Életmentő tűzoltók

A svéd fővárosban végezték a SALSA tanulmányt, melyben a hirtelenszívhalál-esetek jobb újraélesztési esélyét igyekeztek megteremteni. Jacob Hollenberg vezetésével a Karolinska Intézet munkacsoportja 43 tűzoltóállomást látott el félautomata defibrillátorral.

A hirtelen szívhalálkor az esetek többségében a szívkamra remeg, fibrillál. Ez azt jelenti, hogy a szív nem továbbítja a vért, tehát a tényleges, ritmusos szívműködés megszűnik, de megfelelő műszerrel - defibrillátorral - a mellkasra mért áramütés általában megállítja a halálos szívritmuszavart.

A SALSA tanulmány kutatói a tűzoltókat ugyanúgy megtanították az újraélesztésre, mint a mentőápolókat és így mindkét csapat tagjai kifogástalanul tudták használni a defibrillátort is. A vizsgálati év során a svéd fővárosban 863, kórházon kívüli hirtelen szívhalál fordult elő. Az esetek 36 százalékában a tűzoltók értek először a helyszínre és ők kezdték el az újraélesztést.

A tűzoltók bevonása az ilyen rosszullétek ellátásába csökkentette azt az időtartamot, amíg a drámai eseményhez a segítség odaért. Ez az idő Stockholm területén átlagosan hét perc lett. Ennél még fontosabb az eredmény: korábban az újraélesztett emberek 4,4 százaléka került egy hónapon belül újra otthonába. Az utolsó évben a sikeres újraélesztés aránya 6,8 százalékra nőtt.

Az amerikai Comilla Sasson a svéd kutatók eredményeit igen nagyra értékelte. A kettős riasztás jelentősen javítja hirtelen szívhalál esetén az újraélesztés esélyét. A két irányból érkező segítség a városi forgalomtól függően több lehetőséget kínál arra, hogy valamelyik csoport, akár a rohammentő, akár a tűzoltócsapat percekkel előbb érkezzen a helyszinre.

Azt már több korábbi vizsgálat igazolta, hogy hirtelen szívhalál során minden egyes perc, amely a mellkasnak percenként százszor történő, erélyes összenyomása nélkül, várakozással telik el, tíz százalékkal rontja az újraélesztés sikerének esélyét.