Rocco Francis Marchegiano 1923. szeptember 1-jén született a massachusettsi Brocktonban, olasz bevándorló családban. A seregben kezdett bokszolni, főként hogy elkerülje a hadtápszolgálatot és az egyéb kellemetlen "elfoglaltságokat". Amatőrként sok jövőt nem jósoltak neki: a szakértők többsége túl öregnek, túl könnyűnek, túl alacsonynak és túl képzetlennek találta, javára csak erejét és elszántságát írták.

Profi pályafutása 1948-ban kezdődött, immár Rocky Marciano néven - eredeti nevébe a bemondóknak ugyanis mindig beletört a nyelvük. Ekkorra kialakult stílusa is, amelynek lényege az ellenfelek felőrlése és félelmetes ütőerejének kihasználása lett. Első 37 mérkőzéséből 32-t nyert meg kiütéssel; volt ellenfele, aki csak mérkőzésük után egy héttel tért magához.

1951 októberében országosan közvetített meccsen a nyolcadik menetben kiütötte bálványát, a visszatéréssel próbálkozó Joe Louist. Egy évvel később már a világbajnoki címért húzott kesztyűt, s küzdelmes meccsen, a pontozóbíráknál vesztésre állva a 13. menetben egy letaglózó ütéssel vetett véget a küzdelemnek. A visszavágó már simább volt, ellenfelét az első menet után eszméletlenül vitték ki a szorítóból. Hatszor védte meg címét, ebből ötször kiütéssel, majd 1956 áprilisában bejelentette visszavonulását. Összesített mérlege 49 győzelem, ebből 43 K.O.

Marciano a csúcson hagyta abba, és volt annyira bölcs, hogy nem is tért vissza, így ő maradt az egyetlen veretlen nehézsúlyú bajnok. Idejét családjával töltötte, műsora volt a televízióban és kommentátorként is működött. 1969. augusztus 31-én, egy nappal 46. születésnapja előtt családi összejövetelre utazva magángépe lezuhant, s három barátjával együtt életét vesztette.

Bár technika és képzettség terén nincs ott minden idők öt legnagyobb bokszolója között, nála agresszívabb és harciasabb bajnok soha nem lépett a ringbe. Félelmetes fizikumához elképesztő állóképesség társult: bekapott ütés nem tudta megrendíteni, karrierje során csak kétszer, hét másodpercig számoltak rá. Ő viszont még az utolsó menetben is kétszer annyit ütött, mint egy átlagos bokszoló, s előbb vagy utóbb felőrölte ellenfeleit. Ütésének becsapódása erősebb volt, mint egy acélmagvas lőszeré, energiája pedig egy féltonnás testet is megemelt volna. Amikor 1969-ben számítógép segítségével "összeeresztették" a fénykorát élő Muhammad Alival, a mérkőzést a 13. menetben Rocky nyerte meg. Egy kommentátor szerint ha minden nehézsúlyú bajnokot bezárnának egy terembe, Marciano lenne az egyetlen, aki kijönne közülük.