Sérülés után is a válogatott elsőszámú gólvágójaként emlegetik, s bár elég keveset játszott eddig a német másodosztályban vergődő Augsburgban, az ország kedvenc Sanyija harcra kész. Egy harcos, a gólért a lelkét is a kihajtó Torghelle Sándorra ugyanis mindig szüksége van a magyar válogatottnak, pláne most, két sorsdöntő világbajnoki selejtező előtt.

A legfontosabb kérdés az, hogy milyen formában van a selejtezősorozat során eddig három találatot is jegyző csatárunk.

Az utolsó meccsünk az Augsburggal nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, ebből a szempontból egy kicsit szomorú vagyok – utalt Torghelle Sándor a hétvégi, Union Berlin elleni hazai 1-1-es augsburgi Bundesliga 2-es mérkőzésre az interjú elején (a meccsen egyébként a magyar válogatott csatár honfitársát, a nemzeti tizenegy közelébe sem kerülő Szabics Imrét váltott a 62. percben). – Itt, a válogatottnál azonban nagyon jó hangulatba csöppentem, örülök is, hogy ismét itt lehetek a többiekkel.

Pedig a tét nem kicsi…

Igen, két rendkívül fontos mérkőzés áll előttünk. Ez a hét arról fog szólni, hogy a lehető legtökéletesebben felkészüljünk – először is a szombati, svédek elleni összecsapásra. Remélem, hogy sikerülni fog...

Mit várhatnak a szurkolók a csapat első számú gólzsákjától, formában érzi magát? Augsburgi színekben eddig még nem sikerült gólt szereznie, igaz, keveset is játszott.

Így van. Azt azonban tudni kell, hogy a felkészülést sajnos nem tudtam száz százalékosan végigcsinálni sérülés miatt. Az utolsó két tréningen tudtam csak közel teljes értékű munkát végezni a csapattal. Ezért nem kerültem még vissza az Augsburg kezdőcsapatába, fizikálisan azonban már teljesen rendben vagyok.

Ez jó hír, ugyanis a játéka lényegében erre épül.

Igen, ha fizikálisan rendben vagyok, akkor a nagy részét meg tudom csinálni a pályán annak, amit szeretnék, amiért felküld a kapitány. Mindenesetre nyugodt vagyok, s nem hiszem, hogy gond lesz az erőnlétemmel.

Ne is legyen – mondogatja a szurkolóktól kezdve az újságírókon át valószínűleg a szövetségi kapitányig mindenki, hiszen minden eddiginél nagyobb szükség lenne a góljaira. Ez nem nyomasztja?

Nem, semmilyen terhet nem érzek a vállamon. Nyugalmat ad, hogy tudom, adott esetben mögöttem, vagy mondjuk úgy, a csatár, csatárok mögött olyan játékosok lesznek a csapatban, akik képesek gólokat lőni, mint például Gera, Huszti, Hajnal és természetesen Dzsudzsák Balázs. Sokan akadnak tehát, akiktől adott esetben a csatárok mellett várhatunk gólt.

A kérdés az, hogy Erwin Koeman ragaszkodik-e eddig egész jól bevált felállásához, s egyetlen vérbeli támadóval képzeli el a svédek elleni meccset, vagy kitalál valami újat. Alighanem az előbbi variációt fogja favorizálni a holland kapitány…

Szerintem tökmindegy, hogy egy, kettő vagy akár három csatár lesz a pályán, a legfontosabb az, hogy a középpálya hogyan segít be a támadásokban. A papíron egyékes játék ugyanis könnyen válhat háromékessé, csak például Husztinak és Dzsudzsáknak fentebb kell lépnie. Minden azon múlik, hogy a középpálya hogyan tud bekapcsolódni a rohamokba.

Jó, de azért a csatáron, csatárokon is sok múlhat…

Való igaz, én azonban azt mondom, hogy szinte lényegtelen is, hogy hány vérbeli csatárral játszunk. Sőt, az is mindegy, hogy melyik támadó játszik, Rudolf, Priskin vagy éppen én. Attól, hogy papíron ketten lennénk egyszerre a pályán, nem biztos, hogy a valóságban is – ha valamelyikünk rosszul játszik, lényegében ugyanúgy egycsatáros játékra van csak esélyünk.

Ráadásul a kapitánynak van egy jól bevált rendszere, s nem hiszem, hogy most lenne oka ezen változtatni.

Elég lesz ennyi a svédek ellen, vagy készülnek valami meglepetéssel is?

Ismerjük a svédeket, pontosan tudjuk, hogy milyen játékerőt képviselnek. Fel kell készülnünk arra az elöl és hátul is keményen játszott skandináv focira, melyet nagyon jól játszanak északi riválisaink.

Ez a legfontosabb?

Nem, a legfontosabb az, hogy fejben rendben legyünk, ott fog ugyanis lezajlani a fő meccs. Ha elhisszük, hogy van keresnivalónk a pályán, s a tizenegy játékosból hét-nyolc közel száz százalékos teljesítményt nyújt, akkor nem lehet baj. Agresszíven, keményen, koncentráltan kell majd odaállnunk.

Dzsudzsák Balázs azt nyilatkozta, hogy ő bizony megálmodta: egyik beadásából ön fogja a magyar válogatott győztes gólját megszerezni.

Úgy legyen! Remélem, hogy bejön az álma.

Ezek szerint közös álmaik vannak…

Én ugyan ezt ilyenformán nem álmodtam meg, de én örülnék a legjobban, ha ez valóban bejönne. Sőt én amondó vagyok, hogy mindegy is, ki lövi, csak valahogy hozzuk össze azt az álombéli győztes gólt…