A magyar politikusokkal szembeni közhangulat lesújtó. Az emberek a rendszerváltás óta fokozatosan vesztették el a bizalmukat a pártokkal, illetve politikusokkal szemben. Ez mára odáig vezetett, hogy a politikusok népszerűségi listáján az élmezőnyben lehet az is, aki a társadalom többsége elutasít. Döbbenetes.

Sokan elfordulnak, de mások épp most lépnek színre

Az általános bizalmatlanság, az elkeseredés és a düh egészen eltérő reakciókat vált ki az egyes emberekből. Sokan lemondóan legyintenek és visszavonulnak a magánszférájukba, a közügyeket meghagyva a politikusoknak. Elég csak megnézni a legutóbbi európai parlamenti választási részvételt, illetve az időközi országgyűlési vagy önkormányzati választásokat.

Több százezer ember azonban úgy véli, itt az idő. Sokak szerint eljött az ideje annak, hogy más vélemények is teret kapjanak a „nagypolitikában”. Egyre többen vannak azok, akik nem szeretnék megkötni a politikai elit által a társadalomra kényszerített kompromisszumokat és úgy vélik: világosan kell beszélni, helyre kell rakni a dolgokat és – mindenekelőtt – változtatni kell.

Civilek a pályán

A civil társadalom és a belőle kinövő mozgalmak és pártok az utóbbi 3-4 évben elkezdtek válaszokat adni a problémákra. A megszaporodó civil (értsd: nem professzionális politikusi) kezdeményezések egye több eredményt érnek el.

Már nemcsak egy-két hobbipárt alakult, hanem olyanok is, amelyek tényleges támogatottságot tudnak felmutatni. Gondoljunk csak a Lehet Más a Politikára, amely több tízezer szavazatot gyűjtött az európai parlamenti választásokon vagy a Seres Mária-féle Civil Mozgalomra, amely képes volt összegyűjteni több százezer aláírást a népszavazási kezdeményezéséhez. (Persze, ezek mellett vannak azért továbbra is félig (vagy talán egészen) vicces pártocskák, amelyek a politikából való kiábrándultságot, a közönyt jelenítik meg. Ilyen például a Kétfarkú Kutya Párt is.)

Aztán ott vannak a jó szándékú, lelkes amatőr kezdeményezések is. Ezek közé tartozik a minap nyilvántartásba vett Megoldás: Egyiksem! Civilkontroll! párt is.

Egy kezdeményezés anatómiája

Bár maga a kezdeményezés megmosolyogtató – és valószínűleg elég rövid életű lesz –, arra jó, hogy rajta keresztül érzékeltessük a megváltozott civil diskurzusokat.

Ha egy pártot megalapítanak, annak elsőként meg kell határoznia az identitását, el kell helyeznie magát a politikai térben, meg kell határoznia a más pártokhoz való viszonyát.

Legalábbis mi eddig azt hittük (vagy szoktuk meg?). A jelenlegi magyar parlamenti pártok által ránk kényszerített bináris (jobb-bal, ellenség-barát) logikába kell belehelyezni, különben az emberek számára nehezen meghatározható az új formáció. „Meg kell nézni, hogy kik állnak mögötte, s addig kell keresnünk, amíg nem találunk az egyik alapító életrajzában valami korábbi pártkötődést. Ha ezt megtaláljuk: siker. Megvan, hogy milyen szellemiségű, a helyére tudjuk tenni, tudunk viszonyulni hozzá” – ezt a logikát követjük általában még azelőtt, hogy bármit is tudnánk a létrejött új párt céljairól, mondanivalójáról.

Mondanivaló

Próbáljunk most ettől elrugaszkodni! Tegyük félre a nemzeti sorstragédiáinkat, a szimbolikus politizálást és az érzelmi viszonyulást (tudom, nem könnyű) és próbáljunk meg figyelni a mondanivalójukra.

„A szervezet nevében az Egyiksem szó az elhatárolódást mutatja, nem pedig lavírozást a balnak és a jobbnak mondott oldalak, platformok között. Az Egyiksem párt alapítói elhatározták, hogy elindítanak egy mozgalmat, egy irányt, melynek folyamatába nem szándékoznak beavatkozni hosszútávon, de figyelemmel kísérik és ha később feltétlen szükséges, korrigálnak, hogy az eredeti szándék ne sérüljön.

"Az Egyiksem párt alapítói nem profi politikusok, ezért – amennyiben hasznos és nem jár elkötelezettségekkel – segítséget elfogadnak a tapasztaltabb, akár a többi párt tagjaiként jegyzett szakemberektől. Az Egyiksem pártnak nem érdeke a hirtelen felduzzasztott nagylétszámú tagság, fontos, hogy stabil, megbízható és a környezetére hatással lévő emberek alkossák, szerte az országban.Az Egyiksem párt önálló” – többek között ezek a sorok állnak a nemrég megjelent közleményükben.

Naiv?

Megmosolyogtatóan naiv és amatőr kezdeményezés. De miért is? Azért, mert nem a szokásos lózungokat és közhelyeket halljuk? Hogy nem egyből az indulati politizálással, a „múltat végképp eltörölni” jelszóval indulnak?

A párt 13 pontban sorolta fel a céljait. Mind-mind olyan kérdés, amely a széles közvélemény számára is fontos (pl. a lakosság politikai ellentéteinak feloldása, közbiztonság, kultúra, oktatás, energiaellátás, családok szerepe). A programpontokkal lehet (és kell is!) vitatkozni, mert nagyon fontos, hogy végre értelmes párbeszéd, vita alakuljon ki az emberek között.

Ez a kezdeményezés valószínűleg nem éri meg a tavaszt (lehet, hogy már az őszt sem), viszont nem is feltétlenül ez a lényeg. Az igazi jelentőségét az adja, hogy újra bebizonyosodott: vannak ebben az országban a jelenlegi politikai elit tagjaitól eltérően gondolkozó, demokratikus elkötelezettségű emberek, akik véleményt nyilvánítanak és azt terjesztik, sőt, vitára, együttgondolkozásra hívnak.