A múlt héten nyilvánosságra hozott eredmények szerint igen pesszimista várakozások tapasztalhatók Európa-szerte a foglalkoztatási és szociálpolitikai kérdéseket illetően.

Mindenesetre optimizmusban sereghajtó a három balti állam, vagyis Észtország, Litvánia, s a még eléggé megtépázott állapotban Lettország lakosságának 77 százaléka azt mondja, hogy a gazdasági válság java még csak most érkezik el. Egy elemzés szerint egyébként az Európai Unió tagállamainak lakossága nagy részben azt valószínűsíti, hogy Brüsszel még komolyabban bele fog szólni a gazdasági folyamatokba, mint eddig, lehetőleg kézbe véve a munkaerőpiaci problémákat is.

Spanyol viasz

Katharina von Schnurbein, az Európai Bizottság munkaerőpiaci és szociális kérdésekért felelős főosztályának szóvivője elmondta: a balti államok pesszimizmusa úgy nőtt, ahogy megérkezett a gazdasági válság. Ezt persze eddig is tudtuk, s még szóvivői tájékoztató sem kellett hozzá. Persze ha valaki nagyon hárítja a felelősséget, az már alapjában véve gyanús. (Erről még bővebben lesz szó később – a szerk.)

Von Schnurbein mindenesetre hozzátette, hogy a balti államok gazdaságát sokkal jobban megviselte a válság, mint másokét, ezért adottak az adatok.

Mindezen túl már azt is tudjuk, hogy az európai uniós polgárok mennyire követik figyelemmel azon intézmények működését, amelyet kifejezetten a recesszió, a gazdasági válság megfékezésére hozott létre Brüsszel. Így az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGA) az Európai Unió döntéshozóinak szemében kulcsintézmények a gazdasági válság leküzdésének területén, míg a lakosságnak csupán harmada hallott róluk.

Ezzel szemben a szóvivő vitatja, a statisztika helyességét, állítása szerint ugyanis az EGA állampolgárok garmadájának problémáját tette már könnyebbé, csupán a kedvezményezettek nem tudtak róla. Von Schnurbein szerint távolabbról kell megnézni a helyzetet ahhoz, hogy teljes képet kapjunk: tréningek és egyéb programok sokaságát (társ)finanszírozta az ESZA, holott ez külön nem volt feltüntetve. Szerinte fontosabb kérdés, hogy azok között, akik hallottak már az ESZA-ról mennyien gondolják, hogy segítséget tudnak kapni az Európai Uniótól a munkahelyeket, képzéseket tekintve. Erről szólva a szóvivő elmondta, hogy a megkérdezettek 78 százaléka szerint pozitív hatással van az EU a válság negatívumaira. Hozzátette, hogy a következő két évben is lehetőséget fog nyújtani az ESZA arra, hogy – akár a balti államok – a válság nehézségei közepette könnyebb legyen az oktatást, a képzéseket, a munkahelyteremtést és a munkahelyek megóvását.

Európai Szociális Alap

Az Európai Szociális Alap ugyan 1957 óta létezik, viszont 2000 óta kifejezetten a lisszaboni stratégia céljainak megfelelően működik. A hét éves ciklusokban működő ESZA igyekszik úgy felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat, hogy a leszakadó régiók társadalmi és gazdasági értelemben vett felzárkózását elősegítse. Jelenleg olyan – a gazdasági válság miatt is kiemelt fontosságú – területek élveznek prioritást, mint például a nők, pályakezdők, idősebb munkavállalók, bevándorlók, csökkent munkaképességűek támogatása, valamint a változásokhoz történő alkalmazkodásban segíti a munkavállalókat és a munkáltatókat.

Az ESZA finanszírozásában a következő területek szerepelnek (Wikipedia):

Az emberi tőke növelése (a teljes finanszírozás 34%-a)
A foglalkoztatáshoz való hozzáférés és fenntarthatóság (30%)
A munkavállalók és a cégek, a vállalkozások és vállalkozók alkalmazkodóképességének növelése (18%)
A hátrányos helyzetűek társadalmi életbe való bevonásának növelése (14%)
Az intézményi férőhelyek növelése nemzeti, regionális és helyi szinten (3%)
A reformok érdekében történő mozgósítás a foglalkoztatás és a bevonás területén (1%)

Mindezen túl a pesszimista hangvételt kiválóan mutatja az a – szintén Eurobarometer által mért – adat, hogy amikor elmagyarázzák az ESZA lényegét, a kérdezettek úgy érzik, hogy nincs az alapban elég pénz. Ez pedig több oldalról is komoly kritika az Európai Unió számára.

Először is meg kell vizsgálni azt, hogy mennyire működőképes az intézményi struktúra a jelenlegi formájában. Nyilvánvalóan az EU-s vezetők is tudják, hogy reformokra van szükség, az alkotmány-, majd reformszerződés értelme éppen ez – vagyis az egyszerűsített átlátható uniós szintű döntéshozatal. Eddig azonban igen nehezen működik az egyeztetés a reformfolyamatokat ellenző tagállamok vezetésével és társadalmával.

Társadalmak? Messze…

A társadalmakkal gyakran még az egyes tagországok sem tudják megfelelően tartani a kapcsolatot, nem hogy egy olyan testület, amelyik jelenlegi állapotában semmilyen szinten nem, vagy csak nagyon nehezen tud problémákat kezelni. Az eltérő habitusú, történelmi fejlődésű államokkal igen nehéz a szóértés. Ebben viszont a válság jótékony hatással lehet, hiszen a magatehetetlen – főleg kisebb, keleti államok, mint a Kárpát-medencében és a balti térségben – még inkább az uniós forrásokra próbálkoznak szorítkozni.

Mindenesetre korábban már volt arról szó, hogy a szociális kérdéseket kell az Európai Unió politikájának középpontjába állítani. Pervenche Berès francia europarlamenter, az EP gazdasági bizottságának volt vezetője szerint újra kell definiálni a pénzügyi rendszer működését, aminek magában kell foglalnia a szociális dimenziót is. A szociális érzékenység mindenesetre régóta jelszó. De csak jelszó. Persze a politikai vezetők – Brüsszelben is – pártállástól függően meg vannak győződve arról, hogy ők a maguk módján szociálisan érzékenyek, ezzel azonban csak a társadalom nem jut előrébb.