Mélyponton a politikusok megítélése
Érdekes tényekre is rávilágított a Szonda Ipsos által a legismertebb politikusokról kiállított júliusi népszerűségi lista. Sólyom László trónfoglalása, Vona Gábor huszárcsínye, Demszky zuhanórepülése, és ami a százalékpontok mögött van...
2009. augusztus 24. hétfő 17:39 - Nagy András
- Demszkyvel szemben Vona Gábor Jobbik-elnöknek továbbra is töretlenül nő a népszerűsége, a hétfői kimutatásban már az első hat legnépszerűbb magyar politikus közé is befér. Mi lehet ennek a hátterében?
-
Vona Gábor esetében most nem is annyira a népszerűségi mutató, mint inkább az ismeretségi index a döntő. A legfrissebb Szonda-kutatás ugyan már ötvenszázalékos ismertséget mér nála, ám még ez is nagyon alacsonynak mondható.(Összehasonlításképpen: Orbán Viktorról a válaszadók 91, míg mondjuk Bajnai Gordon miniszterelnökről a felmérésben részt vevők 88 százaléka hallott – a szerk.). Neki most elsősorban az lehet a célja, hogy az ismertségét tovább növelje, a népszerűségi mutató számára még mindig kevéssé érdekes.
- Miért fontosabb a Jobbik első emberének az ismertség mint a relatív népszerűség?
- Egy viszonylag újonnan a nagypolitika színpadára lépő politikus esetében az ismertség növelése a legfontosabb. Ahhoz, hogy a választók előtt karakteresen jelenhessen meg, először azt kell elérnie, hogy bekerüljön a köztudatba. Ehhez olyan akciókra van szüksége, amely nagy médiaérdeklődésre tart számot.
- Tehát ennek tudható be, hogy a Jobbik, illetve az általa létrehozott Magyar Gárda ma mindenütt jelen van, ahol valamiféle társadalmi vagy médiaérdeklődésre lehet számítani? (Szlovákia a múlt pénteken sikeresen megakadályozta, hogy Sólyom László magyar államfő részt vegyen egy, a magyar-szlovák határ túloldalán állított Szent István szobor avatási ünnepségén. A Jobbik és a Magyar Gárda már másnap koszorút helyezett el az emlékművön.)
- Egy rendkívül alacsony választási részvétel mellett a Jobbik az Európai Parlamenti választáson tíz százalék fölött szerepelt, abszolút számokat tekintve is nagyon sokat szavaztak rá, de ahhoz, hogy igazán jó eredményt érjen el a jövő évi országgyűlési választáson, azért még tovább kell növelnie az ismertségét. Ebben minden ilyen akció, – valamint az, hogy a Jobbik nyíltan a jogállamiság kereteit feszegeti – Vonáék segítségére lehet.
- Mi lehet a végcél Vona Gábor számára? Milyen támogatottságra számíthat maximálisan a Jobbik a jövő tavasszal?
- Emlékezzünk vissza: a Jobbiknak 427 ezer szavazója volt az EP-választáson. Ez egy Országgyűlési voksoláson is 7-8 százalékos eredményt jelentett volna. Ennyit simán elér 1010 tavaszán is a Jobbik. Inkább az a kérdés, hogy ezt a bázis tudja-e növelni. Én azt gondolom, hogy minden esélye megvan a további erősödésre.
- Milyen szempontok alapján kerülnek a politikusok egy ilyen listára? Ha az aktuális trendekből indulunk ki, akkor például Morvai Krisztinának mindenképp helye kellene, hogy legyen egy ilyen összeállításban nem? Főleg úgy, hogy a hivatalosan már csupán országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferenc például változatlanul szerepel benne.
- Erről leginkább a közvélemény kutatókat kellene megkérdezni. Egyébként szerintem nincs ezekben a listákban olyan nagyon sok logika, nagyon sokszor van hiányérzete az embernek velük kapcsolatban. Hozzá kell azonban tennem, hogy viszonylag kevés politikus rakható rá egy ilyen listára, mert a saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy az átlag választópolgárnak három-négy politikuson kívül senkiről sincs karakteres véleménye.
- Érdekes, hogy a Fideszes Kövér László, aki az emlékezetes fóti-ügy kapcsán igencsak kínos pillanatokat élt át júliusban, egyetlen százalékpontot sem veszített a népszerűségéből. Ezek szerint a legnagyobb ellenzéki párt politikusainak most „mindent szabad”?
- Ilyesmi akkor lenne kimutatható, ha a Fidesz saját szavazótáborán belül történne valamilyen változás az egyes Fideszes politikusok megítélését illetően. Ehhez viszont az kéne, hogy az ilyen ügyek egyáltalán eljussanak a Polgári Szövetség szavazóihoz. Ugyanakkor, még ha el is a Fidesz szimpatizánsait az ellenzék elleni vádak, a kormányoldal hiteltelensége miatt akkor sem hinnének igazán bennük. Látni kell, hogy mind a nagykanizsai, mind pedig a fóti botrány szinte kizárólag a politikai sajtóban jelent meg, amelyet azonban a széles tömegek töredéke figyel csupán.