Milyen indokkal gyilkolják a romákat?
Finszter Géza kriminológus szerint a romák elleni támadások elkövetői "világnézeti bűnözők": nem riadnak vissza az emberöléstől sem annak érdekében, hogy bomlasszák azt a társadalmat, amelynek értékrendjét elutasítják.
2009. augusztus 6. csütörtök 07:43 - HírExtra
Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) két munkatársát a romák ellen elkövetett bűncselekmények tetteseinek lehetséges indítékairól kérdezte az MTI.
Finszter Géza rámutatott arra, hogy az elmúlt másfél évben romák ellen elkövetett bűncselekmények egy része - legalább öt-hat ügy - magán hordozza a sorozatgyilkosságok ismérveit.
Annyiban viszont ez a sorozat eltér a világ kriminalisztikai irodalmából ismertektől, hogy azok rendszerint valamilyen lelki aberrációra vezethetők vissza, ebben az esetben azonban "erkölcsi aberrációról" van szó - mondta a szakember.
A kriminológus kiemelte, hogy az ilyen agresszív cselekményeket a leginkább rendezetlen személyiségű emberek hajtják végre, akik rendszerint valamilyen súlyos lelki defektussal élnek, a jelenlegi helyzet azonban különleges, mert ez inkább "világnézeti bűnözés".
Úgy fogalmazott: az elkövetők a belátási és akarati képesség birtokában vannak, tehát elmeorvosi szempontból beszámítható, normális emberek, ám a tettekben olyan rasszista "értékrend" jelenik meg, amely szerint vannak népcsoportok, amelyek kiirtásra érettek. Az áldozatokat nem is veszik emberszámba - tette hozzá.
Finszter Géza szerint a "világnézeti bűnözés" mögött nem személyes érdek vagy érzelmi ok áll, hanem egy értékrend, amelyet az elkövető szembeállít az elfogadott renddel, és minden elkövet azért, hogy ez érvényesüljön. "Ezért számára nem gond, hogy embert kell ölni, mert az emberölés az ő értékeihez képest egy elhanyagolható epizód" - mondta.
A szakember úgy látja: amíg ezek az elkövetők elszigetelten vannak jelen - még ha ilyen szörnyű formában is - "addig még nincs baj", csak akkor lenne, ha az egész társadalom elkezdene így működni.
Mint mondta, ez nem szokatlan jelenség, voltak államok, amelyek erre rendezkedtek be. "Az egész XX. század predesztinál arra, hogy emberek erkölcsi értelemben megőrüljenek", és most ezzel szembesültünk - mondta. Hozzátette: bizonyos szerencsétlen történelmi körülmények között - ha komoly társadalmi, politikai válság tör a társadalomra, és annak az erkölcsöt valló része nem áll a sarkára - ez még tömegesen is előfordulhat. Az SS-hez, a Gestapóhoz, az ávóhoz tömegesen jelentkeztek - jegyezte meg.
Finszter Géza szerint az elkövetők azért olyan sikeresek, mert a hagyományos bűnözéstől annyira eltérnek, hogy nincsenek "fogódzók" a rendőrök számára. Nagyon nehezen lehet a nyomukra bukkanni, mert nagyon gondosan konspirálnak és választják ki a célpontokat, és könnyen menekülnek. Ez azt mutatja, hogy nem abba a kategóriába tartoznak, akik "mártíromságot akarnak vállalni", hanem ellenkezőleg: abban bíznak, hogy titokban marad a személyük, és így bomlaszthatják azt a társadalmat, amelynek az értékrendjét elutasítják.
Münnich Iván, az OKRI főmunkatársa szerint az eseménysorozat jelen pillanatban rendőrségi kérdés, és csak találgatni lehet a hátteréről. Az, hogy több esemény egy irányba mutat, nem jelenti azt, hogy ugyanazok követték el, ugyanabból a motivációból. Ezt bizonyítania kell - mondta.
Szerinte az biztos, hogy a legutóbbi, kislétai gyilkosság nem spontán cselekmény, hanem megtervezték, hogy mikor, hol, ki lesz a célpont. Nyilvánvaló, hogy nem egy alacsony IQ-jú ember vagy embercsoport követte ezt el - közölte, megjegyezve: "még az is beleférhet, hogy van egy ideológiájuk, egy elképzelésük, az is belefér, hogy megbízásból tették".
Az elkövetők céljairól, motivációiról a pszichológus azt mondta: a tettesek félre is vezethetik a hatóságokat. Például olyan félrevezető nyomokat hagynak, amelyekkel "megpróbálják megúszni a helyzetet, ami egy logikus elképzelés vagy vágy a részükről, mert idáig is meg lehetett úszni".
Münnich Iván szerint "azt olyan egyértelműen nem nagyon lehet kimondani, hogy rasszista indíttatásúak voltak ezek a bűncselekmények, de persze nem zárható ki". Mint mondta, a rasszista kifejezés azért kerül mindig szóba, mert romák az áldozatok és "a romákra csak rasszista szempontból lehet támadni".
"Sok más szempontból is lehetséges adott esetben. Sőt még az is lehetséges, hogy roma támadott romát" - tette hozzá a pszichológus. Mint mondta, a romák sem alkotnak egységes kultúrkört, nem biztos, hogy kedvelik egymást, és "ők sem mentesek emberi indulatoktól, lehetnek féltékenyek, lehetnek bosszúállóak, mindenek lehetnek, mint minden ember". Tehát nem érdemes egyértelműen kimondani hogy ez rasszista cselekmény, várni kell, hogy ezt bizonyítsa a nyomozó hatóság - hangsúlyozta Münnich Iván.
