Berki Tamásnak, az improvizatív scatelő stílus képviselőjének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessztanszaka tanárának ez mindössze a negyedik szerzői lemeze; az első 1984-ben az Igazi paradicsom volt, ezt követte 1990-ben a Jó reggelt!, majd 2004-ben A híd.

Huszonöt év alatt négy lemez - ez borzasztóan kevés, még akkor is, ha vendégénekesként nagyon régóta állandó közreműködő a Benkó Dixieland Band koncertjein és lemezein, és olyan zenészekkel játszott együtt, mint például Gonda János zongoraművész és zenetörténész. Berki Tamás elmondta: nagyon sokáig nem tudatosodott benne, miért nem jelenhet meg egyáltalán lemeze, miért nem lehet rádiófelvétele.

"Elment a repülő, itt vagyok, végleg lemaradtam a nagy utazásról" - énekli Berki az új albumon A majom című számban, amelynek kezdő szavai nyilvánvaló utalást jelentenek Berki és Vámos Miklós író négy évtizeddel ezelőtti közös polbeat zenekara, a Gerilla Elment a repülő című dalára.

Mint azt az énekes kifejtette, A majom alapvetően arról szól, amit Szőnyei Tamás négy évvel ezelőtt megjelent, a titkosszolgálatok és a magyar rock kapcsolatát vizsgáló könyvéből, a Nyilván tartottakból tudott meg. Vagyis: őt és Vámost - akik egy olyan baloldali értelmiségi társaság tagjai voltak, amelyből néhány személyt államellenes összeesküvéssel meg is vádoltak - éveken át megfigyelték, jelentéseket írtak róluk.

"Huszonöt éven át tartó tiltólistás időszakom miértjére derült fény ebből a könyvből. Nem gondoltam volna, hogy mellőzésem hátterében az áll, hogy minden illetékes zenei emberrel tudatták: azok között vagyok, akinek nem lehet lemeze, rádiófelvétele. Naiv módon azt feltételeztem, hogy egyszerűen nem szívlel a rádió dzsesszszerkesztője, vagy az a fajta zene, amit csinálok, nehezen sorolható be" - fejtette ki. Pedig 1976-ban nemzetközi dzsessz énekversenyt is nyert Lengyelországban, és folyamatosan szerepelt a legjobb európai dzsesszénekesek listáján.

Felidézett egy esetet, amikor már bőven elmúlt 35 éves, és egy véletlen szerencse folytán felvehetett négy dalt a rádióban. Ezekkel bement a Hanglemezgyárba, ahol megmutatta a számokat, amik nagyon tetszettek az illetékeseknek. "Megkérdeztem: lehetne akkor ebből egy lemezt csinálni? Ők meg azt mondták, hogy nem". Az első szerzői album, az Igazi paradicsom végül csak 1984-ben jelenhetett meg.

Berki Tamás kitért arra, hogy amikor már lehetett lemeze, azért jelentkezett ritkán új anyaggal, mert számára nem iparszerű tevékenység a lemezkészítés. Ráadásul - tette hozzá - a dzsessz nem igazán üzlet, és a mai napig nem tudta megszokni, hogy pénzt kell összeszednie egy album megjelentetéséhez.

"Az új lemez címében a bika szó azért szerepel, mert abban a jegyben születtem, a jam pedig azért, mert mostani zenésztársaimmal immár több mint öt éve tart a boldog együttjátszás. A 2004-ben megjelent A híd után már a második lemezen volt koncepció, hogy bár egyszerű zenei vázak, többnyire követhető dallamok jelentik az alapot, mégis minden tag komoly lehetőséget kap a hangszeres szólókra. Inspiráljuk egymást, zenei rend van, mégis nagy a szabadság" - fogalmazott Berki Tamás.

A Berki Tamás Bandben az énekes-dalszerző mellett Mohai Tamás gitározik, Mohai Győző dobol, Pluto Horváth József bőgőzik és Tóth Viktor szaxofonozik; mindannyian elismert, több dzsessz- és rockformációban játszó muzsikusok. A legtöbb dalban Sárik Péter is közreműködik billentyűs hangszereken.

A címadó, latinos hangulatú A bika Berki Tamás születéséről, családi és társadalmi körülményeiről szól; megénekli benne, hogy édesapja azután tért haza a haláltáborból, miután Budapesten szerepelt a neve a halottak listáján. "Milyen egy tipikus Berki-sors/Se nem lassú, se nem gyors/Így éppen mire a célhoz érnék/Utolér a bikasors" - így a tipikus Berki-szöveg.

A Gilgul című dalt (a szó a Kabbalában található fogalom, jelentésének lényege: újjászületés) eltávozott muzsikustársai emlékére írta; a borítón többek között Jávor Vilmos, Ablakos Lakatos Dezső, Pecek Lakatos Géza, Pege Aladár és Tomsits Rudolf nevét tüntette fel közöttük.

A szomorkás hangulat mellett azért akad bossanovás szerelmes dal (Ha fogod a kezem) és a hétköznapi humorral operáló szerzemény (Vasárnap délután, Perpetuum mobile) is.

A Bika Jam harsányan is remek borítóját maga Berki Tamás rajzolta; a bika és a torreádor ábrázolása kicsit "guernicás", a betűtípus a 20-as évek plakátjait idézi.
A Berki Tamás Band legközelebb szombaton játszik a népligeti SzeptEmber Feszten. A formáció szeptember 13-án fellép a Mol Jazz Fesztivál és a magyar dal napja közös rendezvényén a Művészetek Palotája előtti sátorban, sőt, az énekes lesz a műsorvezető.

"Érzek pezsgést a magyar dzsesszéletben. A műfaj soha nem volt és valószínűleg nem is lesz tömegsiker-irányzat, a világon ez mindenütt így van. A rendszerváltás után nagyon kevés dzsesszlemez jelent meg Magyarországon, az elmúlt években azonban bővültek a lehetőségek, több agilis kiadó is megjelent a színen" - mondta Berki Tamás az MTI-nek.