Abban is biztosak vagyunk, hogy ekkor némi jóindulattal meg lehet találni azokat a kiskapukat, amelyek életszerűvé teszik az esetlegesen hiányos jogszabályokat, hogy elkerülhető legyen egy hasonlóan kínos eset, avagy – mint ebben az esetben is – fel lehet lelni a jogszabályokkal teljes összhangban levő megoldást.
A Fejér megyei Rendőr Főkapitányság reakciója
Felvetéseire az alábbi választ adjuk :
2008. január 1-jét követően a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 1. §-a (a továbbiakban: Kkt.) egyes közlekedési szabályszegések esetén - megváltoztatva a korábban kizárólag csak szabálysértésként elbírálandó jogsértések esetén az eljárás és bírság kiszabás gyakorlatát - kötelező jelleggel írta elő, egy eddig e területen nem alkalmazott büntetési nem, a közigazgatási bírság kiszabását.
A közigazgatási bírság kiszabásának jogalapját tehát
- a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény,
- a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet, (a továbbiakban: Korm. rendelet),
- illetve az ezzel kapcsolatos eljárás alapját pedig a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény teremtette meg.
A 2008. január 1-jétől hatályos jogszabályok lehetővé tették, hogy ugyanazon jogsértés esetén két eljárás is induljon, azaz egy közigazgatási eljárás, illetve egy szabálysértési eljárás. A Kkt. 21/B. § (2) bekezdése csak azt kötötte ki, hogy szabálysértési eljárásban azzal a személlyel szemben pénzbírság nem szabható ki, akivel szemben a hivatkozott törvény alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.
Ennek lényege tehát, hogy az ilyen - kettős elbírálású, a Kkt. 21/A. §-ban meghatározott - jogsértések esetén a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény alapján indított – a felelősség kérdését csak e törvény alapján vizsgálható - szabálysértési eljárás keretében bírság kiszabására nincs lehetőség, csak a vezetői engedély visszavonására lehetne intézkedni.
E jogszabályi környezet alapján a konkrét esetben a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság feljelentése alapján a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság – mint a Korm. rendeletben az eljárás lefolytatására kijelölt szerv – csak egy eljárást, a jogalkalmazókra kötelező erővel bíró, azaz a közigazgatási eljárást folytatta le, és szabta ki a közigazgatási bírságot.
Ennek az eljárásnak az alapját képező jogszabályok a felelősség alóli mentesülés kérdésének vizsgálatáról, a jogos védelem, illetve a végszükség intézményéről nem rendelkeznek, így a hatóságnak sem állt módjában ezen okokra hivatkozva a bírság kiszabását mellőzni. A Kkt. csak nagyon szűk körben fogalmaz meg kimentési okokat, melyeket az eljárás során figyelembe kell/lehet venni.
A jogsértés miatt szabálysértési eljárás kezdeményezésére nem került sor.
Megjegyezzük, hogy e kérdéskörrel többek között az Alkotmánybíróság is foglalkozott a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában, amikor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2009. december 31-ig tegyen eleget, szabályozza egyrészt a közigazgatási és a szabálysértési eljárás egymáshoz való viszonyát, másrét - a közúti közlekedésről szóló 1988. I. törvényben már szereplő kimentési okokon kívül – a felelősség alóli mentesülés egyes eseteit.
A cikkben félreérthető módon hozták össze a különböző jogszabályi rendelkezéseket, ezáltal hamisan tüntették fel a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság eljárását.
A hatályos magyar joganyag külön-külön szabályozza az egyes ügyekben lefolytatandó eljárások rendjét, teremti meg azok jogalapját, és nem teszi lehetővé, hogy a jogalkalmazók - a számukra esetlegesen kedvezőbb - egyes jogszabályi rendelkezéseket úm. összeollózva és sajátságosan értelmezve új eljárási szabályokat alkossanak.
A fentiek alapján a rendőr-főkapitányság határozata jogszerű volt, az eljárás a törvényi előírásoknak megfelelően került lefolytatásra.
Szakértőnk megjegyzése a Fejér megyei RFK közleményére:
Mint azt a Fejér Megyei Rendőr-főkapitánság nyilatkozata is mutatja, számukra is nyilvánvaló, hogy ebben az esetben egy olyan „joghézag” mutatkozik, mint azt, „Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 4750/2008. számú ügyben” címet viselő jelentés (link: http://www.obh.hu/allam/aktualis/htm/jelentes20090306.htm) és következtében meghozott, a 60/2009. (V. 28.) AB határozat (itt megtekinthető http://www.mkab.hu/netacgi/ahawkereuj.pl?s1=&s2=&s3=&s4=&s5=&s6=&s7=&s8=&s9=&s10=&s11=Dr&l=20&u=/netahtml/ahawuj/ahawkere.htm&p=1&r=12&SECT5=AHAWKERE&d=AHAW&f=G ) egyértelműen kijelenti, hogy „Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21/A. § (3) bekezdése, valamint a 21/A. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.” A határozat dátuma: Budapest, 2009. május 26.
