A már oly sokat emlegetett űrversenyből természetesen a világ egyik legnagyobb és legnépesebb országa, India sem akar kimaradni. Kína és Japán után harmadikként állítottak Hold körüli pályára automata műholdat. A kis szerkezet neve Chandrayaan-1. Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) már a Chandrayaan-2 kilövését tervezi. Terveik szerint 2013-2015 között akár a Marsot is elérhetik.

Chandrayaan-1

Az első indiai műhold 2008. október 22-én indult az űrbe. A sriharikota-i Satish Dhawanból induló szondát India egy teljesen saját gyártmányú hordozórakétával, a PSLV (Polar Satellite Launch Vechicle) korszerűsített változatával lőtte Hold körüli pályára. Maga a keringés 2008. novemberében kezdődött meg.

A szonda egy kisméretű, másfélszer másfél méteres kocka. Üzemanyaggal feltöltve 1300 kilogramm körül van a súlya, ebből a tudományos célokra használt berendezések és a fedélzeti számítógép mintegy 500 kilót nyom. Az energiaellátást egyetlen napelem biztosítja, mely 750 W-os lítium- akkumulátort tölt fel.

Az indiai szerkezet kutatási ereményei után a NASA is intenzíven érdeklődik, ugyanis a jövőben esedékes holdbázis létrehozásához fontos a Holdon található vízjég mennyiségének feltérképezése. A szonda további feladatai a minket kísérő égitest ásványtani feltérképezése, a felszínközeli rétegek vizsgálata. Továbbá a Naprendszer kialakulását, fejlődését tanulmányozza a berendezés. Ezenkívül a műszerek az űridőjárást is figyelemmel kísérik (mágneses tér, kozmikus sugárzás, napszél ármalási összetétele).

A műhold egy kisebb egységet, a 30 kilogramm körüli MIP-et is szállította, mely 2008. novermber 14-én, 25 perc repülés után csapódott a Hold felszínébe. A cél a Shackleton-kráter volt, csillagászok szerint ha van, akkor ott kell lennie a vízjégnek, ugyanis a 15 méter átmérőjű mélyedésbe sosem süt be Nap fénye. Ebben az esetben a hőmérséklet elég alacsony a keresett anyag megmaradásához. Annak ellenére, hogy egy japán műhold felvételeinek tanúsága szerint nyoma sincs a vízjégnek, a Chandrayaan-1 mérési eredményeit hosszas elemzés után hozzák nyilvánosságra.

A műszerek elkészítésben egyébként nemzetközi támogatást is kapott India. Az európai ESA, angolok, németek, lengyelek, bolgárok és a NASA is segítettek a program létrejöttében.

Megszakadt kapcsolat

2009. auguszus 29-én reggel az Indiai Űrügynökség szerint minden előzetes jel nélkül megszakadt a kapcsolat a szondával. Két éves misszióra szánták az űrszerkezetet, így a várt intervallumot az nem teljesítette. Azaz kapcsolata már nincs a Földdel. Az egyik apalvető feladat, a háromdimenziós kép alkotása a holdfelszínről így meghiúsult. Az ügynökség további bejelentése szerint a szenzorokban már júliusban hiba merült fel, ennek ellenére sikerült hasznos információkat gyűjteni.

A Chandrayaan-1 irígylésreméltó költségei

Az első indiai automata űrszonda "csupán" 80 millió dollár körüli összeget emésztett fel. A történelem folyamán még sosem sikerült ilyen alacsonyra tornászni az űrkutatás költségeit.
"A legtöbb űrprogram 1 és 2 milliárd dollár közötti. India büszke lehet a 100 millió dollár alatti költségekre" - mondta G Madhavan Nair, az ISRO vezetője a kapcsolat megszakadása kapcsán.

"Mi 85 millió dollárt költöttünk, a többi 35-öt a partnereink" - fűzte hozzá az elnök. Hozzátette, hogy ezzel példát statuáltak a világ űrkutatásának.

"Még egyik ország sem csinált hasonló missziót 500 millió dollár alatt" - részletezte Nair a riportereknek egy űrkutatási találkozón.

Jövőbei tervek

Nair már új tervekkel hívja fel Indiára és az inidai űrhatalom növekedésére a figyelmet. Állítása szerint nem kizárt, hogy ilyen pénzügyi megtakarítások és ilyen olcsó szerkezetek készítése mellet 2013-15 körül már a Marsa küldjenek hasonló szondát.

"A jövő ügyében tanácskoztunk különböző tudományok szervekkel. A tapasztalatok fényében azt mondták, lehetséges, hogy készen állunk a küldetés megszervezésére" - mondta Nair.

Ez a Chandrayaan-2 kilövése után kerül majd napirendre Nair szerint. Az említett szonda 2012-ben emelkedhet a levegőbe, és egy kis holdjárót kívánnak vele a Hold felszínére juttatni.