Az állam inkább fizet, mint hogy kiadja az aktákat

Ezen túlmenően már csupán annyit közölt az IRM, hogy Kenedi János és az Önkormányzati Minisztérium között a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt jelenleg is végrehajtási eljárás van folyamatban.Sajtóhírek szerint az iratok, melyekbe a magyar bíróságok által meghozott jogerős ítéletekkel ellentétben több mint egy évtizede nem tekinthet be a kutató, továbbra sem lesznek hozzáférhetőek. Igaz, erre a strasbourgi bíróság ítéletében nem is kötelezte a magyar államot.

Ugyanakkor az IRM nem válaszolt az MTI-nek azokra az írásban feltett kérdéseire, melyek azt firtatták: milyen jellegű iratokról van szó, mi az oka, hogy az IRM, illetve korábban a Belügyminisztérium sem a magyar bíróságok jogerős döntéseit nem hajtotta végre, sem a strasbourgi bíróság jogi álláspontjából nem volt hajlandó levonni azt a következtetést, hogy az iratokba való betekintést lehetővé kell tenni Kenedi Jánosnak, továbbá, hogy az iratok titkossága az eredeti minősítés IRM általi értelmezése szerint mikor jár le, illetve, hogy a tárca vállalja-e annak az ódiumát, hogy ugyanabban az ügyben másodszor is eljárás induljon a magyar állam ellen a strasbourgi bíróság előtt?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága ez év május 26-án adott igazat Kenedi Jánosnak a magyar állam ellen indított perben. A strasbourgi bírói fórum megállapította, hogy az ügyben az eljárás túlzott elhúzódásával sérült a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, a Belügyminisztérium folyamatos ellenállásával pedig a véleménynyilvánítás szabadságának joga. Ugyanis a magyar hatóság folyamatosan ellenállást tanúsított a bíróság ítéletének végrehajtásával szemben.

Ez a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt - olyan obstruktív cselekménysor, amelynek következményeként megállapítható: sérült Kenedinek a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, hiszen nem fért hozzá akadálytalanul ahhoz a forráshoz, amit a tanulmány elkészítéséhez szükségesnek ítélt.

A strasbourgi bíróság a nem vagyoni kár megtérítéseként 6 ezer eurót, a felmerült költségek megtérítése címén 7 ezer eurót ítéltek meg Kenedinek.

A történész 1998 szeptemberében az állampárti titkosszolgálatokról szóló tanulmány elkészítése céljából kért
betekintést olyan iratokba, amelyek a Belügyminisztérium birtokában voltak. Az év novemberében a belügyi tárca megtagadta a kérés teljesítését, amit Kenedi megtámadott a bíróságon. A következő év januárjában a bíróság kimondta, hogy lehetővé kell tenni a betekintést a kért iratokba.

A Belügyminisztérium 1999 novemberében felajánlotta a betekintés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy Kenedi titoktartási nyilatkozatot ír alá. Ő ezt elfogadhatatlannak minősítette, és kérte aszámára kedvező bírósági ítélet érvényesítését. A bíróság ezt 2000 decemberében el is rendelte. A belügyi tárca azonban ezután is akadályozta, hogy Kenedi közzétehesse az iratokból nyerhető információt.

A minisztérium kétszer is bírságot fizetett, mert nem hajtotta végre a bíróság ítéletét. Végül aztán 2003 decemberében a szóban forgó iratokat - egy kivételével - átszállították az Országos Levéltárba, és ezzel ezek az iratok nyilvánossá váltak. A fennmaradó egy dokumentumhoz Kenedi azóta sem kapott korlátozásmentes hozzáférést.