A verseny

Az első futamon összesen 49 induló volt, köztük volt szerkesztőségünk csapata is. A verseny nem volt egyszerű, viszont annál szórakoztatóbb volt, néha meg kicsit bosszantó. Egy biztos, a szervezőknek sikerült a lehető legbonyolultabb versikéket összehozniuk, amikben virágnyelven rejtették el a következő úti célokat. A szintidő 400 perc volt. A győztes 331 perc alatt ért le Budapestről Siófokra. A mi 461 percünk ugyan nem érte el a szintidőt, de azért a „citrom díjat” nem mi kaptuk. A vigaszdíjasok 646 perc alatt teljesítették a távot.



Az viszont biztos, hogy minden résztvevő egy életre megjegyezte Székesfehérvárat, ugyanis a versenyzők 99% itt tévedt el. Már dekódolni is nehéz volt, mit kell keresni, de hogy abból az élelmiszerboltból is 5 volt, melynek a parkolójába kellett eltalálni, az betette a kiskaput mindenkinek. Bár utólag mindenki csak röhögött. Csapatunk is közel 90 percet körözött a királyok városában (miután megtaláltuk a megfelelő parkolót összekötve a kellemeset a hasznossal, az esélytelenek nyugalmával be is ugrottunk vásárolni, így tulajdonképpen köszönettel tartozunk a szervezőknek, mert másnap reggel legalább volt kávénk) de a rekordereknek sikerült 1 óra 43 percet kódorogni.

Az ilyen és ehhez hasonló kis bosszúságok utólag már viccesnek hatnak, ráadásul az ellenőrző pontokra való megérkezés és a mókás feladatok mindig feledtették az esetleges eltévedés okozta bosszúságot. Volt, ahol tizenegyeseket kellett rúgni(10 rúgásból egy sem ment be),a velencei ellenőrző ponton pedig amerikai focizni kellett(bevallom „férfiasan”ezt nem mertük vállalni), de akadtak egyszerűbb feladatok is, mint a rajzolás, vagy gumi ufó fújás.



Egyszóval nagyszerű hangulatban telt az egész nap és este a buli is.

Szervezők szemével

Az egyik szervező, Bánhalmi Norbert elmondta, hogy az egész rendezvény felülmúlt a várakozásaikat. A Fóti Gyermekváros lakói számára, pedig közel másfél millió forint értékű ajándékot sikerült gyűjteni és átadni a nap végén.