belépő fogalmát? (N.A.)