Obama jót akar, de…

Fidel Castro – betegsége miatt – 2006 júliusa óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Tavaly pedig még az államelnöki hatalmat is átadta öccsének, Raúlnak, így teljesen kivonta magát a napi politikából.

Amióta beteg, Castro rendszeresen ír cikkeket a kubai vezető sajtóorgánumokba. Az elmúlt hónapokban - egészen a legutóbbi időig - a kubai nép (és a világ közvéleménye) nem láthatta-hallhatta a kommunista vezetőt, így csak a cikkein keresztül adott életjelet magáról. Fidel írásaiban a világpolitikai eseményekről és azoknak a kubaiakat érintő vonatkozásairól osztja meg a gondolatait a kubai néppel.

A legfrissebb cikkben Barack Obama amerikai elnök politikai teljesítményéről és az azt ellenzőkről írt. A kommunista politikus korábban már több cikket is írt Obamáról, hol kritikusan, hol szinte elismerően szólva az amerikai elnök tevékenységéről. Castro szerint Obama alapvetően jót akar és őszintén szeretné megváltoztatni az amerikai-kubai kapcsolatokat, de nincs könnyű dolga: minden lépésekor nagy harcot folytat a rasszista amerikai szélsőjobbal.

„Barack Obama elnök törekszik arra, hogy pozitív változások következzenek be az Egyesült Államokban, de minden egyes lépése során meg kell küzdenie a szélsőjobbosokkal, akik a bőrszíne miatt utálják őt” – írja Fidel.

A tőle szokatlanul békülékeny (és már-már szinte féltő) hangú írásában Castro azt is kifejti, hogy szerinte Obama hatalmas problémákat örökölt elődjétől, George W. Bushtól, amelyeket nagyon nehéz lesz megoldania, bár kétségkívül törekszik rá amerikai elnök.

Az egyik legnagyobb akadályt Obama előtt az „erős szélsőjobb elemekben” látja Fidel, akik „megpróbálnak megakadályozni minden lépést, amely csökkenti az előjogaikat”. Pedig Obama – Csatro szerint – nem akarja megváltoztatni az Amerikai Egyesült Államok politikai és gazdasági berendezkedését, csak normalizálni szeretné országa belföldi és külkapcsolati viszonyát, de ennek ellenére a szélsőségesek utálják őt, csupán azért, mert afroamerikai. „Így az elnöknek esélye sincs arra, hogy jelentősen feljavítsa országa erősen hanyatló imázsát” – vázolja fel a lesújtó képet az egykori kubai vezető.

„A legkisebb kétségem sincs afelől, hogy a jobboldali rasszisták megtesznek mindent, amit lehetséges annak érdekében, hogy „elkoptassák” Obama személyét, akadályozzák a programját és „kivonják őt a játékból” valahogyan, mindezt úgy, hogy ez a lehető legkevesebb politikai áldozattal járjon” – vázolta fel Obama ellenfeleinek célját a kubai politikus.

„Pedig Obama jót akar, hiszen már többször kijelentette, hogy kész a változásra az éppen ötven éve tartó ellenségeskedésben. Jó jel, hogy nemrég kijelentette: kész lazítani az évtizedek óta tartó amerikai kereskedelmi embargón is” – írta elismerően Castro.

Obama persze azt is hangsúlyozta, hogy az embargó teljes feloldása csak abban az esetben lehetséges, ha Kuba változást tud felmutatni az emberi jogok tisztelete terén és szabadon bocsátják a politikai foglyokat.

Obama céljai egyértelműek és világosak, s azokat eddig következetesen képviselte. Ez viszont nem tetszik sem az Egyesült Államokban élő kubai emigránsoknak, sem a kereskedelmi korlátozások teljes feloldását óhajtó kubai népnek, mert mindkét csoport túl lassúnak találja a tempót.

Castronak inkább a saját háza előtt kellene sepregetnie

Az egész Castro-cikkel kapcsolatban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon van-e valóságalapja az ott leírt rasszista, szélsőjobb elemek ármánykodásának?

Eddig soha, semmilyen jele nem volt annak, hogy bizonyos „szélsőjobbos rasszisták” befolyásolnák Obama elnököt. Sem külpolitikájában, sem a belpolitikáját illetően nem kapott semmilyen, szélsőjobbról jövő fenyegetést. Azokban a belpolitikai kérdésekben, amelyekben eddig nem tudta érvényesíteni az akaratát inkább üzleti, pénzügyi érdekek állták útját, nem pedig a rasszista elemek.

Az pedig, hogy Obama eddig több országgal (pl. Iránnal, Észak-Koreával vagy Venezuelával) kapcsolatban sem tudott annyi eredményt elérni, amennyit szeretett volna, leginkább ezen országok vezetőinek „köszönhetők”. Obama ugyanis többször hangsúlyozta: minden országgal kész tiszta lapot nyitni, kész a párbeszédre.

Vannak azonban olyan alapvető értékek, amelyekből nem enged (ezek voltaképpen az alapvető emberi szabadságjogok biztosítása), s úgy tűnik, ez az érintett államok politikai vezetése számára „elérhetetlennek” bizonyulnak. Pedig Obama – főleg Latin-Amerikában – hatalmas külpolitikai irányváltást hirdetett: hangsúlyozta, hogy egy nép által választott politikai vezetést minden esetben elfogad tárgyalópartnernek és nem szól bele ezen ország belügyébe.

Ez pedig Kuba esetében is igaz. Ezek után igazán nem vehető komolyan az olyan vélemény, amely szerint Obama azért nem tud tenni a jobb amerikai-kubai viszonyért, mert a „belső, szélsőjobbos ellenzéke” megakadályozza abban.