Spanyol kutatók vizsgálatának eredményeit az American Journal of Hypertension augusztusi száma közölte.

Az orvostudományban több mint egy évszázada használt készítmény felfedezéséről valóságos legendák láttak napvilágot. A legelterjedtebb változat, hogy a fiatal német vegyész, Felix Hoffmann apjának kínzó ízületi gyulladása volt; próbálkozott ugyan fájdalomcsökkentők szedésével, de azok meg tönkretették a gyomrát. Fia ezért - hogy apján segíthessen - olyan vegyületet keresett, amely még hatékonyabb, de nincsenek kellemetlen mellékhatásai.

Ez a történet valószínűleg később született, mindenesetre a rendkívüli gyógyszert 1899. március 6-án bejegyezték a berlini Császári Szabadalmi Hivatalban, azóta pedig bekerült a világ minden patikájába.

Ramón C. Hermida és munkatársai most arra voltak kíváncsiak, van-e különbség az aszpirin hatásában, ha nem a szokásos módon, reggel vagy napközben veszik be, hanem lefekvés előtt, az esti órákban. A kutatók 224 felnőtt embert vontak be a megfigyelésbe, akiknek már kissé magas volt a vérnyomása.

Az önkénteseket véletlenszerű kiválasztás alapján három csoportba osztották. Az egyik csoport tagjai nem kaptak semmiféle gyógyszert, a másik csoportba került személyeknek reggel, ébredés után adtak kis adagú aszpirint, végül a harmadik csoportban lévők ugyanolyan aszpirin tablettát szedtek, de esténként.

Valamennyi résztvevőnél a vizsgálat előtt 48 óráig tartó vérnyomásmérést alkalmaztak, majd ezt három hónapi kezelés után megismételték. A kutatók azt találták, hogy azoknak a vizsgálati alanyoknak a vérnyomása, akik nem szedtek aszpirint, illetve azoké, akik reggel kapták a tablettát, mérhetően nem változott.

Az esti aszpirinkezelés viszont csökkentette a kissé emelkedett vérnyomást. A kutatók véleménye szerint ez a hatás a korai magas vérnyomás időszakában már elégséges ahhoz, hogy gátolja, de legalábbis késleltesse a betegség kifejlődését.