Mikor én megszülettem, Ön már ott ült az Országgyűlésben. Ez 1985-ben volt…

Nahát, egyidős a fiammal!

Azt tudja, hogy a parlament honlapján lévő adatlapját elírták? Végig MSZP van feltüntetve a neve mellett, holott a jelenlegi kormánypárt csak 1989-ben alakult.

Látja, ezt nem néztem. Az az igazság, hogy én többes jelöltként kerültem annak idején a Parlamentbe, nem is igazán az MSZMP jelölésével. Ilyesmire akkoriban volt erre először lehetőség. Önálló pártok még nem voltak, de már több jelölt közül lehetett választani. Többek között azt a Pethő Tibort vertem meg Budapest 18. választókerületében, aki a Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fiaként már vagy húsz éve képviselő volt. Volt is pánik a kerületi párttitkárságon, mikor kiderült, én nyertem…

Hogyan élte meg a húsz évvel ezelőtti eseményeket?

Nekem a rendszerváltás fantasztikusan nagy élmény volt, hiszen akkoriban voltam fiatalember. Óriási dolog volt. A rendszerváltás utáni helyzet azonban eleinte nem tetszett, mert az első két évben ott ültünk ugyan a Parlamentben, voltak értelmes hozzászólások, de az érdemi döntéseket mindig a nagy pártok főnökei tették le az asztalra, és csak az ő szövegüket hozták nyilvánosságra. Egyébként újabban megint itt tartunk. A pártoknak megvannak a kiemelt embereik, akiket a sajtó is futtat és csak azzal foglalkozik, amit ők mondanak.

Visszatértünk volna a megmondó emberek világába?

Igen, én sajnos így látom. Nemigen van ma már szava egy „natúr” parlamenti képviselőnek, minimum frakcióvezetőnek vagy pártvezérnek kell lennie ahhoz, hogy a sajtóba be tudjon kerülni. Kivétel persze a botrány.

Hogyan és miért lépett át 1989-ben az MSZMP-ből az MSZP-be?

Hát ez egy érdekes dolog volt. Akkoriban úgy állt a helyzet, hogy ott volt a parlamentben egy halom függetlené vált képviselő. Az MSZMP már ugye nem irányított. Mindenféle alakulatok jöttek létre és én is azt nézegettem, hova lenne érdemes menni. Ne haragudjon, nem akarok senkit megbántani, de úgy láttam, hogy akik igazán nagy ellenzéki szerepre törtek abban a parlamentben, azok között elég kevés volt a tehetséges ember. Tudtam, hogy nem érezném jól magam köztük, mert sohasem voltam az a nagy magyarkodó, nemzeti színű szalaggal a nyakában mászkáló típus. Úgy gondoltam, attól vagyok magyar, hogy itt születtem, nem pedig attól, amit magamra aggatok. Mivel nyomdászmunkásként kerültem a politikába, úgy gondoltam, az MSZP-ben érezném legjobban magam.

Ha már a tehetségtelen politikusokat emlegette: Orbán Viktort Ön is a ’89 utáni magyar politika talentumának tartja?

A mezőny egyik legtehetségesebb politikusának tartom Orbán Viktort, akivel jó viszonyban is vagyok egyébként. Soha nem volt konfliktusunk, ha összefutottunk a parlament folyosóján, mindig el tudtunk beszélgetni.

Az adatlapját elnézve szerencsés fickónak tűnk. A Kossuth Nyomdánál például 18 éve van fizetés nélküli szabadságon. Lehet, hogy jövőre kénytelen lesz visszatérni eredeti szakmájához, avagy ott lesz sorozatban a hetedik országgyűlési ciklusban is?

Hogy mit fogok csinálni jövőre, nem tudom. Ez alapvetően azon múlik, hogy a párt felrak-e az országos listára, és ha igen, akkor hányadik helyen. Mert most már csak azon van esélyem. Választókerületemben, Erzsébetvárosban ugyanis egy tehetséges fiatalember fog indulni 2010-ben. Egyébként, hogy őszinte legyek, nem is nagyon hiányzik az, ami ma megy a politikában. Megalázónak tartom, ahogy velünk, képviselőkkel bánnak. Minden presztízsünk, ami volt mára szertefoszlott. Mindenki a képviselőkbe törli a lábát.

Nem szolgáltak rá az elmúlt húsz évben?

Biztos sok hülyeséget csináltunk. Csak tudja bosszantó ez a lejárató hadjárat, mikor az ember azt látja, hogy állami cégek középvezetői lényegesen magasabb jövedelmekhez jutnak, mint a mi. Persze hibásak vagyunk mi is, hisz egy csomó rossz döntés hoztunk, de akkor is úgy érzem, egy kicsit túlment már ez az ügy minden ésszerű határon. Kérdezem: a milliomos vállalkozókon és ügyvédeken kívül így ki lesz az, aki elvállalja a képviselőséget? Nekem elég nagy lelki terhet jelentett az a parlament előtti tömeg is, aki – hangsúlyozom – pártállásra való tekintet nélkül lehazaárulózta a képviselőket. Nem kellene elmenni a diktatúra irányába, mert a parlamenti demokráciánál még nem találtunk ki jobbat.

Lát ma ilyen veszélyt?

Abszolút reális veszélyt látok a radikalizálódásra. A megoldatlan szociális és közbiztonsági problémák nyomják ebbe az irányba a rendszert. A megoldás pedig az lenne, ha közösen lépnénk fel a demokratikus alapértékek mellett.