Az utóbbi évek genetikai kutatásai szépen, csöndben, de egyre közelebb kerülnek ahhoz a célhoz, amelyek végül az ember várható élettartamának drasztikus megnyújtásához vezethet. Az öregedés lassításának elméleti ismerete mára átfordult abba a fázisba, hogy elegendő gyakorlati tudásunk is van ahhoz, hogy a szervezetünkben zajlódó folyamatokba akár be is avatkozzunk.



A legfrissebb kutatások

Az idei nyár folyamán három fontos eredmény is született a témában. Az elsőt még július közepén jelentették be: Judith Campisi a kaliforniai Buck Intézet kutatója és csapata felfedezte az ún. DDR-t, a DNS-károsodási választ. Lényege, hogy ha a DNS megsérül, jelzi ezt a szervezet immunrendszerének. És ha a saját sejtje nem tudja megjavítani a hibát, az immunrendszer elpusztítja őt.

Azonban sokszor megesik, hogy az immunrendszer nem tudja teljesen elpusztítani az ilyen sejteket, akik ezért tovább küldik a „vészjeleket”. Ez folyamatos gyulladást okoz, ami az öregedést serkenti. A kutatás eredményei azonban lehetővé teszik, hogy a tudósok beavatkozzanak ebbe a rendszerbe. Ezzel lelassíthatják az öregedést.

A másik kutatás egy gyógyszercsoport kifejlesztése, amely jelentősen növeli a védelmet a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben, megelőzi a rákot, és csökkenti a gyulladást a krónikus gyulladással járó betegségekben. Ezzel a tudósok szerint 25 évvel lehet meghosszabbítani az élettartamot.

A harmadik bejelentés szeptember eleji. A németországi Ulm egyetemének molekuláris biológusai a Max Planck őssejtkutatási csoporttal együttműködve szintén nagy lépést tettek, az öregedés lassítása irányában: a p53-as fehérje úgy lassítja a szövetek és szervek leépülését, hogy védi azok megújulási mechanizmusát.

A következmények

Előbb utóbb eljutunk oda, hogy a kutatók pontosan fel fogják térképezni az öregedés minden lépését, s ez alapján jócskán megnövelik az ember élettartamát. Ez nemcsak az orvostudományban lesz átütő erejű forradalom: az egész társadalmat megváltoztatja.

Míg a Föld egészét nézve súlyos probléma a túlnépesedés, addig Európában éppen az elöregedő társadalom és az e miatt keletkező munkaerőhiány, valamint a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer okoz gondot. Ha az élettartamunk megnövekszik (20-40 évvel) akkor kitolódik a munkában töltött idő, sőt a gyermekvállalás és a családalapítás ideje is meghosszabbodhat.

Mindez csak akkor, ha a plusz évtizedek aktív életet biztosítanak, nem pedig a nyugdíjas kort növelik csak meg. Ha így lenne, akkor katasztrofális jövő elé nézhetünk, hiszen már ma is nehezen tudja Európa kifizetni saját nyugdíjasait, nemhogy még további évtizedeket kelljen finanszírozni számukra.

Az emberi élettartam gyors megnövekedése átalakíthatja az egész civilizációt. Éppen úgy, ahogy átalakította a vadászó-gyűjtögető társadalmat (az ősember várható élettartama 18 év volt). A pontos hatásait kiszámolni vagy felmérni lehetetlen.

Az elosztás problematikája

A túlnépesedő Földön már most is rendkívül rossz az elosztási rendszer. Hiába termeljük meg hat és fél milliárd ember számára a napi betevőt, mégis százmilliók éheznek vagy alultápláltak. Annak jut minden, aki meg tudja venni. Ha a fejlett világban egyik napról a másikra fognak tovább élni az emberek, az azt is jelenti, hirtelen felduzzad a népesség: jóval több terméket fognak megvenni, jóval több energiát fognak felhasználni, azaz többet fognak elvenni a közösből (értve itt a bolygó véges erőforrásait). Ez pedig gyorsan vezethet súlyos konfliktusokhoz.

Ám az is érdekes perspektívát rejt, hogy például egy 120 évig elő ember sokkal több tapasztalatra tehet szert elődeinél, több időt tölthet kutatással, ami a tudományt és általában a szellemi életet más dimenziókba helyezheti.

A hosszabb élet nyilvánvaló, hogy nem csak előnnyel de, számtalan hátránnyal is járhat. A tudományos fejlődés gyorsaságát látva ezekre időben fel kellene készülni.