Ellenállhatatlan Hosszú Katinka, ismét csúcsra érő Gyurta Dani, betegen is jó Cseh Laci – az elmúlt idők egyik legjobb magyar szereplésével ért véget a római úszó világbajnokság. Kiss László szövetségi kapitány azonban mégsem a siker szóval illeti a mieink szereplését: mindössze csak helytállásról beszélt a HírExtrának.
2009. augusztus 5. szerda 07:45 - Gedei Szilárd
Gyurta Dani világbajnoki címe: „Dani tipikus mellúszó. A mondás szerint a mosónők korán halnak, hát a mellúszók pont ellenkezőleg: bízom abban, hogy Dani még nagyon sokáig a magyar úszósport egyik emblematikus alakja lesz – természetesen az ő karrierjének a kiteljesedése is London lehet majd” – mondta el a HírExtrának a szövetségi kapitány.
Cím
„Szeretném azt hinni, hogy a betegségem nem hátráltatott az úszásban, de ezt csak az utólagos vizsgálatok után tudjuk meg.”
Hosszú és Gyurta tehát szállított két világbajnoki aranyérmet, a legtöbben azonban nem tőlük várták a legfényesebb medáliákat, hanem Cseh Lacitól. Cseh Laci azonban sem 200, sem 400 vegyesen nem tudott felállni a kék-fehér római dobogó legfelsőbb fokára. Visszafogott szereplésének azonban van oka, amit természetesen Kiss László is kiemelt Cseh értékelésénél:
„Előzetesen mindenki, így én is többet vártam Cseh Lacitól, legalábbis addig, amíg nem érkeztünk meg Rómába két héttel ezelőtt csütörtökön. Mint azt sokan tudják, Lacit nem sokkal az érkezésünk után negyven fokos láz és hidegrázás közepette vitték el a mentők– akkor én azt hittem, hogy Laci a temérdek munka ellenére el sem fog tudni indulni a futamokon. Ezzel szemben a második és harmadik hely azt mutatja, hogy jó úton járt. Ha nem ad le három kilót, ha nem hagy ki napokat az edzésből, akkor a 400 vegyes a férfiaknál is a magyaroké lenne” – tett hozzá Kiss.
A három éremszállítónk teljesítménye már önmagában megéri a kalapemelést, azonban rajtuk kívül sem szerepelt rosszul a tizenhat tagú magyar válogatott. Huszonhat magyar- és nyolc Európa-csúcsot úsztak ugyanis össze a mieink. Jól szerepelt például a 4x200-as női gyorsváltónk (6. hely), illetve Kis Gergő, aki egy-egy 5., 6. és 8. helyével szintén jól teljesített, valamint döntőbe került a 4x100-as női gyors váltónk – erre utoljára 1972-ben volt példa a müncheni olimpián…
Összességében szinte mindenki megjavította, vagy megközelítette egyéni legjobbját – arra az úszóra pedig, aki élete legjobbját teljesíti egy versenyen, nem lehet mást mondani, minthogy dicséret illeti.
Ráadásul, ha csak az olimpiai számokat nézzük, ötödikek lettünk az éremtáblázaton! Így tekintve pedig még „elegánsabb” a magyarok eredménye.
Mindezek alapján, ha egyetlen szóval kellene összefoglalnunk a magyar úszók római világbajnoki szereplését, az csak a „siker” lehetne. Vagy mégsem. Kiss László inkább azt mondja: „tisztes helytállás” volt ez.
Ő ugyanis már előre néz, még a jövő évi hazai Európa-bajnokságon is jóval előbbre: a 2012-es londoni olimpiára.
Na ja, ha így haladunk, akár még egy igazán ütőképes kis csapatunk is kialakulhat addigra. Egy esetleges ottani három arany pedig már sikernek számítana, nem is akármilyennek…