A probléma az, hogy a pandák egyre kisebb - nem összefüggő - területekre szorulnak, így nem nyílik lehetőségük arra, hogy szabadon bóklászva más pandákkal "ismerkedjenek meg", ezáltal pedig nagyban csökken a szaporodás lehetősége - írta a napilap. "Amennyiben a pandáknak nincs lehetőségük a más területeken élő fajtársaikkal való párzásra, akkor két, vagy három generáció múlva akár ki is halhatnak. Most kell tennünk valamit" - mondta Fan Csöjung (Fan Zhiyong), a WWF pekingi székhelyű faj-programjának vezetője.

A beltenyészet egyre növekvő kockázata azonban nem csak az állatok betegségekkel szembeni ellenállását csökkenti, hanem a szaporodási képességüket is gyengíti. Az épülő főútvonalak pedig nagy szerepet játszanak a pandák szabad mozgásának akadályozásában. "Előfordulhat, hogy fel kell hagynunk néhány útvonal megépítésével. Nem tudom a megoldást erre a problémára" - mondta Fan.

Kínában jelenleg mintegy 1590 panda él a vadonban, elsősorban a délnyugati Szecsuan (Sichuan), az északi Sanhszi (Shaanxi) és a északnyugati Kanszu (Gansu) területein. A korábbi jelentések alapján ezek közül mindössze 180 medve született fogságban. A környezeti "megszorítások" mellett az állatok hírhedten alacsony libidója is hozzájárult ahhoz, hogy számuk alaposan megcsappant az utóbbi időben. A tenyésztők ezért olyan taktikákkal is próbálkoztak már, mint a más pandák "incselkedését" bemutató "pandapornók" levetítése, vagy olyan "szextorna" alkalmazása, mely talán párosodásra ösztönzi az állatokat.

Az óriás fekete-fehér medvéket éppen 140 éve ismerte meg a Kínán kívüli világ. 1869-ben, a Szecsuan tartománybeli Ja-anban (Ya'an) lőttek le a vadászok egy pandát, melyről a francia Jean Pierre Armand David atya készített alapos leírást. A mostani évforduló alkalmából, a pandarajongók végigjárhatják a természettudományokban is jártas katolikus misszionárius útját és megismerkedhetnek "óriás kedvenceik" természetes élőhelyeivel és védelmezésük fontosságával.