Az emberek többségében valószínűleg azért él képzavar augusztus 20-val kapcsolatban, mert a múlt évezred összes politikai rendszere a maga képére formálta az ünnepet. Ennek megfelelően rengeteg elnevezése volt, ami mind az elmúlt ötven egynéhány év termése. A második világháború előttig Szent István- nap volt az általános megnevezése. Ez annak tudható be, hogy az ünnep a Szent Jobb körmenetből nőtte ki magát, ami először 1818-ban került megrendezésre, pedig István király kultusza már a középkor óta létezett. A szabadságharc után, a Bach-korszak során betiltották a megemlékezéseket, így a szokások csak 1860-ban éledhettek újjá.

A Horthy-rendszerben az ünnep egy nap helyett hét nap lett, így az elnevezés Szent István hétre módosult. A korábbi szokások közül megmaradt a Szent Jobb körmenet, a lóverseny, amelynek tétje a Szent István-díj, valamint az ünnepi mulatság. Ebben az időszakban került be a programok közé a tisztavatás, az ünnepélyes őrségváltás, a néphagyományok ápolása és a tűzijáték, ami a mai napig létezik. Ellenben a múlt homályába veszett a sokgyermekes anyák kitüntetése, Gyöngyösbokréta műsora valamint az ünnep kiterjesztése egy teljes hétre. Lényegében augusztus 20. ekkor lett a magyarság egyetemes ünnepe.

A Rákosi korszak idején az ünnep jelentősen módosult. Először is az elnevezésből kikopott a szent jelző, mivel a diktatúra el akart határolódni az egyháztól. Emiatt a körmenetet is betiltották 40 évre. Viszont megmaradt a tisztavatás, a tűzijáték és a sok mulatság. Az ünnep neve ezalatt az idő alatt ismét változott. Először is megjelent a központilag meghatározott új-kenyér szóhasználat, majd az 1949-es alkotmány életbe lépése után értelemszerűen az alkotmány ünnepe név dominált. Innentől fogva az ünnepi programok lerövidültek és a tűzijátékot is tábortűzre degradálták a Gellért hegy tetején. Ám, hogy jót is említsünk, e korszak újítása a kitüntetések adományozása, ami a mai napig megmaradt.

A Kádár- rendszerben ismét komoly változások történtek. Mivel az akkori vezetés Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányként definiálta önmagát, így ez a ünnep az évenkénti munkás-paraszt találkozó napja lett. Legfontosabb momentuma általában az avatás volt: lakótelepet, játszóteret, gyárat stb. A szórakoztató vonal továbbra is megmaradt, sőt feléledt ismét a tűzijáték, illetve egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé. Továbbra is megmaradt a tisztavatás, a zászlófelvonás és a népi hagyományok ápolása. A körmenet viszont továbbra is szigorúan tilos volt.

A rendszerváltás után, összeült a Parlament, hogy kijelölje a hivatalos állami ünnepet. Három „versenyző” közül válogattak (március 15., október 23., és augusztus 20.) és mivel a történelem ismétli önmagát így a választás ismét 20.-ra esett.
A politikai erők ugyan más és más helyszínen tartják megemlékezéseiket, a három ünnep közül mégis ez az amelyik a legkevésbé osztja meg a lakosságot.
Az ünnep forgatókönyve jelenleg leginkább a Kádár-korszakéhoz hasonlít a legjobban. A hivatalos programok a zászlófelvonással és a tisztavatással kezdődnek. A különbség annyi, hogy a tisztek most már nem ökölbe szorított kézzel mondják az esküt, hanem két ujjukat feltartva. Nem hiányozhat a légi parádé, valamint a 80-as évek óta a várban megrendezett mesterségek ünnepe sem. 1989 óta ismét feltámasztott körmenet pedig a Bazilikánál kapott helyet. 2000-ben ortodox szentté avatták István királyt, valamint az ezredfordulón ismét megpróbálták átnevezni az ünnepet, mégpedig a Szent Korona ünnepére, ám ez nem maradt meg a köztudatban. 2007 óta pedig kihirdetik az aktuális év Ország Tortáját, méghozzá az Ország Születésnapjának alkalmából. Az első győztes sütemény a madártej lett, tavaly a szatmári szilva torta nyert, idén pedig pándi meggytorát ehetünk magyarság ünnepe alkalmából.



Ám egyértelműen az ünnepfénypontjává és fő védjegyévé a hang- és fény effektekkel megspékelt tűzijáték vált.