Továbbra sem vagyunk hálátlanok

A hálapénz országosan 5,8 milliárd forint (KSH, 1997). Saját ellátása kapcsán minden negyedik felnőtt adott hálapénzt, összesen 28,7 milliárd forint értékben (OLEF, 2003). Hazánkban évente legalább 80-100 milliárd forintnyi hálapénzt fizetünk ki (Egészségügyi Minisztérium / Zöld Könyv, 2006). Az összes kiadás 7%-át tette ki a paraszolvencia, ami a felnőtt népességre vetítve körülbelül 28 milliárdot jelentett (Medián-HVG, 2008). Magyarországon a hálapénzek összege évente 40-100 milliárd forint között mozoghat (Haszon Magazin, 2009).

Talán e néhány kutatási eredményből is kiderül, miféle bizonytalanság övezi hazánkban a hálapénzek mozgását. Ahány felmérés, annyi eredmény – mondhatnánk, holott az egészségügy kifehérítése aligha képzelhető el a hálapénz intézményének megszüntetése nélkül. Ahhoz viszont legelőször is a következőket kéne tisztázni. Mekkora összegek cserélnek gazdát évente? Hol vastagabbak a borítékok a kórházakban vagy épp az egyszerű háziorvosi rendelőkben? Mennyit pénz üti az orvosok markát egy-egy „hála” alkalmával? Stb.

Milliárdok csusszannak a köpenyzsebekbe

A Patika Egészségpénztár, Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége és a Corvinus Egyetem Marketing tanszékének közös kutatása ezekre a kérdésekre kereste a választ, az eredményeket pedig tegnapi sajtótájékoztatójukon tették közzé.

Az orvos látogatási szokások részletes vizsgálata után kiderült, hogy tavaly összesen 73,4 milliárd forintot töltöttünk bele orvosaink gatyazsebébe. Hogy mindez sok vagy kevés, azt a korábbi évek meglehetősen eltérő eredményei miatt nehéz megmondani, mindenesetre a paraszolvencia általános elterjedtségét mutatja, hogy a megkérdezettek 72 %-a különadózott orvosának.

Félmillió egy ellátásért?

A felkínált összegek nagyságáról is részletekbe menő adatokkal szolgáltak a felmérők. A kórházi orvosoknak adott hálapénz legkisebb összege a válaszadók szerint 1000, a legmagasabb pedig félmillió forint volt. (Ekkora boríték talán nem is létezik… – a szerk.)

Kevéssé meglepő, hogy az egy főre jutó jövedelem növekedésével a hálapénzek nagysága is pozitív irányba változik. A kórházi orvosoknak adott hálapénz a legfelsőbb jövedelmi csoportban közel kétszerese a legalsóbb jövedelmi csoporténál. Életkor szerint az aktív középgeneráció ad az átlagosnál nagyobb arányban és összegben hálapénzt.

Érdekes ugyanakkor, hogy valamennyi hálapénz-típus (az egészségügyi szakma megkülönböztet kórházi, rendelőintézeti, valamint háziorvosi paraszolvenciát) esetében azt feltételezik a válaszadók, hogy mások magasabb összeget adnak.

A kutatás a hálapénz adások okait és motivációit is górcső alá vette. Kiderült, a legkiszolgáltatottabbnak a kórházakban érzik magukat a betegek, a válaszadóknak majdnem a fele (45,6%) véli úgy, hogy egyáltalán szolgáltatást is csak az átadott borítéknak köszönhetően kapott. Ez az arány a rendelőintézetekben (39,8%) és a háziorvosoknál (34%) is meglepően magas. A vizsgálat arra is kiterjedt, hogy a hálapénz hatása miben nyilvánul meg leginkább a megkérdezettek szerint. Az eredményeket elnézve az emberek úgy találják, különleges figyelem csak hálapénzzel „vásárolható”. A kórházi ellátás vonatkozásában az így vélekedők aránya közel 66%, szakrendelés esetén pedig 74%. A megkérdezettek többsége szerint egyébként a magánbetegek miatt hosszabb a várakozás.

Még szinte meg sem száradt a tinta a hálapénzeket feltáró kutatási jelentésen, egyes jobboldali sajtóorgánumok máris szúrós hangvételű anyagokban bírálják a liberális egészségpolitikát, amely „évi 70 milliárdos forintos hálapénzt eredményezett”. Kissé cinikusan hangzik mindez azoknak a szájából, akik tavaly tűzzel-vassal agitáltak az ellen a vizitdíj ellen, amely rövid hazai pályafutása alatt érzékelhetően csökkentette a hálapénz adást Magyarországon. N.A.