Mit is jelent ez?
Azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság az általa vizsgált ügyek tekintetében nagyon sok hiányosságot állapított meg a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság által jelölt jogszabályban – köztük a jogorvoslati jogosultság hiányát is! – és ezért megsemmisítette néhány rendelkezését, a jogszabályt egészében alkotmányellenesnek találta és ezért kötelezte a jogalkotót átdolgozására.
Ugyan lehet csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ettől még a jogszabály – bár alkotmányellenes elemekkel túlzsúfolt – érvényes, és ameddig meg nem szüntetik, addig alkalmaznia kell az eljáró hatóságnak, blablabla…
DE!
Itt van egy nagyon fontos kérdés, ami alapvetően meghatározza ENNEK a konkrét esetnek a problematikáját:
1. Amikor az eljárást megindítja a hatóság nem csak és nem kizárólag egyetlen tényt kell vizsgálnia, jelen esetben a sebességtúllépés tényét, mivel az önmagában bár szabálysértésnek NÉZ KI, de vannak esetek, amikor NEM AZ, ld. végszükség esete.
2. Márpedig – mielőtt a Közigazgatási Bírság kiszabására sor kerülne – azt is meg kellene vizsgálni, történt-e szabálysértés, mert ha nem – márpedig a végszükség kizáró ok – akkor máris nem lehet továbbfolytatni az eljárást, ergo közigazgatási bírságot sem lehet kiszabni.
3. A hivatkozott norma, mely a közigazgatási bírság kötelező kiszabását – mint már tudjuk, sok tekintetben alkotmányellenesen – elrendeli azt a címet viseli, hogy
„ 410/2007. (XII. 29.) Korm. Rendelet a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről,…” , vagyis ahhoz, hogy alkalmazható legyen, közlekedési szabálysértésnek kell bekövetkeznie. Ezt helyesen felismerte a reakciójában a Fejér megyei RFK is, hiszen ezt írta: „Ennek lényege tehát, hogy az ilyen - kettős elbírálású, a Kkt. 21/A. §-ban meghatározott - jogsértések esetén a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény alapján indított – a felelősség kérdését csak e törvény alapján vizsgálható - szabálysértési eljárás keretében bírság kiszabására nincs lehetőség, csak a vezetői engedély visszavonására lehetne intézkedni.”
Ennek ellenére mielőtt áttért volna a szabálysértési eljárásról a közigazgatási eljárás lefolytatására nem vizsgálta, megvalósult-e szabálysértés, illetve van-e felelősséget kizáró ok?
4. Márpedig az 1999. évi LXIX. Törvény egyértelműen megfogalmazza mely esetekben mentesül az elkövető a szabálysértési felelősségrevonás alól, és mivel ez a jogszabály törvény, a jogszabályi hierarchia alapján felette áll a kormányrendeletnek, és elsődlegessége okán bizony a jogalkalmazó erre is figyelemmel kell legyen, így amennyiben az adott cselekmény a szabálysértési törvény alapján – felelősséget kizáró ok miatt – nem szabálysértés, a felelősségrevonás nem alkalmazható.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság pontosan és szakszerűen hivatkozta meg mindazon törvényeket, melyekben az eljárási alapelvek egyértelműen rögzítik azokat a fontos jogállami alapelveket – jogorvoslati jogosultság elve pl. –, melyek az alkotmányellenes kormányhatározatból hiányoznak.
A közúti közlekedési szabályok megszegése vagy szabálysértés, vagy bűncselekmény. Amennyiben szabálysértés, akkor elsőként a szabálysértési törvény, majd CSAK UTÁNA következik az alsóbb szintű jogszabályok vizsgálata, tehát ELŐSZÖR a TÖRVÉNYT majd utána – ha kizáró ok nincs – a kormányrendeletet kell alkalmazni.
Az már kizárólag a jogszabályok „kreatív” megvizsgálása, és némi empátia kérdése lett volna, hogy – az általa is meghivatkozott - 2004. évi CXL. Törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 3.§ (2) c) alapján elvégezte volna az ott lehetőségére álló feladatot, és a határozatot felülvizsgálva megállapította volna, hogy a kérdéses esetben – mivel felelősséget kizáró ok valósult meg – a szabálysértési eljárást megszünteti, hivatkozva arra, hogy a szabálysértésekről szóló törvény alapján az eljárás lefolytatása nem lehetséges, így a kérdéses kormányrendelet ez esetben nem alkalmazható.
