Környezet

A világ kifejezetten jó néven vette az ötletet, sok a csatlakozni vágyó jelentkező: Olaszországon és Spanyolországon kívül a zöldülés elkötelezett híve, Barack Obama által vezetett Amerika is erőteljes érdeklődést mutatott a projekt iránt. Al-Hassan herceg, a jordániai uralkodócsalád tagja szintén kellemes szavakkal méltatta az elképzelést - Angela Merkel kancellárhoz és Jose Manuel Barroso EU elnökhöz hasonlóan. Természetesen mindez afrikai engedélyek nélkül mit sem ér, de onnan is csupa pozitív visszajelzés érkezett eddig.

A Szahara Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia egyes területeit foglalja magában - ám nem mondható mindegyik „stabil politikai helyzetű”-nek. Marokkó július 16-án jelentette be, hogy vezető szerepet kíván játszani a projekt lebonyolításában - sőt, Afrikában mindenki mást megelőzve kíván beszállni a bizniszbe. Az állítása nem mondható elhamarkodott lépésnek, ugyanis politikai helyzete legendásan szilárd, egymilliárd dollárt különített el zöldenergia-fejlesztésre, van már tapasztalata a napelemek hasznosításában és jóban van az EU-val.

A két másik célpont Algéria és Egyiptom - akik közül Egyiptom nyilatkozott csak, ám ő kifejezetten biztatóan. Természetesen a projektnek nem csak gazdasági, hanem politikai érdekei is vannak, elvégre a dologban résztvevő európai és afrikai országok között biztosan szorosabb együttműködés is kialakul majd - ráadásul a gigaprojekt jelentősen csökkentheti a kőolaj és földgáz árát is.

Magyar lehetőség

Mivel Friedrich Früh, a projekt mögött álló alapítvány, a berlini bejegyzésű Desertec Foundation elnöke a Figyelőnek elmondta: „Magyarország, a magyar technológiai fejlesztők és vállalatok ugyanúgy bekapcsolódhatnak a sivatagi naperőművek építésébe, mint bármely más európai és afrikai ország. Konzorciumunk nyitott.” - így a Hírextra úgy döntött, végigérdeklődi az ágazat vezetőit, hogy mi akarunk-e részese lenni a csodának.

Már csak azért is, mert Farkas István, a gödöllői egyetem Környezetipari Rendszerek Intézetének igazgatója már egy korábbi cikkben kijelentette, hogy az áram Európába szállítása nagyobb kaliberű beruházás lenne, mint például a Nabucco gázvezeték megépítése - és egyébként ugyanúgy csökkentené az energiafüggőségünket. Ráadásul az MSZP tervei szerint a zöld energia - mint például a napenergia - árai a legalacsonyabb áfakulcsba kerülnének, így még gazdaságos is lenne a beruházás (főleg, hogy a projekt megvalósulása önmagában is emberi összegre szorítaná le a napenergia árát).

Hivatalok

Megkerestük a Magyar Energiahivatalt, akik szerint az ötlet maga támogatandó, hisz a megújuló energiaforrások fontosságra napról napra nő és szerintük a szén-dioxid kvótapénzt is lehetne erre fordítani - bár azt hozzátették, hogy megerősítésért keressük meg a Környezetvédelmi Minisztériumot. Az Energetikai Minisztériumnál szintén a Desertec mellett foglaltak állást, sőt minden esetleges magyar résztvevőnek felajánlották a diplomáciai és jogi segítségüket. Azt is megjegyezték, hogy a Magyar Állam nem, csak azok cégei - például a Magyar Villamos Művek (MVM) - tud csatlakozni.

Mivel az E.ON már csatlakozott a projekthez, így megkérdeztük a megmaradt áramszolgáltatót, az MVM-et, hogy mi a véleménye a Desertecről. Tringer Ágoston, az MVM kommunikációs igazgatója elmondta, mivel az MVM kiemelt projektként kezeli a megújuló energiaforrásokat, így mindenképpen utánanéz az elképzelésnek - ám eddig túlságosan futurisztikusnak hangzott az ötlet ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak vele. Miután kikérte a HírExtra információit az ügyről, ígéretet tett egy átfogóbb vizsgálatra- hisz csak így tudnak majd állást foglalni a kérdésben.

Sajnos a Környezetvédelmi Minisztérium csak pár óra múlva tud állást foglalni a kérdésben, így az ő véleményezésüket csak késöbb fogjuk a cikkhez csatolni. Ám eddig nagyon úgy néz ki, hogy a remény és a támogatottság megvan az álomhoz való csatlakozáshoz - a kvótapénzzel pedig az anyagiak egy része is megoldódna. Már csak némi politikai akarat hiányzik hozzá.

Ellenérvek

Mint minden gigantikus beruházásnak, így ennek is vannak ellenzői. Szerintük nem tudnák megoldani a tárolást és a transzportálást megfelelően,a projekt túlságosan felerősítené a résztvevő afrikai országok hatalmát és a telep nagyon sok terrortámadás célpontja lenne. Az első kifogásra azonnal válaszoltak az elemzők, jobbnál jobb tárolási módszereket felhalmozva - napszünet esetére pedig a tárolókból, a szélből és biogázból biztosítanák a folyamatos energiaellátást. Kína pedig az energiaszállítást 1400 km-en keresztül megoldotta 3 százaléknyi veszteség alatt, így ez sem lehet jelentős probléma.

A politikai befolyás növekedése egy iylen projektnál természetes - azonban a terrror támadások ellen a „stabil politikai helyzet” sem garancia. Ennek a veszélyét csak úgy lehetne elfogadható mérsékelni euromilliárdok kidobása nélkül, ha biztosítanák az összes környező országot, hogy ők is kapni fognak az energiából - hisz így egész Afrikát segítené a projekt, ami a legtöbb fekete kontinensi terrorsejtet meggyőzi arról, hogy jobb a napelemeket békén hagyni.

Természetesen az egész dolog változna, ha Amerika tényleg beszáll a bizniszbe, hisz a környéken tevékenykedő Al-Kadia „leányvállalatok” első számú célpontjai az amerikai érdekek - így nagyobb célkeresztet kirakni sem lehetne számukra.

Végszó

A Desertec megvalósítása egy hatalmas, környezettudatos álmot válthatna valóra úgy, hogy az emberek, az államok, a multik és még a Föld is jól jönne ki a dologból. Ilyen lehetőség nem sok van - megvalósulni pedig szinte egyik sem szokott. Ráadásul, a Desertec - a Holdra lépéshez hasonlóan - a nagy elméknek is adhat egy lökést: érdemes nagyban gondolkozni, mert azok néha igazzá válhatnak.