Beüt a mennykő

A gazdasági világválság egyáltalán nincs jó hatással a sajtóra - legyen az nyomtatott, vagy digitális formátum. Ennek kettős oka van: a hirdetők egyrészt nem szándékoznak annyi pénzt kiadni reklámokra, másrészt az átlagember „ott spórol ahol tud” hozzáállása gyakran csapódik le az újságok kárára - így az eladott példányszám is csökken.

Előző héten az Online sajtóval foglalkoztunk, amit fizetőssé kívánnak átalakítani - legalábbis azokat a portálokat, amiknek vannak nyomtatott verziójuk is - most pedig a nyomtatott verziót vesszük górcső alá. A napilapok globális szinten 9,1 százalékos esést produkáltak reklámbevétel szempontjából, a magazinok peidg ennél nagyobbat: 17,4 százalékot. A teljes nyomtatott sajtó Magyarországon 16 százalékos reklámbevétel-csökkenést könyvelhetett el az év első negyedévében - a tavaly ilyenkori adatokhoz viszonyítva.

Az első vészjelzés talán az lehetett, hogy a világ legnépszerűbb blogjaiból készült nyomtatott, és online(PDF) újság, az ingyenes Printed Blog július hetedikén csődöt mondott, és lehúzta a rolót. Pedig a mindössze hat hónapot élt Printer Blog nagyon szép reményekkel indult, sokan őt tartották a válság bezzeg-újságjának - vagyis a kivételnek, ami kiemelkedhet a válság hullámain. Azonban ő sem talált megfelelő befektetőket, a reklámbevétel pedig önmagában túl kevés volt.

A gazdasági adatok a kegyetlen számok tükrében sem festettek valami fényesen. A papíripari megrendelések hazánkban 15 százalékot estek a tavaly ilyenkori adatokhoz képest - amelynek az egyik fő oka, hogy az újságok példányszáma folyamatosan csökken. Igaz, a most próbaüzembe helyezett, októberben nyíló, a tervek szerint évi 350 tonnányi reklámpapírt előállító dunaújvárosi papírgyár helyre rázhatja az ágazatot, hisz a hazai össztermelés visszacsökkent négy gyárra, ami évi mindössze 300-350 ezer tonnát képes előállítani - a hazai egymillió tonnányi igénnyel szemben.

Csak megroggyan, vagy eltűnik?

A gazdasági adatok nem csak nálunk kiábrándítóak: világszerte csökken az újságpapír iránti kereslet. A legdrámaibb rázkódást az észak-amerikai sajtó szenvedte el: ott a helyi lapokkal együtt nagyobb lapok is sorra szűnnek meg, csökkentik a példányszámot és a megjelenést, vagy épp költöznek át internetre - így az újságpapírra egyre kevesebb a kereslet. Ebbe természetesen a papírkészítők is belerokkantak: az évi hétmillió tonnát előállító óriás, az AbitibiBowater például csődvédelmet kért magára. De a helyzet hasonló Ázsiában, Európában, és a világ többi részén is - csak kicsit enyhébb.

A vészjelzés második hullámát az indította el, hogy a világ legrégibb vasárnapi lapja, a brit Observer jelezte: hamarosan bezárja a boltot, nem bírják tovább anyagilag. De sok más újság elvérzett már - ráadásul ezek nem is nagyon viselik meg az embereket: egy kutatás szerint az amerikaiak csupán 43 százalékát érintené rendkívül érzékenyen az, ha megszűnne a kedvenc újsága, közöttük is több az idős, mint a fiatal.

Akik nem zárnak be, azok csökkenti a példányszámot, hisz kevesebb a vásárló. Nem mintha a vásárló hozná közvetlenül a fő bevételi forrást: általában egy újság előállítása drágább mint a megvételi ára. Például a Washington Post előállítása naponta 2 dollár 70 centnyi papírban mérhető, míg az előfizetők mindössze 1 dollár 80 centet fizetnek a lapért, és a nyomdafestéket, a kézbesítési költségeket, valamint a hírek előállításának árát még nem is számoltuk. Azonban a kevesebb olvasó láttán a hirdető is kevesebbet fizetne a reklámjáért, ami viszont az újságok fő bevételi forrása.

A magyar helyzet sem túl rózsás: a napilapok keresete átlagosan 9 százalékkal csökkent (bár a Magyar Hírlapról és a Napi Ászról nincs adat, de valószínűleg csak lehúznák a statisztikát). A politikai napilapok közül egyik sem, a bulvárból pedig egyedül a Borsnak sikerült példányszám-növekedést elérnie.

A közéleti- és gazdasági hetilapok piacán hasonló a helyzet: átlag tíz százalékkal csökkent a kereslet - még az olyan presztízslapoké is, mint a HVG. Az egyetlen nyertes - vagyis eladott lapszánban bővülő - orgánum a Haszon volt, több mint 10 százalékkal tudta növelni eladási rátáját.

Hogy mentsük meg?

Felröppent pár ötlet, hogy miként lehetne megmenteni a nyomtatott sajtót - ezek egyike az Online változat fizetőssé tétele. Mások szerint a közszolgálati lapokat állami támogatásban kéne részesíteni (agyő, független média), megint mások szerint pedig az egyetemisták ösztöndíját kellene kiegészíteni lap-előfizetésekkel. Az egyik legextrémebb ötlet pedig az, hogy a gazdag, közösség-barát embereknek kellene kiemelniük a sajtót a szakadékból.

Az hogy mi ölte meg a sajtót - a Google, Craig Newmark, vagy saját megújulás-képtelensége - azt sokan találgatják, de annyi biztos, hogy nagyon sokan temetik. A dolog nem véletlen, ugyanis már a New York Times és a többi gigalap is ingadozik - ha pedig egyikük ledőlne, az láncreakciót okozna. Hogy képes-e a nyomtatott sajtó úgy megújulni, hogy a fiatalok érdemben odafigyeljenek rá? - talán ez az ágazat legfontosabb, legégetőbb kérdése.