A meglehetősen hosszú levélben a képviselők kifejtik, hogy „az Európai Néppárt magyar képviselői csaknem három esztendeje folytatják harcukat a baloldali magyar képviselők és hazai kollégáik, valamint a magyar sajtó egy jelentős hányadának folyamatos hazaárulózása közepette azért, hogy a polgári szabadságjogok durva sérelme európai nyilvánosságot nyerjen és a jogsérelmeket orvosolják”.

E ténymegállapítás után pedig a sértődöttség hangján így szóltak Morvaihoz: „e küzdelmet persze nem mindig koronázta siker, de nem tudjuk elfogadni, hogy az Európai Parlamentben e területen végzett munkánkat bárki is hamis színben tüntesse fel, vagy megkérdőjelezze elkötelezettségünket”.

Ezután az érdemeiket – cáfolandó Morvai kijelentéseit – összesen 14 pontba szedve sorolták fel. A pontok között találjuk a tájékoztatás legkülönfélébb formáit: a jogsértésekről készült könyvek megismertetését az EU-val, fotókiállítások szervezését, a jogsértéseket vizsgáló bizottság jelentésének angolra fordítását, az EP több befolyásos néppárti politikusának (Wilfried Martens, Hans-Gert Pöttering, Joseph Daul) elítélő nyilatkozatait, az EP plenáris ülésein történő felszólalásokat, az Európai Bizottság tájékoztatását és bevonását az események kivizsgálásának felgyorsítása érdekében.

A levéllel a képviselőknek azonban nemcsak az volt a céljuk, hogy cáfolják Morvait, hanem az is, hogy kinyilvánítsák: elsősorban ők nekik szabad felvetniük ezt a kérdést, s Morvai Krisztina (illetve a Jobbik) ne hátráltassa, ne akadályozza meg őket ebben.

„Az új európai parlamentben a szocialisták gyengülése miatt új lehetőségek kínálkoznak, hiszen várhatóan csökken annak a vehemens ellenállásnak az ereje, amivel mi az elmúlt években ebben az ügyben szembesültünk. A Fidesz felelőssége megnőtt, hiszen a magyar polgárok 56 százaléka belénk helyezte a bizalmát és az új törvényhozásban a korábbinál több és magasabb tisztséget töltünk be. Mi minden esetre tovább küzdünk.
Kérjük, ne nehezítse ezt a munkát vállalhatatlan megnyilvánulásokkal.”

S hogy mit értenek vállalhatatlan megnyilvánulásnak? Itt érkezünk vissza a cikkünk
elején említett Göncz Kingát bíráló (ez elég enyhe szó) Morvai-levélre.

„A politika - elvek, értékek és érdekek összecsapásának a terepe. Kérjük Önt, hogy ebben a harcban ne gyengítse a szabadságjogokért küzdők oldalát olyan kijelentésekkel, mint amit Göncz Kinga öltözködésére tett. Az ő külügyminiszteri tevékenységét katasztrofálisnak tartjuk, de politikai tevékenységének bármilyen lesújtó bírálata sem vezetne oda bennünket, hogy őt emberi méltóságában sértenénk meg.
Vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni” – zárul a határozott hangvételű levél.

A szocialisták kedvenc mondókája (a „határolódjon el a Fidesz a Jobbiktól!” emlegetése) remélhetőleg ezen levél után teljesen értelmét fogja veszteni és nem halljuk többet. Ha már ennyit nyerünk rajta, akkor már megérte ez a levelezés.