Az Európai Unió valamennyi tagállama küzd a gazdasági válság hatásaival. Nem kivétel ez alól Nagy-Britannia sem. Európa egyik legrégebbi demokráciája és egyik legnagyobb, legstabilabb gazdasága óriási válságba került.

Mekkora a baj?

Nagy-Britannia gazdasága várhatóan több mint 3,5 százalékkal – jóval az uniós átlag felett – fog esni az idén, emellett a költségvetési hiány és az államadósság már eddig is hatalmasra duzzadt. (Ez sokkal nagyobb, mint amit a Nemzetközi Valutaalap januárban kiadott előrejelzése tartalmaz, amely szerint 2009-ben a brit gazdaság 2,8%-kal fog visszaesni, ami egyébként is a legsúlyosabb zuhanás lett volna a fejlett országok közül).

A brit statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint a szigetország termelésének visszaesése a harmincas évek nagy gazdasági világválság idején tapasztalt recesszióval vetekszik. A brit GDP a 2009-es év első félévében 3,2 százalékkal zsugorodott. Ennek az adatnak az ismeretében valószínű, hogy a kormány által várt 3,5 százalékos mértéknél jóval nagyobb lesz a visszaesés az idei évben. Az adóbevételek csökkenése miatt pedig valószínűleg a költségvetési hiány (és az államadósság) növekedése is nagyobb lesz, mint ahogy azt a hivatalos előrejelzés „megjósolta”.

A The Telegraphban megjelent cikk szerint évtizedek óta nem látott bajban vannak a britek. Martin Weale gazdasági elemző szerint a recesszió mértéke azonos az 1931-ben tapasztalt visszaeséssel: „a GDP tavalyi évben regisztrált 5,6 százalékos csökkenése mindössze két tizedponttal marad el az 1931-es recessziótól”. Azért érdekes az 1931-es dátum, mert annak idején ekkor kezdődött el a nagy gazdasági világválság második hulláma. Weale szerint „csak remélni lehet, hogy a kormányzati beavatkozásnak és tőkeinjekciónak köszönhetően sikerül elkerülni a nyolcvan évvel ezelőtti teljes összeomlást, de a gazdaság gyors talpra állására semmi esély sincs”.

Mi ennek az oka?

A kirívóan rossz brit gazdasági teljesítmény fő oka, hogy a gazdaságon belül a válság által leginkább érintett pénzügyi szektor aránya igen magas. A bedőlt brókercégek és bankok, illetve az ún. „rossz hitelek” miatt a jövőben még további csődök várhatóak.

Már eddig is rengeteg pénzintézet vált a csődközeli helyzet hatásra állami tulajdonban lévő bankká. Az ingatlanpiac és az autóipar forgalma jelentősen csökkent, a munkanélküliek száma pedig számottevően emelkedett (emiatt már sok külföldi munkavállaló is állás nélkül maradt, s nekik – köztük sok magyarnak is – haza kellett térniük).

Egy nemrég megjelent elemzésében Keith Pilbeam, a Londoni Metropolitan Egyetem közgazdásza az utóbbi hetven év legnehezebb időszakaként ábrázolta a jelenlegi nagy-britanniai helyzetet.

Pilbeam véleménye szerint a gazdasági visszaesés még nem ért véget, sőt, a közeljövőben a brit gazdaságnak új problémákkal is szembe kell néznie. Szerinte az új problémák közé sorolható az üzleti célú ingatlanok piacán valószínűleg hamarosan bekövetkező visszaesés. Az elmúlt néhány évben ugyanis rengeteg irodaházat építettek, természetesen hitelekből. A beruházások megvalósultak, a házak rendben felépültek, de most annyira visszaesett a kereslet, hogy jelenleg sok ház üresen áll, s a hiteleket a beruházók nem tudják visszafizetni, így újabb veszteségeket kénytelenek elkönyvelni a bankok, azaz a jövőben a hitelválság minden bizonnyal súlyosbodni fog.

Mit tesz a kormány?

A brit munkáspárti kormány népszerűségének mélypontján tanyázik, amint azt az európai parlamenti választások eredményei is világosan megmutatták. Az kormány népszerűségét már nem képes növelni, viszont előrehozott választásokat sem szeretnének, így maradnak a – Magyarországon is jól ismert – hálátlan válságkezelési intézkedések.

A gazdaságot minél előbb fel kell pörgetniük, ezért óriási összegeket áldoznak egyrészt a bankmentésre, másrészt a vállalatok támogatására. Ezekhez a kormányzatnak új forrásokat kell teremteni, ami egy körülbelül 20 milliárd fontos adóemelésben fog „testet ölteni”. Emellett természetesen további takarékossági intézkedéseket, azaz a közkiadások radikális csökkentését kell a kormánynak végrehajtania.

Alistair Darling brit pénzügyminiszter nemrég sajtótájékoztatón bejelentette: kormány folytatja az eddig megtett lépéseket. Elmondása szerint a pénzügyi válság kirobbanása óta a kormány már egy sor intézkedést tett. Elsőként említette azt a hatalmas összegű közvetlen támogatást, amelyet az egyes gazdasági szereplőknek nyújtottak (és nyújtanak). Majd megjegyezte: a gazdaság közvetlen támogatása mellett az elmúlt egy évben azon voltak (és lesznek a jövőben is), hogy megerősítsék a monetáris rendszert, így akadályozva meg a font további leértékelődését és ezáltal az egész pénzügyi rendszer összeomlását. Prioritásként jelölte még meg a bankoknak nyújtott segítség fokozása, amely egyrészt pénzügyi támogatásból, másrészt abból áll, hogy segítséget nyújtanak a banki hitelek behajtásában.

A miniszter megfelelőnek értékelte a pénzügyi válság bekövetkezte óta megtett intézkedéseket. Darling megjegyezte: „a brit kormány többször is óriási tőkeinjekciót juttatott a bankrendszerbe annak stabilitása érdekében, ezenkívül adócsökkentést hajtott végre, bővítette a közkiadásokat, valamint más valutapolitikát, pénzügyi élénkítő intézkedéseket vezetett be. A jegybanki alapkamatot 0,5%-ra csökkentette, ami 300 év óta a legalacsonyabb érték”.

A brit állampolgárok azonban már nem bíznak a kormányban. Miért is tennék? Az elmúlt néhány hónapban az angol font értéke több mint 30 (!) százalékkal esett és a munkanélküliség rekordmagasságba (jóval 7 százalék, azaz 2 millió munkanélküli fölé) emelkedett.

Vajon sikerülhet-e kezelnie a kormánynak a további negatív hatásokat?

Elemzők szerint a szigorú fiskális és monetáris politikával igen. Keith Pilbeam szerint „Nagy-Britannia problémai komolyak, de megoldhatók. Ehhez sokat kell tennie a kormánynak a hosszú távú, egészséges pénzügyi helyzet megteremtése érdekében”.

Jó hír, hogy egy esetleges kormányváltás esetén sem lazítanának a szigoron, mert a Konzervatív Párt is elkötelezett híve az államadósság csökkentésének, a gazdaság felpörgetésének és a munkahelyteremtésnek.