Az országos rendőrfőkapitány szerdai bejelentésére, amely szerint az elsődleges fegyverszakértői vélemény alapján a Kislétán használt egyik lövedék olyan puskából származik, amelyet másik két helyszínen is használtak, Münnich Iván úgy reagált: "kaptunk egy új hírt, amely talán közelebb viszi a nyomozást a helyzet megoldásához".
A tavaly július óta tartó, romák elleni bűncselekmény-sorozatnak eddig ötvenöt sértettje van, közülük hatan meghaltak. A legutóbb, hétfőre virradóra Kislétán egy 45 éves roma nőt lőttek agyon, 13 éves gyermekét pedig életveszélyesen megsebesítették.
Forrás: MTI
Azt, hogy kik, milyen célból, milyen motívumokkal követték el a szóban forgó gaztetteket, a formális logika szabályait szem előtt tartva, valóban csak találgatni lehet, egyelőre. Ebben igaza van Münnich Ivánnak. További kommentárnak ezt illetően részemről nincs helye.
Finszter Géza szerint „addig még nincs baj”, amíg ezek a cselekmények elszigetelten léteznek. Én pedig azt mondom, baj van, méghozzá nem is kicsi.
Miért? Egyszerűen azért, mert az utóbbi években óriási feszültségek halmozódtak fel a társadalomban, amelyek következtében a hétköznapi létgondoktól, a jövőtől való, számos részletre bontható félelem, egyre általánosabbá válva, szorongássá mélyült, s ennek következtében az életünk minden területén érzékelhetően és mérhetően szűkül a tolerancia, és nő az agresszió. Ennek legveszélyesebb következményei, hogy
1. megváltozik, önzővé, kaotikussá válik az értékrendünk és az ingerküszöbünk;
2. az ingerküszöbünket át nem lépő eseményekkel szemben közömbösek maradunk;
3. az ingerküszöbünket érintő, vagy átlépő ingerekre hajlamosak leszünk szélsőségesen, eltúlzottan (kétségbeesetten), következésképpen kiszámíthatatlanul reagálni. Neurotizálódunk.
A tendencia törvényszerű, és nagyon is jelen van az életünkben. Ahogyan jelen vannak azok is, akik mindezt jól tudják, és igyekeznek is kihasználni a saját érdekükben, a következményekre való tekintet nélkül. Mielőtt vádaskodni kezdenénk: a bolygó legértelmesebb falkaállatai (ember) lévén, az említett törekvésre, kivétel nélkül, mindannyian hajlamosak vagyunk, és intelligenciánk, önuralmunk függvényében produkáljuk is.
Hogy ez a szóban forgó ügy kapcsán mit jelent önmagára és másokra nézve, azt mindenki végiggondolhatja, ha akarja…
Én mindenesetre úgy gondolom, hogy – lehangoló – közállapotaink nem isteni büntetésként nehezednek ránk, hanem mindannyiunk hozzáállásának, magatartásának, tevékenységének egyenes, de megváltoztatható következményei - kivéve magatartásunk direkt, vagy indirekt halálos áldozatainak életre keltését.
A jelenlegi helyzet veszélyessége abban áll, hogy – a pontokba szedett összefüggésekből adódóan – hajlamosak vagyunk mintegy „ártatlanul” elhatárolódni bizonyos, „nem ránk tartozó” eseményektől, mondván például: „Mi közöm ehhez? Nem én öltem meg ezeket az embereket.” A más aspektusú ember pedig egyenesen a problémák megoldását véli – titkon, a lelke mélyén, vagy akár nyíltan vállalva – felfedezni bizonyos, akár szélsőségesen veszélyes, gyakran a törvényeket is felrúgó eseményekben. Ez a szemléletbeli eltolódás pedig nagyon is tetten érhető a társadalmunkban. Különös veszélye az, hogy a folyamat lassan, észrevétlenül „kúszik” előre, mígnem, áttörve egy kritikus határt, a rend teljes összeomlásával: anarchiával fenyeget.
Azt mondják, jobb félni, mint megijedni. Én azt mondom, jobb úgy élni és cselekedni, hogy ne kelljen félni. Talán érti ezt valaki…
Persze, tudom, hogy a hozzászólásomnak nincs túl sok értelme, hiszen az ezt olvasók többsége valószínűleg úgy gondolja, hogy ő maga teljesen vétlen minden közös bajunk kialakulásában. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is teljesen vétlen lenne, bár a felelősségünk, sok mindentől függően, nyilvánvalóan nem azonos súlyú. Szívesen mutogatunk egymásra, a rendőrségre, az igazságszolgáltatásra, a törvényalkotóra, az államra és intézményeire, mint olyanokra, amelyek felettünk állnak, de legalábbis tőlünk független hatalomként irányítják az életünket, szorongatnak, vagy éppen felemelnek… A tévedés abban van, hogy ezeket mi hoztuk létre, és mi működtetjük, tehát mindez MI vagyunk. Ezzel be is zárult a kör. Szóval akkor kik a felelősek mindazért, ami a környezetünkben történik? Van-e köztünk egy is, aki felmenthető a közös felelősség terhe alól, természetesen leszámítva a kiskorúság, és/vagy egyéb ok miatt cselekvőképteleneket?
Csa egy szánalmas példácska: Mire gondolsz akkor, amikor késő éjjel, a neked szóló tilalmat jelentő piros fényecske ellenére átgyalogolsz a forgalmatlan körút úttestjén...?
Ugye van olyan, aki érti, miről beszélek?